Józsue könyve

9 ¹Ezeket hallván a Jordánon túli minden királyok, kik a hegységeken és mezőségeken laknak vala, a tenger mellékén és a nagy tenger partján, azok is, kik a Libanon mellett laknak vala, a heteusok és amorreusok, kananeusok és ferezeusok, heveusok és jebuzeusok;
²összegyűlének egyetemben, hogy hadakozzanak Józue és Izrael ellen egy szívvel és egy akarattal.
   ³Azok pedig, kik Gábaonban laknak vala, hallván mind, a miket cselekedett Józue Jerikónak és Háinak,
   ⁴ravaszságot gondolván, magoknak eledeleket vőnek, ó zsákokat tévén a szamarakra, és szakadozott és foltozott bortömlőket,
   ⁵és igen régi sarukat, melyek az óság jelentésére bőrdarabokkal valának foltozva, ó ruhákba öltöztek; a kenyerek is, melyeket úti eleségre vittenek, kemények valának, és darabokra morzsolódtak.
   ⁶És elindulának Józuéhoz, ki akkor Galgalában a táborban vala, és mondák neki és egyszersmind egész Izraelnek: Messze földről jöttünk, békeséget akarván veletek kötni. És felelék nekik Izrael férfiai, és mondák:
   ⁷Talán oly földön laktok, mely sors szerint minket illet? úgy nem köthetünk veletek szövetséget.
   ⁸Amazok pedig mondák Józuenak: A te szolgáid vagyunk. Kiknek mondá Józue: Kik vagytok ti, és honnan jöttök?
   ⁹Felelének: Igen messze földről jöttek szolgáid a te Urad Istened nevében; mert hallottuk hirét az ő hatalmának, s mindazokat, miket Egyiptomban cselekedett,
   ¹⁰és az amorreusok két királyának, kik túl a Jordánon voltak, Széhonnak, a heszeboni királynak, és Ógnak, a bászáni királynak, ki Asztarotban vala.Móz. IV. 21,24  ¹¹És mondák nekünk a vének és a mi földünk minden lakói: Vegyetek élelmet kezeitekbe az igen hosszú út miatt, és menjetek eléjök, és mondjátok: A ti szolgáitok vagyunk, kössetek velünk szövetséget.
   ¹²Ime a kenyereket, mikor kiindultunk házainkból, hogy hozzátok jőjünk, melegen vettük s már megszáradtak, és a nagy régiség miatt elmorzsolódtak.
   ¹³Új bortömlőket töltöttünk, s már megszakadoztak és elfeslettek. A ruhák, melyekbe öltöztünk, és a saruk, melyek lábainkon vannak, a messze út hosszú volta miatt elkoptak, és csaknem elszakadoztak.
   ¹⁴Vőnek tehát ezek eleségeiből, és az Úr száját meg nem kérdék.
   ¹⁵És békét köte velök Józue, és szövetségre lépvén, megigéré, hogy nem fognak megöletni; a sokaság fejedelmei is megesküvének nekik.Kir. II. 21,2  ¹⁶Harmadnap pedig a szövetségszerzés után, meghallák, hogy közel laknak, és közöttök fognak lenni;
   ¹⁷és Izrael fiai elinditák a tábort, és eljutának harmadnapra azok városaiba, melyeknek nevei ezek: Gábaon és Kafira, Berot és Kariatiarim.
   ¹⁸És nem ölék meg őket, mivel megesküdtek vala nekik a sokaság fejedelmei Izrael Ura Istene nevére. Ezért az egész község zúgolódék a fejedelmek ellen;
   ¹⁹kik felelék nekik: Megesküdtünk nekik Izrael Ura Istene nevére, és azért nem nyúlhatunk hozzájok;
   ²⁰hanem ezt cselekedjük nekik: Hagyassanak ugyan meg életben, hogy ellenünk az Úr haragja föl ne gerjedjen, ha eskünket megszegnők;
   ²¹de úgy éljenek, hogy az egész sokaság szükségére fát vágjanak, és vizet hordjanak. Kik midőn ezeket beszélték,
   ²²hívá Józue a gábaonitákat, és mondá nekik: Miért kivántatok minket álnoksággal megcsalni, hogy azt mondátok: Igen messze lakunk tőletek, holott közöttünk vagytok?
   ²³Annakokáért átok alatt lesztek, és el nem fogy nemzetségtekből a favágó és vízhordó az én Istenem házába.
   ²⁴Kik felelék: Hírűl jött nekünk, szolgáidnak, hogy a te Urad Istened megigérte szolgájának, Mózesnek, hogy nektek adja mind e földet, és elveszti annak minden lakóit. Azért igen megijedtünk, és gondoskodtunk életünkről, kényszeríttetvén tőletek való félelmünktől, és e tanácsot végeztük.
   ²⁵Most tehát kezedben vagyunk, a mi előtted jónak és igaznak látszik, azt cselekedd velünk,
   ²⁶Úgy cselekvék tehát Józue, a mint mondotta vala, és megszabadítá őket Izrael fiainak kezéből, hogy meg ne ölessenek.
   ²⁷És azon nap rendelé, hogy ők az egész népnek és az Úr oltárának szolgálatában legyenek, fát vágván, és vizet hordván a jelen ideig azon helyen, melyet az Úr választani fog.