Zsoltárok könyve

76 ¹Végig Iditunnak, Azaf zsoltára.
²Szómmal az Úrhoz kiáltok, szómmal az Istenhez, hogy figyelmezzen reám.
   ³Szorongatásom napján az Istent keresem, kezeimet éjjel is feléje emelvén szüntelenűl; és nem akart megvigasztaltatni az én lelkem.
   ⁴Megemlékezem az Istenről, és gyönyörködöm; és elmélkedem, de az én lelkem elbágyad.
   ⁵A hajnalt megelőzik szemeim, meg vagyok háborodva, és nem szólhatok.
   ⁶Gondolkodom a régi napokról, és az örök esztendők vannak elmémben,
   ⁷és elmélkedem éjjel szivemben, és gondolkodom, és megvizsgálom lelkemet.
   ⁸Vajjon az Isten örökre elvetend-e? és nem lesz már engedékenyebb?
   ⁹Vagy mindvégig megszűnteti-e irgalmasságát, nemzedékről nemzedékre?
   ¹⁰Vagy elfeledkezik-e könyörűlni az Isten? vagy visszatartja-e haragjában az ő irgalmasságát?
   ¹¹És mondom: Most felfogtam! Ez a változás a Fölséges jobbja által vagyon.
   ¹²Megemlékezem az Úr cselekedeteiről; mert eszemben vannak kezdettől a te csodatételeid;
   ¹³és elmélkedem minden cselekedetedről, és a te végzéseiddel foglalkozom.
   ¹⁴Isten! a te utad szentség; kicsoda oly nagy Isten, mint a mi Istenünk?
   ¹⁵Te vagy az Isten, ki csodákat mívelsz; megismertetted erődet a népekkel,
   ¹⁶megszabadítottad karoddal a te népedet, Jákob és József fiait.
   ¹⁷Láttak téged, Isten, a vizek, láttak téged a vizek, és féltek, és remegtek a mélységek.
   ¹⁸Nagy volt a vizek zúgása. Szózatot adtak a felhők, mert nyilaid átmentek.
   ¹⁹A te mennydörgésed szólt a forgatagban, villámlásaid tündöklöttek a föld kerekségén; a föld megmozdúlt és rengett.
   ²⁰A tengeren volt utad, és ösvényeid a sok víz árján; és nyomdokaid meg nem ismerhetők.
   ²¹Vezetted a te népedet, mint a juhokat, Mózes és Áron keze által.Móz. II. 14,29