Timóteusnak írt II. levél

2 ¹Te azért, fiam! erősödjél meg a malasztban, mely a Krisztus Jézusban vagyon;
²és a miket tőlem hallottál sok tanúbizonyság által, azokat bízd hű emberekre, kik alkalmasak lesznek másokat is tanítani.
   ³Munkálkodjál, mint Krisztus Jézus jó harczosa.
   ⁴Istennek egy bajnoka sem elegyedik világi dolgokba, hogy annak tessék, a kihez szegődött.
   ⁵Mert a ki bajvívásban küzd is, nem koronáztatik meg, hacsak szabály szerint nem küzd.
   ⁶A munkálkodó szántóvetőnek kell először a terményből részt vennie.
   ⁷Értsd a miket mondok; mert az Úr ad neked értelmet mindenekben.
   ⁸Emlékezzél meg, hogy az Úr Jézus Krisztus, ki Dávid ivadékából való, feltámadott halottaiból az én evangéliomom szerint,
   ⁹melyért szenvedek egész a bilincsekig, mintegy gonosztevő; de az Isten igéje nincs megkötözve;
   ¹⁰azért mindent elszenvedek a választottakért, hogy ők is elnyerjék az üdvösséget, mely Krisztus Jézusban vagyon, a mennyei dicsőséggel.
   ¹¹Igaz beszéd ez: Mert ha vele együtt meghaltunk, együtt élünk is;
   ¹²ha szenvedünk, együtt országlunk is; ha megtagadjuk, ő is megtagad minket;
   ¹³s ha mi nem hiszünk is, ő hív marad, magát meg nem tagadhatja.
   ¹⁴Ezekre ints, bizonyságot tévén az Úr előtt. Ne ereszkedjél szóvitába, mert ez semmire sem hasznos, hanem a hallgatók vesztére van.
   ¹⁵Szorgalmas gondod legyen arra, hogy magadat Isten előtt megpróbált munkásnak mutassad, ki meg nem szégyenűl, és az igazság igéjét helyesen fejtegeti.
   ¹⁶A világias és hiábavaló beszédeket pedig távoztasd; mert igen előmozdítják az istentelenséget,
   ¹⁷és azok beszéde, mint a rák, tovább terjed; ezek közől való Himeneus és Filétus,
   ¹⁸kik az igazságtól eltértek, mondván: hogy a feltámadás már megtörtént, és némelyek hitét feldúlták.
   ¹⁹De az Istennek erős alapja megáll, ez lévén pecsétje: Ismeri az Úr övéit; és: Távozzék a gonosztól minden, ki az Úr nevét nevezi.
   ²⁰Nagy házban pedig nem csak arany- és ezüst-, hanem fa- és cserép-edények is vannak; és némelyek ugyan tisztességre, némelyek pedig gyalázatra.
   ²¹Ha ki azért kitisztítja magát ezekből, tiszteletre méltó, megszentelt edény leszen az Úr használatára, alkalmas minden jócselekedetre.
   ²²Az ifjúság vágyódásaitól pedig fuss, hanem kövesd az igazságot, hitet, szeretetet és békeséget azokkal, kik segitségűl híják az Urat tiszta szivből.
   ²³A balgatag és a tanításhoz nem tartozó kérdéseket pedig kerűljed, tudván, hogy versengéseket szülnek.
   ²⁴Az Úr szolgájának pedig nem szabad versengeni, hanem mindenkihez szelídnek, fogékonynak, béketűrőnek kell lennie,
   ²⁵s hogy szelídséggel feddje meg azokat, kik az igazságnak ellene szegűlnek; talán valamikor az Isten töredelmet ad nekik az igazság megismerésére,
   ²⁶és kimenekednek az ördög tőréből, kitől fogva tartatnak az ő akarata szerint.