Mózes 2. könyve

16 A manna¹És elvonultak Élimből és elérkezett Izraél fiainak egész községe Szin pusztájába, mely Élim és Szináj között van, tizenötödik napján a második hónapnak, hogy Egyiptom országából kivonultak. ²És zúgolódott Izraél fiainak egész községe Mózes és Áron ellen a pusztában; ³és mondták nekik Izraél fiai: Vajha meghaltunk volna az Örökkévaló keze által Egyiptom országában, midőn ültünk a húsos fazék mellett, midőn ehettünk kenyeret a jóllakásig; mert ti kihoztatok bennünket a pusztába, hogy megöljétek ezt az egész gyülekezetet éhség által. ⁴És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Íme, én hullatok nektek kenyeret az égből; menjen ki a nép és szedje a napravalót a maga napján, hogy megkísértsem, vajon jár-e tanom értelmében, vagy sem? ⁵És lesz a hetedik napon, akkor készítsék el amit bevisznek és lesz kétszerese annak, amit naponként szednek. ⁶És mondta Mózes meg Áron Izraél minden fiainak: Este majd megtudjátok, hogy az Örökkévaló vezetett ki benneteket Egyiptom országából; ⁷reggel pedig majd látjátok az Örökkévaló dicsőségét, mivelhogy meghallotta zúgolódásotokat az Örökkévaló ellen; mi pedig mik vagyunk, hogy ellenünk zúgolódtok? ⁸És mondta Mózes: Azáltal, hogy ad az Örökkévaló nektek este húst, hogy egyetek és kenyeret reggel, hogy jóllakjatok; mivelhogy hallotta az Örökkévaló zúgolódásotokat, mellyel zúgolódtok ellene, mi pedig, mik vagyunk? Nem ellenünk van a ti zúgolódásotok, hanem az Örökkévaló ellen. ⁹És mondta Mózes Áronnak: Mondd Izraél fiai egész községének: Lépjetek oda az Örökkévaló színe elé, mert meghallotta zúgolódásotokat. ¹⁰És volt, midőn, Áron szólt Izraél fiai egész községéhez, a puszta felé fordultak; és íme, az Örökkévaló dicsősége megjelent a felhőben. ¹¹És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: ¹²Hallottam Izraél fiai zúgolódását; szólj hozzájuk, mondván: Estefelé esztek majd húst és reggel jóllaktok majd kenyérrel, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek. ¹³És volt este, fölszállt a fürj és elborította a tábort; reggel pedig volt harmatréteg a tábor körül. ¹⁴Midőn fölszállt a harmatréteg, íme, a puszta színén valami apró szemcsés, apró, mint a dér a földön. ¹⁵Midőn látták Izraél fiai, mondták egymásnak: Mi ez? Mert nem tudták, hogy mi az. És mondta nekik Mózes: Ez a kenyér, melyet az Örökkévaló adott nektek eledelül. ¹⁶Ez az a dolog, amit parancsolt az Örökkévaló: Szedjetek belőle, ki-ki étke szerint, egy ómert fejenként, lelkeitek számaszerint, ki-ki a sátrában levők számára vegyetek. ¹⁷És így cselekedtek Izraél fiai és szedtek, ki többet, ki kevesebbet. ¹⁸És megmérték az ómerrel és nem volt fölöslege annak, ki többet szedett, aki pedig kevesebbet szedett, annak nem volt fogyatkozása; ki-ki az ő étke szerint szedett. ¹⁹És mondta nekik Mózes: Senki se hagyjon meg belőle reggelig. ²⁰De nem hallgattak Mózesre és meghagytak némelyek belőle reggelig, de megférgesedett és megbűzhödött; és haragudott rájuk Mózes, ²¹Így szedték azt minden reggel, ki-ki az ő étke szerint; midőn pedig melegen sütött a nap, elolvadt. ²²És volt a hatodik napon, szedtek kétszeres kenyeret, két ómert egynek; és eljöttek a község minden fejedelmei és tudtára adták Mózesnek. ²³És ő mondta nekik: Ez az, amit szólt az Örökkévaló: Nyugalom, szent szombat lesz az Örökkévalónak holnap; amit sütni akartok, süssétek meg és amit főzni akartok, főzzétek meg, az egész fölösleget pedig tegyétek el magatoknak megőrzésre, reggelre. ²⁴És eltették azt reggelre, amint parancsolta Mózes és nem bűzhödött meg és féreg sem volt benne. ²⁵És mondta Mózes: Egyétek meg ma, mert szombat van ma az Örökkévalónak; ma nem találjátok azt a mezőn. ²⁶Hat napon át szedjétek azt, de a hetedik napon szombat van; nem lesz azon. ²⁷És volt a hetedik napon, kimentek a nép közül, hogy szedjenek, de nem találtak. ²⁸És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Meddig vonakodtok még megőrizni parancsolataimat és tanaimat! ²⁹Lássátok, hogy az Örökkévaló adta nektek a szombatot, azért ad nektek a hetedik napon két napi kenyeret; maradjatok ki-ki a helyén, ne menjen ki senki az ő helyéből a hetedik napon. ³⁰És nyugodott a nép a hetedik napon. ³¹És elnevezte Izraél háza mannának; az pedig olyan volt, mint a koriandrum magva, fehér és íze olyan, mint a mézeskalácsé. ³²És mondta Mózes: Ez a dolog, amit parancsolt az Örökkévaló: Egy tele ómerrel legyen belőle megőrzésre nemzedékeiteknek, hogy lássák a kenyeret, melyet enni adtam nektek a pusztában, midőn kivezetlek benneteket Egyiptom országából. ³³És mondta Mózes Áronnak: Vegyél egy palackot és tegyél bele egy tele ómerrel mannát, és tedd azt az Örökkévaló színe elé megőrzésre nemzedékeiteknek. ³⁴Amint megparancsolta az Örökkévaló Mózesnek, odatette Áron a bizonyság elé megőrzésre. ³⁵Izraél fiai pedig ették a mannát negyven évig, amíg elérkeztek lakott földre; a mannát ették, amíg elérkeztek Kanaán országának határára. ³⁶Az ómer pedig egy tized éfó volt.