23 ¹Ha uralkodóval együtt ülsz le enni, jól gondold meg, mi van előtted, ²mert ha telhetetlen vagy, kést tettél a torkodra! ³Ne kívánd jó falatjait, mert csalétek az! ⁴Ne fáradj azon, hogy meggazdagodj, a magad belátásából hagyd abba! ⁵Alig száll rá tekinteted, már nincs meg, mert gyorsan szárnya támad, az ég felé repül, mint a saskeselyű. ⁶Ne edd az irigy ember kenyerét, és ne kívánd jó falatjait, ⁷mert olyan ő, mint aki számolgat magában: Egyél, igyál! - mondja neked, de nem szívesen. ⁸Megevett falatodat ki fogod hányni, és kedves szavaidat elvesztegeted. ⁹Az ostoba füle hallatára ne beszélj, mert csak megveti okos szavaidat. ¹⁰Ne mozdítsd el az ősi határt, és az árvák mezejére ne menj! ¹¹Mert megváltójuk erős: ő perli majd perüket veled. ¹²Szívleld meg az intést, és hallgass az okos beszédre! ¹³Ne sajnáld megfenyíteni a gyermeket, nem hal bele, ha megvered bottal. ¹⁴Te csak bottal vered meg, de lelkét a holtak hazájától mented meg. ¹⁵Fiam, ha bölcs a szíved, örül az én szívem is. ¹⁶Vigad a bensőm, ha ajkad őszintén szól. ¹⁷Ne irigyelje szíved a vétkeseket, inkább az URat féld mindennap, ¹⁸mert van még jövendő, és reménységed nem semmisül meg. ¹⁹Hallgass rám, fiam, légy bölcs, és irányítsd szíved a helyes útra! ²⁰Ne tarts a bor mellett dőzsölőkkel, se a falánk húsevőkkel! ²¹Mert a dőzsölő és a falánk elszegényedik, és rongyokba öltöztet a sok alvás. ²²Hallgass apádra, ő nemzett téged, és ne vesd meg anyádat, ha megöregszik! ²³Vedd meg, és ne add el az igazságot, a bölcsességet, az intést és az értelmet! ²⁴Vígan örvendezik az igaznak az apja, és aki bölcset nemzett, örül annak. ²⁵Örüljön apád és anyád, vigadjon, aki szült téged! ²⁶Add nekem a szívedet, fiam, és tartsd szemed előtt utaimat! ²⁷Mély verem a parázna nő, és szoros kút az idegen asszony. ²⁸Úgy leselkedik, mint egy rabló, és szaporítja a hűtlen emberek számát. ²⁹Kinek jaj? Kinek fáj? Kivel veszekednek? Kinek van gondja? Kit vernek véresre hiába? Kinek zavaros a szeme? ³⁰Azoknak, akik bor mellett mulatnak, és a fűszeres bort kóstolgatni járnak. ³¹Ne nézd a bort, hogyan vöröslik, hogyan gyöngyözik a pohárban. Bizony simán lecsúszik az! ³²De végül megcsíp, mint a kígyó, megmar, mint a vipera. ³³Szemed zavaros dolgokat lát, te magad pedig összevissza beszélsz. ³⁴És olyan leszel, mint aki tenger közepén fekszik, vagy mint aki az árbockosárban fekszik. ³⁵Ütöttek engem, de nem fájt, vertek, de nem tudtam róla! Amint fölébredek, folytatom, ugyanezt keresem.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet