Példabeszédek könyve

23 ¹Mikor leülsz, hogy a fejedelemmel egyél, szorgalmasan vigyázz, mik tétettek eléd,
²és a kést tedd torkodra, ha különben lelked hatalmadban vagyon.
   ³Ne kivánd meg annak étkeit, kinél a hazudság kenyere vagyon.
   ⁴Ne törekedjél, hogy meggazdagúlj, hanem vess határt okosságodnak.
   ⁵Ne emeld szemeidet a javakra, melyek tieid nem lehetnek; mert tollakat szereznek magoknak, mint a sasok, és az ég felé röpülnek.
   ⁶Ne egyél az irigy emberrel, és ne kivánd meg az ő étkeit;
   ⁷mert mint varázsló és jósló, úgy beszél arról, mit nem tud. Egyél, igyál! azt mondja neked, pedig szíve nincs teveled.
   ⁸A mely étkeket megettél is, kihányod, és elvesztegeted szép beszédeidet.
   ⁹Az esztelenek füleibe ne szólj, mert megvetik a te beszéded tanitását.
   ¹⁰Ne illesd a kicsinyek határait; és ne menj az árvák szántóföldjébe,
   ¹¹mert az ő rokonuk erős; és ő itéli meg ellened azok ügyét.
   ¹²Hajtsd szívedet a tanitásra és füleidet a tudomány igéire.
   ¹³A gyermektől ne vond meg a fegyelmet; mert ha megvered őt vesszővel, nem hal meg.Péld. 13,24  29,15 Sirák 30,1  ¹⁴Te vesszővel vered őt, és lelkét megszabadítod a pokoltól.
   ¹⁵Fiam! ha szíved bölcs leend, szívem örvendezni fog veled,
   ¹⁶és vigadnak az én veséim, midőn ajakid igazat szólanak.
   ¹⁷Ne irigykedjék szíved a bűnösökre, hanem az Úr félelmében légy napestig;
   ¹⁸mert reménységed leszen utóljára, és nem hiúsúl meg várakozásod.Péld. 24,1  ¹⁹Halljad, fiam, és légy bölcs, és az úton igazgasd szivedet.
   ²⁰Ne légy a dőzsölők lakomáiban, se azok tobzódásaiban, kik húst hordanak egybe eledelre;
   ²¹mert a dőzsölők és az étkeket egybehordók megemésztetnek, és a szunnyadozás rongyokba öltözködik.
   ²²Hallgasd atyádat, ki téged nemzett; és ne vesd meg anyádat, mikor megöregszik.
   ²³Vedd meg az igazságot, és el ne add a bölcseséget és tudományt és értelmet.
   ²⁴Örömmel örvend az igaz atyja; ki bölcset nemzett, öröme van benne.
   ²⁵Örűljön atyád és anyád, és örvendezzen, a ki téged szült.
   ²⁶Add nekem, fiam, a te szívedet, és szemeid őrizzék meg útaimat;
   ²⁷mert mély verem a parázna személy, és szoros kút az idegen asszony.
   ²⁸Leselkedik az úton, mint a tolvaj, és a kiket vigyáztalanoknak lát, megöli.
   ²⁹Kinek jaj? ki atyjának jaj? kinek van háborgása? ki esik verembe? kinek vannak ok nélkül sebei? kinek vörösek szemei?
   ³⁰Nemde azoknak, kik bor mellett mulatoznak, és a poharak ürítgetésében szorgalmatosak?
   ³¹Ne nézd a bort, mikép sárgállik, midőn színe az üvegben ragyog; édesdeden megyen be,
   ³²de utóljára megmar, mint a kigyó, és mint a basiliskus, mérget áraszt.
   ³³Szemeid a külföldi asszonyok után fognak nézni, és szíved ferdeségeket szól.
   ³⁴És leszel, mint a tenger közepén aluvó, és mint az elszunnyadott kormányos, ki elvesztette a kormányt;
   ³⁵és mondani fogod: Megvertek engem, de nem fájt; vontak engem, és nem érzettem; mikor ébredek föl, és találok ismét bort?