Szt. Lukács evangélioma

19 ¹És bejövén Jézus, átméne Jerikón.
²És ime egy Zakeus nevű férfiú, ki a vámosok feje és gazdag vala,
   ³kivánta látni Jézust, hogy ki ő; de nem láthatá a seregtől, mert alacsony termetű vala.
   ⁴És előre futván, fölhága egy vad fügefára, hogy lássa őt; mert ott vala átmenendő.
   ⁵És midőn ama helyre jutott, föltekintvén Jézus, látá őt, és mondá neki: Zakeus! sietve szállj le, mert ma a te házadban kell maradnom.
   ⁶És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt.
   ⁷Mikor ezt mindnyájan látták, zúgolódának mondván: hogy bűnös emberhez tért be.
   ⁸Megállván pedig Zakeus, mondá az Úrnak: Uram! ime javaim felét a szegényeknek adom; és ha valamiben valakit megcsaltam, négyannyit adok vissza.
   ⁹Mondá neki Jézus: Ma lett üdvössége e háznak, mivelhogy ő is Ábrahám fia;
   ¹⁰mert az ember fia azt jött keresni és üdvözíteni, mi elveszett vala.Máté 18,11  ¹¹Ezt hallván amazok, példabeszédet is monda, mert közel vala Jerusalemhez, és azt vélék, hogy legottan megjelenik az Isten országa.
   ¹²Mondá tehát: Egy nemes ember messze tartományba méne, hogy az országot átvegye, és visszatérjen.
   ¹³Előhíván pedig az ő tíz szolgáját, tíz gírát ada nekik, így szólván hozzájok: Kereskedjetek, míg megjövök.
   ¹⁴Polgártársai pedig gyülölik vala őt, és követséget küldének utána, mondván: Nem akarjuk, hogy ez rajtunk uralkodjék.
   ¹⁵És lőn, hogy átvévén az országot, visszatére; és parancsolá előhivatni a szolgákat, kiknek a pénzt adta vala, hogy megtudja, ki mennyit szerzett.
   ¹⁶Eljöve tehát az első, mondván: Uram! a te gírád tíz gírát nyert.
   ¹⁷És mondá neki: Örűlj, jó szolgám! mivelhogy a kevésben hű voltál, hatalmad leszen tíz városon.
   ¹⁸A második is eljöve, mondván: Uram! a te gírád öt gírát nyert.
   ¹⁹Ennek is mondá: Te is légy öt városon.
   ²⁰Ismét más jöve, mondván: Uram! itt van a te gírád, mely nálam el volt téve a kezkenőben;
   ²¹mert féltem tőled, hogy ím kemény ember vagy; elveszed, a mit le nem tettél, és learatod, a mit nem vetettél.Máté 25,24  ²²Mondá neki: A te szádból itéllek meg téged, gonosz szolga! Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, elvévén, a mit le nem tettem, és learatván, a mit nem vetettem;
   ²³miért nem adtad tehát pénzemet a váltóasztalra, hogy visszajövetemkor kamattal vettem volna meg azt.
   ²⁴És az ottálóknak mondá: Vegyétek el tőle a gírát, és adjátok annak, kinek tíz gírája vagyon.
   ²⁵És mondák neki: Uram! tíz gírája vagyon.
   ²⁶Mondom pedig nektek: hogy mindannak, a kinek vagyon, adatik és bővelkedni fog; attól pedig a kinek nincsen, a mije van is, elvétetik tőle.
   ²⁷Amaz ellenségeimet pedig, kik nem akarták, hogy én rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem.
   ²⁸És ezeket mondván, előre tarta, fölmenvén Jerusalembe.
   ²⁹És lőn, mikor közeledett Betfágéhoz és Bethániához ama hegynél, mely olajfák hegyének hivatik, elküldé két tanítványát,Máté 21,1 Márk 11,1 Ján. 12,12  ³⁰mondván: Menjetek a helységbe, mely átellenben vagyon; oda érkezvén, találtok egy megkötött szamárvemhet, melyen még soha egy ember sem ült; oldjátok el azt és hozzátok ide.
   ³¹És ha valaki titeket kérdez: Miért oldjátok el? így szóljatok neki, hogy az Úr kivánja ennek szolgálatát.
   ³²Elmenének tehát, a kik elküldettek vala, s megtalálák az ott álló vemhet, a mint mondotta nekik.
   ³³Midőn pedig ők eloldák a vemhet, mondák nekik annak urai: Miért oldjátok el a vemhet?
   ³⁴Ők pedig felelék: Mert az Úrnak szüksége van rá.
   ³⁵És Jézushoz vivék azt. És ruháikat a vehemre hányván, fölülteték Jézust.
   ³⁶Midőn pedig ment, leteríték az úton ruháikat.
   ³⁷És mikor már közelgetett az olajfák hegyének lejtőjéhez, kezdék mindnyájan a tanítványok seregei örvendezve dicsérni az Istent nagyszóval mindazon csodatételekért, melyeket láttak vala,
   ³⁸mondván: Áldott a király, ki az Úr nevében jő; békeség mennyben és dicsőség a magasságban!
   ³⁹És némely farizeusok a seregből mondák neki: Mester! fedd meg tanítványidat.
   ⁴⁰Kiknek ő felelé: Mondom nektek, hogy ha ezek hallgatnak, a kövek fognak kiáltani.
   ⁴¹És a mint közeledett, látván a várost, síra azon mondván:
   ⁴²Vajha megismerted volna te is legalább ezen a te napodon, a mik békeségedre szolgálnak, most pedig el vannak rejtve a te szemeidtől!
   ⁴³Mert rádjőnek a napok, és körűlvesznek ellenségeid árokkal, és körűlfognak és megszorongatnak téged mindenfelől.
   ⁴⁴És földig lerontanak téged és fiaidat, kik benned vannak; és nem hagynak benned követ kövön, mivelhogy nem ismerted meg a te látogatásod idejét.Máté 24,2 Luk. 21,6 Dániel 9,26  ⁴⁵És bemenvén a templomba, kezdé kiűzni azokat, kik abban árúlnak és vesznek vala,Máté 21,12 Márk 11,15  ⁴⁶mondván nekik: Irva vagyon: Az én házam imádság háza, ti pedig azt latrok barlangjává tettétek.Izai. 56,7 Jerem. 7,11  ⁴⁷És tanít vala mindennap a templomban. A papifejedelmek pedig és az irástudók és a nép előkelői el akarák őt veszteni;
   ⁴⁸de nem találhaták ki, mit cselekedjenek vele; mert az egész nép őrajta csügg vala, hallgatván őt.