Királyok IV. (II.) könyve

2 ¹Lőn pedig, mikor az Úr föl akará emelni Illést forgószél által az égbe, mennek vala Illés és Elizeus Galgalából.
²És mondá Illés Elizeusnak: Ülj le itt, mert az Úr engem Bételig küldött. Mondá neki Elizeus: Él az Úr, és él a te lelked! hogy el nem hagylak téged. És mikor lementek Bételbe,
   ³kimenének a próféták fiai, kik Bételben valának, Elizeushoz, és mondák neki: Tudod-e, hogy az Úr ma elviszi tőled uradat? Ki felelé: Én is tudom; hallgassatok.
   ⁴Mondá pedig Illés Elizeusnak: Ülj le itt, mert az Úr engem Jerikóba küldött. És amaz mondá: Él az Úr, és él a te lelked! hogy el nem hagylak téged. És mikor Jerikóba jutottak,
   ⁵Elizeushoz járulának a próféták fiai, kik Jerikóban valának, és mondák neki: Tudod-e, hogy az Úr ma elviszi tőled uradat? És mondá: Én is tudom; hallgassatok.
   ⁶Mondá pedig neki Illés: Ülj le itt, mert az Úr engem a Jordánig küldött. Ki mondá: Él az Úr, és él a te lelked! hogy el nem hagylak téged. Elmenének tehát ketten együtt,
   ⁷és a próféták fiai közől ötven férfiú követé őket, kik meg is állának átellenökben távolról; amazok pedig mindketten a Jordán mellett állván.
   ⁸És Illés vevé palástját, és összetüré; és megüté a vizet, mely kétfelé vála, és átmenének mindketten szárazon.
   ⁹És mikor átmentek, mondá Illés Elizeusnak: Kérj, a mit akarsz, hogy cselekedjem veled, mielőtt elvitetem tőled. És mondá Elizeus: Kérlek, legyen bennem kétszeres a te lelked.
   ¹⁰Ki felelé: Nehéz dolgot kértél; mindazáltal, ha látandasz engem, mikor elvitetem tőled, meg lesz neked, a mit kértél; ha pedig nem látandasz, nem leszen.
   ¹¹És midőn menének, és járván beszélgetének, ime egy tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztá mind a kettőt; és fölméne Illés a forgószéllel az égbe.Makk. I. 2,58  ¹²Elizeus pedig látta vala ezt, és kiálta: Atyám, atyám! Izrael szekere és szekérvezetője! És nem látá őt többé, és megragadá ruháit és kétfelé szakasztá azokat.
   ¹³És fölvevé Illés palástját, mely leesett vala róla, és visszatérvén, megálla a Jordán partján,
   ¹⁴és Illés palástjával, mely leesett vala róla, megüté a vizet, és nem vála el. És mondá: Hol vagyon Illés Istene most is? És megüté a vizet, és erre s tova vála az, és átméne Elizeus.
   ¹⁵Látván pedig a próféták fiai, kik átellenében valának Jerikóban, mondák: Illés lelke Elizeuson nyugszik. És eléje jövén, földig borúlának előtte,
   ¹⁶és mondák neki: Ime szolgáiddal ötven erős férfiú van, kik elmehetnek, és megkereshetik uradat, hatalán az Úr lelke vitte el őt, és levetette a hegyek egyikére, vagy a völgyek egyikébe. Ki mondá: Ne küldjetek.
   ¹⁷És készteték őt, míg megengedé és mondá: Küldjetek hát. És elküldék az ötven férfiút, kik harmadnapig keresvén, nem találák.
   ¹⁸És visszatérének hozzá. Ő pedig Jerikóban lakik vala, és mondá nekik: Nem mondám-e nektek: Ne küldjetek el?
   ¹⁹És mondák a város férfiai Elizeusnak: Ime e város lakásra igen jó, a mint magad látod, uram, de a víz igen gonosz és a föld terméketlen.
   ²⁰Ő pedig mondá: Hozzatok nekem egy új edényt, és tegyetek abba sót. Mit mikor elhoztak,
   ²¹kimenvén a kútforráshoz, beleveté a sót, és mondá: Ezeket mondja az Úr: Egészségessé tettem e vizet, és nem lesz többé abban halál, sem terméketlenség.
   ²²S attólfogva a víz egészséges lőn mind e napiglan, Elizeus igéje szerint, melyet szólott.
   ²³Onnan pedig fölméne Bételbe, és midőn méne az úton, kis gyermekek jövének ki a városból, és csúfolák őt, mondván: Jőj fel, kopasz! jőj fel, kopasz!
   ²⁴Ki hátratekintvén, látá őket, és átkot monda rájok az Úr nevében. És két medve jöve ki az erdőből, és szétszaggatának közőlük negyvenkét gyermeket.
   ²⁵Onnan pedig Karmél hegyére méne, és innen visszatére Szamariába.