5 1Fiam, figyelj bölcsességemre, hallgasd meg értelmes szavaimat! 2Maradj megfontolt, és ügyelj, hogy ajkad okosan szóljon! 3Mert színméz csepeg a más asszonyának ajkáról, és ínye simább az olajnál. 4De a végén keserű lesz, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard. 5Lábai a halál felé visznek, léptei a holtak hazájába tartanak. 6Nem az élet ösvényét járja, téves úton jár, és maga sem tudja. 7Most azért, fiaim, hallgassatok rám, ne térjetek el attól, amit mondok! 8Messze kerüld el az ilyen nőt, ne közelíts háza ajtajához, 9különben másoknak kell adnod méltóságodat, és éveidet a kegyetleneknek; 10bitorlók élik föl életerődet, és kereseted idegen házába kerül. 11Nyögni fogsz majd a végén, amikor tönkremegy tested és életed. 12És ezt mondod: Miért is gyűlöltem az intést, miért utáltam szívből a feddést? 13Miért nem hallgattam tanítóim szavára, miért nem figyeltem oktatóimra? 14Majdnem belekerültem minden rosszba, amit egy társaság vagy csoport elkövethet. 15A magad kútjából igyál vizet, és csörgedező vizet a magad forrásából! 16Ne folyjanak forrásaid az utcára, és patakjaid a terekre! 17Egyedül tiéid legyenek, ne oszd meg másokkal! 18Legyen forrásod áldott, és örülj ifjúkorodban elvett feleségednek. 19Szerelmes szarvasünő és kedves őzike ő, keblei gyönyörködtetnek mindenkor, szerelmétől mindig mámoros leszel. 20Miért mámorosodnál meg, fiam, a más asszonyától, miért ölelnéd idegen asszony keblét? 21Mert az ÚR látja az ember útjait, és figyeli minden lépését. 22Saját bűnei fogják meg a bűnöst, és saját vétkei kötözik meg. 23Meghal az ilyen, mert nem fogadta meg az intést, és a sok bolondság megmámorosította.