Mózes 2. könyve

15 Dal a Sástengernél¹Akkor énekelte Mózes és Izraél fiai ezt az éneket az Örökkévalónak és szóltak, mondván: Hadd énekelek az Örökkévalónak, mert fenségesen fenséges volt, lovat és lovasát a tengerbe döntötte. ²Erősségem és énekem Isten, ő lett nekem segedelmem. Ez az én Istenem, őt dicsőítem atyám Istene, őt magasztalom. ³Az Örökkévaló, a harcz ura, Örökkévaló a neve! ⁴Fáraó szekereit és seregét a tengerbe vetette és válogatott vitézei elmerültek a nádastengerben. ⁵A mélységek borítják őket, leszálltak a habokba, mint a kő. ⁶Jobbod, Örökkévaló! dicső erőben; jobbod, Örökkévaló! összezúzza az ellent. ⁷Fenséged nagyságával lerontod támadóidat, kibocsátod haragodat és megemészti őket, mint a tarlót. ⁸Orrod leheletétől feltorlódtak a vizek, megálltak mint a fal a hullámok, megmerevedtek a mélységek a tenger szívében. ⁹Szólt az ellen: Üldözöm, elérem, zsákmányt osztok, betelik velük lelkem; kirántom kardom, kiirtja őt kezem! ¹⁰Fújtál leheleteddel: elborította őt a tenger; elsüllyedtek, mint az ólom a hatalmas vizekben. ¹¹Ki olyan, mint te, a hatalmasak között, Örökkévaló! Ki olyan, mint te, dicső a szentségben, félelmetes dicsőségű csodatevő. ¹²Kinyújtottad jobbodat: elnyelte őt a föld. ¹³Kegyelmeddel vezetted a népet, melyet megváltottál, hatalmaddal szentséged lakába. ¹⁴Népek hallották és reszkettek, remegés fogta el Pelesesz lakóit. ¹⁵Akkor megrémültek Edóm törzsfői, Móab hatalmasait elfogta a rettegés, elcsüggedtek Kanaán lakói mind. ¹⁶Rájuk borult félelem és rettegés, karod nagyságától elnémultak, mint a kő; míg átvonul a te néped, Örökkévaló! míg átvonul a nép, melyet szereztél. ¹⁷Elviszed és ülteted birtokod hegyére, a helyre, melyet lakóhelyednek alkottál, Örökkévaló! a szentélybe, Uram; melyet kezeid készítettek. ¹⁸Az Örökkévaló uralkodik mindörökké! ¹⁹Mert bement Fáraó lova szekerével és lovasaival a tengerbe, és az Örökkévaló visszahozta rájuk a tenger vizét; Izraél fiai pedig átmentek a szárazon a tenger közepében. ²⁰És vette Mirjám, a prófétanő, Áron nővére a dobot kezébe, és kimentek mind a nők utána dobokkal és körtánccal. ²¹És Mirjám elkezdte nekik: Énekeljetek az Örökkévalónak, mert fenségesen fenséges volt, lovat és lovasát a tengerbe döntötte.
   Izraél Márában és Élimben²²És elindította Mózes Izraélt a nádastengertől és mentek Súr pusztájába; mentek három napig a pusztában és nem találtak vizet. ²³Elérkeztek Móróba, de nem tudtak vizet inni Móróból, mert keserű volt az, azért nevezték el Mórónak (keserű). ²⁴És zúgolódott a nép Mózes ellen, mondván: Mit igyunk? ²⁵Ő pedig kiáltott az Örökkévalóhoz és az Örökkévaló mutatott neki egy fát; ő beledobta a vízbe és édes lett a víz. Ott adott neki törvényt és jogot, és ott megkísértette őt. ²⁶És mondta: Ha hallgatni fogsz az Örökkévaló, a te Istened szavára és azt, ami helyes az ő szemeiben teszed, figyelsz parancsolataira, megőrzöd mind a törvényeit: mindama betegséget, melyet Egyiptomra bocsátottam, nem fogom rád bocsátani, mert én vagyok az Örökkévaló, a te gyógyítód. ²⁷És elérkeztek Élimbe, ott pedig volt tizenkét vízforrás és hetven pálma; és táboroztak ott a víz mellett.