Szt. Lukács evangélioma

16 ¹Mondá pedig az ő tanítványinak is: Vala egy gazdag ember, kinek sáfára vala; és ez bevádoltaték nála, mintha eltékozlotta volna az ő javait.
²És eléhíván őt, mondá neki: Mit hallok felőled? adj számot sáfárságodról, mert már nem sáfárkodhatol.
   ³Mondá pedig a sáfár önmagában: Mit míveljek, hogy ím uram elveszi tőlem a sáfárságot? kapálni nem bírok, koldúlni szégyenlek.
   ⁴Tudom, mit cselekedjem, hogy mikor elmozdíttatom a sáfárságból, befogadjanak engem házaikba.
   ⁵Egybehíván azért urának minden adósait, mondá az elsőnek: Mennyivel tartozol uramnak?
   ⁶Az pedig felelé: Száz tonna olajjal. És mondá neki: Vedd elé számtartó-könyvedet, és ülj le hamar, írj ötvenet.
   ⁷Azután kérdé a másikat: Te pedig mennyivel tartozol? Ki felelé: Száz köböl búzával. Mondá neki: Vedd elő leveledet, és írj nyolczvanat.
   ⁸És dicséré az Úr a hamisságnak sáfárát, hogy eszesen cselekedett; mert e világ fiai eszesebbek az ő nemökben a világosság fiainál.
   ⁹Én is mondom nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamisság mammonájából, hogy mikor megfogyatkoztok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba.
   ¹⁰A ki csekélyben hív, nagyban is hív; és a ki csekélyben hamis, nagyban is hamis.
   ¹¹Ha tehát a hamis mammonában hívek nem voltatok, ki bízza rátok azt, mi valódi?
   ¹²És hogyha a máséban hívek nem voltatok, ki adja meg nektek, a mi tiétek?
   ¹³Egy szolga sem szolgálhat két úrnak; mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti; nem szolgálhattok Istennek és a mammonának.
   ¹⁴Hallák pedig mindezeket a farizeusok, kik fösvények valának, és kineveték őt.
   ¹⁵És mondá nekik: Ti vagytok, kik magatokat igazaknak tartjátok az emberek előtt, de az Isten ismeri a ti sziveiteket; mert a mi az emberek előtt nagy, utálatosság az Isten előtt.
   ¹⁶A törvény és próféták Jánosig (tartottak), azóta az Isten országa hirdettetik, és azt mindenki erőszakkal nyeri el.
   ¹⁷Könnyebb pedig az égnek és földnek elmúlni, mint a törvényből egy pontnak elveszni.
   ¹⁸A ki elbocsátja feleségét, és mást veszen, paráználkodik; és a ki férjétől elbocsátottat veszen, paráználkodik.
   ¹⁹Vala egy gazdag ember, bársonyba és bíborba öltözködő, és mindennap fényesen lakmározó.
   ²⁰És vala egy Lázár nevű koldús, ki annak ajtaja előtt feküvék, rakva fekélyekkel,
   ²¹s kivánva jóllakni csak a morzsalékokból, melyek a gazdagnak asztaláról hullottak, de senki sem adá neki; még az ebek is eljövének, nyalván az ő fekélyeit.
   ²²Lőn pedig, hogy meghala a koldús, és az angyalok által Ábrahám kebelébe viteték. Meghala pedig a gazdag is, és pokolban eltemetteték.
   ²³Fölemelvén pedig szemeit, midőn a kínokban vala, látá Ábrahámot távolról, és Lázárt az ő kebelében;
   ²⁴és kiáltván, mondá: Atyám, Ábrahám! könyörűlj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy vízbe mártván újjahegyét, enyhítse meg az én nyelvemet; mert gyötörtetem e lángban.
   ²⁵És mondá neki Ábrahám: Fiam! jusson eszedbe, hogy elvetted a jókat életedben, és Lázár hasonlóképen a roszakat; most pedig ez vígasztaltatik, és te gyötörtetel.
   ²⁶És mindezek felett közöttünk és közöttetek nagy köz vagyon, hogy azok, kik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, sem onnan ide át ne jöhessenek.
   ²⁷És mondá: Kérlek tehát, atyám! küldd el őt atyám házába;
   ²⁸mert öt atyámfia van, tegyen azoknak bizonyságot, hogy ne jussanak ők is e kínok helyére.
   ²⁹És mondá neki Ábrahám: Van Mózesök és vannak prófétáik, hallgassák azokat.
   ³⁰Amaz pedig mondá: Nem úgy, atyám, Ábrahám! hanem ha valaki a holtak közől hozzájok menend, bűnbánatot tartanak.
   ³¹Mondá pedig neki: Ha Mózest és a prófétákat nem hallgatják, ha valaki a halottak közől feltámad sem hisznek.