Királyok IV. (II.) könyve

18 ¹Éla, izraeli király fiának, Ozeénak harmadik esztendejében lőn király Ezekiás, Ákáznak, Júda királyának fia.Krón. II. 28,27  29,1  ²Huszonöt esztendős vala, midőn országlani kezde, és huszonkilencz esztendeig országla Jerusalemben; anyja neve Ábi vala, Zakariás leánya.
   ³És jót cselekvék az Úr előtt mindazok szerint, miket atyja, Dávid cselekedett vala.
   ⁴Ő elhányá a magas helyeket, és lerontá a képszobrokat, és kivágá a berkeket, és összetöré a rézkígyót, melyet Mózes emelt vala; mert mind az ideig jóillatszert gyujtanak vala annak Izrael fiai; és nevét Nohesztánnak hívá.Móz. IV. 21,9  ⁵Izrael Ura- Istenében bízott; azért utána nem volt hasonló hozzá Júda minden királyai között, de még azok között sem, kik előtte voltak.
   ⁶És ragaszkodék az Úrhoz, és nem távozék el nyomdokaitól, és megcselekvé parancsait, melyeket az Úr parancsolt vala Mózesnek.
   ⁷Azért az Úr is vele volt, és mindenben, a mihez fogott, bölcsen viselé magát. És elpártola az asszíriusok királyától, és nem szolgála neki.
   ⁸Ő megveré a filiszteusokat Gázáig, és minden határaikat, az őrök tornyától kezdve az erős városig.
   ⁹Ezekiás király negyedik esztendejében, mely hetedik esztendeje vala az izraeli király, Éla fiának, Ozeénak, fölméne az asszíriusok királya, Szalmanaszár, Szamariába, és vivá azt,Kir. IV. 17,6 Tób. 1,2  ¹⁰és bevevé; mert három esztendő múlva, Ezekiás hatodik esztendejében, azaz Izrael királyának, Ozeénak kilenczedik esztendejében vevék be Szamariát.
   ¹¹És elvivé az asszíriusok királya Izraelt Asszíriába és Hálába és Háborba, Gózan folyója mellé, a medusok városaiba telepíté le őket;Kir. IV. 17,6  ¹²mert nem hallgatának Urok Istenök szavára, hanem megszegék az ő szövetségét; semmit sem hallgatának azokból, miket Mózes az Úr szolgája parancsolt vala, és nem cselekvének.
   ¹³Ezekiás király tizennegyedik esztendejében fölméne az asszíriai király, Szennakerib Júda minden erős városaira, és bevevé azokat.Krón. II. 32,1 Sirákf. 48,20 Izai. 36,1  ¹⁴Akkor Júda királya, Ezekiás követeket külde az asszíriusok királyához, Lákiszba, mondván: Vétkeztem, távozzál tőlem, és mind a mit rám vetsz, elviselem. Az asszíriusok királya tehát Júda királyára, Ezekiásra három száz talentom ezüstöt és harmincz talentom aranyat vete.
   ¹⁵És átada Ezekiás minden ezüstöt, mely az Úr házában és a király kincstárában találtatott vala.
   ¹⁶Azon időben letöré Ezekiás az Úr templomának ajtait és az arany lemezeket, melyeket ő szegezett vala föl, és az asszíriusok királyának adá azokat.
   ¹⁷Az asszíriusok királya pedig elküldé Tartant és Rabzarist és Rabzacest Lákiszból Ezekiás királyhoz erős haddal Jerusalembe; kik fölmenvén, Jerusalembe jutának, és megállának a felső halastó csatornájánál, mely a kalló-mező útján vagyon.
   ¹⁸És kihívák a királyt. Kiméne pedig hozzájok Helciás fia, Eliacim, az udvarbiró, és Szobna, az irnok, és Ászaf fia, Joahe, a jegyzőkönyv vezetője.
   ¹⁹És mondá nekik Rabzaces: Szóljatok Ezekiásnak: Ezeket mondja a nagy király, az asszíriusok királya: Micsoda bizodalom ez, melyre támaszkodol?
