Zsidókhoz írt levél

12 ¹Azért mi is, akiket a tanúknak ilyen nagy felhője vesz körül, tegyünk le minden terhet, különösen a minket megkörnyékező bűnt, fussuk végig kitartással az előttünk álló küzdőpályát. ²Tekintsünk fel a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki a kínálkozó öröm helyett elszenvedte a keresztet, nem törődött a gyalázattal, és helyet foglalt Isten trónjának jobbján. (Zsolt 110,1) 
   ³Gondoljatok tehát őrá, aki a bűnösök részéről ilyen nagy ellentmondást viselt el, hogy el ne lankadjatok, és lelketekben ne csüggedjetek.
   A fenyítés az atyai szeretet jele⁴A bűn ellen vívott harcban még nem áltatok ellen a véretek ontásáig, ⁵és megfeledkeztetek a vigasztalásról, amely nektek, mint fiaknak szól:

„Fiam, ne vesd meg az Úr nevelő fenyítését,
és ne csüggedj el, ha büntet,
⁶mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti,
és megostorozza mindazt,
akit fiává fogad.”(Péld 3,11-12G) 

   ⁷Tartsatok ki a fenyítés idején! Mint fiakkal, úgy bánik veletek Isten, és melyik fiú az, akit az apja nem fenyít meg? ⁸Ha kimaradtatok a fenyítésből, amelyben mindenki részesült, akkor fattyak vagytok és nem fiak! ⁹Ezenkívül ha a testi apáink megfenyítettek minket, és tiszteltük őket, vajon nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk? ¹⁰Mert apáink kevés napon át, tetszésük szerint fenyítettek meg minket, ő pedig azért, ami segítségünkre van, hogy az ő szentségében részesedjünk. ¹¹A fenyítés a jelenben nem látszik ugyan örvendetesnek, inkább szomorúságot okoz. Később azonban a megigazulás békés gyümölcsét adja azoknak, akik általa megedződtek. ¹²Ezért tehát egyenesítsétek ki a lankadt kezeket és a megroggyant térdeket, (Iz 35,3)  ¹³és lábatokat szoktassátok egyenes járásra, (Péld 4,26G)  hogy a béna tag sántikálva meg ne botoljon, hanem gyógyuljon meg!
   Óvás a könnyelműségtől¹⁴Békességre törekedjetek mindenkivel (Zsolt 34,15)  és megszentelődésre, mert enélkül senki sem fogja meglátni Istent. ¹⁵Ügyeljetek arra, hogy senki se hanyagolja el Isten kegyelmét, nehogy a keserűségnek valamilyen hajtása felnövekedve zavart okozzon, (MTörv 29,17G)  és így sokan megfertőződjenek. ¹⁶Senki se legyen parázna vagy hitvány, és a szent dolgokat se vesse meg, mint Ézsau, aki egy ételért eladta elsőszülöttségét. (Ter 25,33)  ¹⁷Mert tudjátok, hogy később is, amikor örökölni akarta az áldást, elutasították, és nem talált helyet a megtérésre, bár könnyek között kereste azt.
   A helyes istenfélelem¹⁸Ti ugyanis nem valami kézzel tapinthatóhoz és nem lángoló tűzhöz járultatok, nem félhomályhoz, sötétséghez és fergeteghez, ¹⁹harsonazengéshez és szózatok hangjához. Akik ezt hallották, azért esedeztek, hogy ne szóljon többé hozzájuk ez a szózat.(Kiv 19,16-19;  MTörv 4,11)  ²⁰mert nem viselhették el azt, ami parancsba volt adva: „Még ha oktalan állat érinti is a hegyet, kövezzék meg”; (Kiv 19,13)  ²¹s a látvány is olyan rettenetes volt, hogy Mózes így szólt: „Megrémültem és reszketek.” (MTörv 9,19)  ²²De ti Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, angyalok tízezreihez, ²³az elsőszülöttek ünnepi sokadalmához és gyülekezetéhez, akik fel vannak jegyezve a mennyben, és mindenek bírájához, az Istenhez, a tökéletességre jutott igazak lelkeihez, ²⁴az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz, és a meghintés véréhez, amely jobbat szól, mint Ábelé.
   ²⁵Vigyázzatok tehát, ne utasítsátok vissza azt, aki beszél! Mert ha azok, akik vonakodtak meghallgatni a földön szólót, nem menekültek meg, sokkal kevésbé mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyből szól hozzánk! ²⁶Az ő szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz: „Még egyszer megrendítem nemcsak a földet, hanem az eget is.” (Agg 2,6G)  ²⁷Ez a „Még egyszer” a változékony dolgok eltűnésére utal, hogy megmaradjanak azok, amelyek rendíthetetlenek.
   ²⁸Mivel tehát rendíthetetlen országot nyertünk, őrizzük meg a kegyelmet, hogy általa Istennek tetsző módon, tisztelettel és félelemmel szolgáljunk, ²⁹mert emésztő tűz a mi Istenünk. (MTörv 4,24)