   ²⁰Talán az a szándékod, hogy harczra készülj? Mihez bízol, hogy elpártolni mersz?
   ²¹A megtörött nádszálhoz, Egyiptomhoz bízol-e, melyre ha az ember támaszkodik, eltörvén, bemegy kezébe, és átlyukasztja azt? Ilyen az egyiptomi király, Fáraó, mindazoknak, kik benne bíznak.
   ²²Hogyha mondjátok nekem: A mi Urunk- Istenünkben van bizodalmunk… nem ő-e az, kinek magas helyeit és oltárait lerontotta Ezekiás, és parancsolta Júdának és Jerusalemnek: Ez oltár előtt imádkozzatok Jerusalemben?
   ²³Most azért jertek uramhoz, az asszíriusok királyához, és kétezer lovat adok nektek, és lássátok, ha találhattok-e azokra ülőket?
   ²⁴És mimódon állhattok egy hadnagy ellen uramnak legkisebb szolgái közől? Egyiptomban van-e bizodalmad a szekerek és lovagok miatt?
   ²⁵Vajjon az Úr akaratja nélkül jöttem-e föl e helyre, hogy elpusztítsam ezt? Az Úr mondotta nekem: Menj föl azon földre, és pusztítsd el azt.
   ²⁶Mondák pedig Helciás fia, Eliacim, és Szobna és Joahe Rabzacesnek: Kérünk, szólj nekünk, szolgáidnak szírusúl, mert értjük ezt a nyelvet, és ne szólj nekünk zsidóul a nép hallatára, mely a kerítésen vagyon.
   ²⁷És felelé nekik Rabzaces, mondván: Vajjon uradhoz és hozzád küldött-e engem uram, hogy mondjam e beszédeket, és nem inkább azon férfiakhoz-e, kik a kerítésen ülnek, hogy megegyék ganéjokat, és megigyák vizelletöket tiveletek?
   ²⁸Fölálla azért Rabzaces, és fölkiálta nagy szóval zsidóul, és mondá: Halljátok a nagy királynak, az asszíriusok királyának szavait.
   ²⁹Ezeket mondja a király: Meg ne csaljon titeket Ezekiás; mert nem szabadíthat meg kezemből.
   ³⁰S ne biztasson benneteket az Úrral, mondván: Megmentvén megszabadít minket az Úr, és e város nem adatik az asszíriusok királya kezébe.
   ³¹Ne hallgassatok Ezekiásra; mert ezeket mondja az asszíriusok királya: Cselekedjétek velem a mi nektek hasznos, és jőjetek ki hozzám; és egyék kiki szőlejéből és fügefájáról, és igyatok vizet kútaitokból,
   ³²míglen eljövök és elviszlek benneteket ti a földetekhez hasonló földre, gyümölcs- és bortermő földre, a kenyér és szőlő földére, az olajfák és az olaj és méz földére, és élni fogtok és nem haltok meg. Ne hallgassatok Ezekiásra, ki megcsal titeket, mondván: Az Úr megszabadít minket.
   ³³Megszabadították-e a népek istenei földjöket az asszíriusok királya kezéből?
   ³⁴Hol vagyon Émat és Árfad istene? hol vagyon Szávarhaim istene, Ánaé és Ávaé? vajjon megszabadították-e Szamariát kezemből?Kir. IV. 17,24  19,13  ³⁵Kicsodák a föld minden istenei közől, kik megszabadították kezemből tartományaikat, hogy az Úr megszabadíthassa kezemből Jerusalemet?
   ³⁶A nép pedig hallgata és mitsem felele neki; mert megparancsolta vala a király, hogy ne feleljenek neki.
   ³⁷És eljöve Helciás fia, Eliacim, az udvarbiró, és Szobna, az írnok, és Ászaf fia, Joahe, a jegyzőkönyv vezetője, Ezekiáshoz, megszaggatott ruhákkal, és hírűl vivék neki Rabzaces beszédeit.