7 ¹Az Úr így szólt Noéhoz: „Szállj be egész családoddal a bárkába, mert csak téged találtalak igaznak színem előtt az egész nemzedékben. ²Minden tiszta állatból vigyél hetet-hetet, hímet és nőstényt, a tisztátalanokból pedig kettőt, hímet és nőstényt. ³(A madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényt), hogy ivadékuk az egész földön életben maradjon. ⁴Mert még hét nap, és akkor negyven nap és negyven éjjel esőt bocsátok a földre, s eltörlök a föld színéről minden lényt, amit alkottam.” ⁵Noé úgy tett, ahogy az Úr megparancsolta neki. ⁶Noé 600 esztendős volt, amikor a vízözön rátört a földre. ⁷Noé a vízözön előtt beszállt a bárkába: vele együtt fiai, felesége és fiainak feleségei. ⁸(A tiszta és tisztátalan állatok, a madarak és a földön élő állatok közül kettő-kettő, ⁹egy hím és egy nőstény ment Noéval a bárkába, ahogy Isten megparancsolta.) ¹⁰Hét nap elteltével a vízözön rátört a földre. ¹¹Noé 600. évében, a második hónap 17. napján, ezen a napon megnyíltak a nagy mélységek forrásai és megeredtek az ég csatornái. ¹²Az eső negyven nap és negyven éjjel zuhogott a földre. ¹³Ezen a napon Noé és fiai, Szem, Kám és Jáfet Noé feleségével és fiainak három feleségével együtt beszálltak a bárkába, ¹⁴s velük minden fajtájú vadállat, minden fajtájú háziállat, mindenféle földi csúszómászó és mindenféle madár és szárnyas. ¹⁵Minden lény, ami lélegzik, párosával ment Noéhoz a bárkába. ¹⁶Minden lényből egy hím és egy nőstény ment, ahogy Isten megparancsolta. Az Úr bezárta mögötte az ajtót.

A vízözön.

¹⁷Ezután negyven napig ömlött az eső a földre. A víz megdagadt és fölemelte a bárkát úgy, hogy a föld felett úszott. ¹⁸Az ár elhatalmasodott, és erősen megduzzadt a föld felett, a bárka azonban a vízen úszott. ¹⁹A víz még magasabb lett a földön, annyira, hogy az ég alatt minden magas hegyet elborított. ²⁰Tizenöt könyöknyivel múlta felül a víz őket, annyival emelkedett a hegyek fölé. ²¹Így minden élőlény elpusztult, amely a földön mozgott: madarak, háziállatok, vadállatok, mindenféle földi csúszómászó és minden ember. ²²Minden, ami lélegzett, ami a szárazföldön élt, elpusztult. ²³Így törölt el (Isten) minden élőlényt a földön: az embertől az állatig, a csúszómászókig és az égi madarakig. Mind eltörölte őket a földről. ²⁴Csak Noé maradt meg, és ami vele volt a bárkában. A víz százötven napig áradt a földön. 8 ¹Ekkor Isten megemlékezett Noéról és minden vadállatról, minden háziállatról, ami vele volt a bárkában. Isten szelet támasztott a föld felett, mire a víz apadni kezdett. ²A mélységek forrásai és az ég csatornái bezárultak: az eső megszűnt esni az égből, ³és a víz lassan elapadt a földön. ⁴Százötven nap elteltével a víz visszahúzódott, s a hetedik hónapban, a hónap 17. napján a bárka megállt az Ararát hegyén. ⁵A víz a tizedik hónapig egyre jobban leapadt, s a hónap első napján feltűntek a hegycsúcsok. ⁶Negyven nap elteltével Noé kinyitotta a bárka ablakát, amit csinált, ⁷s kiengedett egy hollót. Az ide-oda röpdösött, amíg a víz fel nem száradt a földről. ⁸Azután kiengedett egy galambot, hogy lássa, vajon a víz visszahúzódott-e már a föld színéről. ⁹De a galamb nem talált helyet a lába számára, ezért visszatért a bárkába, mivel még víz állt az egész földön. Ő kinyújtotta kezét, megfogta, és bevitte magához a bárkába. ¹⁰Még várt további hét napot, és újra kiengedett egy galambot. ¹¹A galamb este visszatért hozzá, és íme, friss olajágat tartott a csőrében. Ebből megtudta Noé, hogy a víz eltűnt a földről. ¹²Újabb hét napig várt, és ismét kiengedett egy galambot, de ez már nem tért vissza hozzá. ¹³Noé 600. életévében, az első hónapban, a hónap első napján felszáradt a víz a föld színén. Ekkor Noé félretolta a bárka fedelét, körülnézett, s íme, a föld felszíne szikkadt volt. ¹⁴A második hónapban, a hónap 27. napján a föld száraz volt.

Noé kiszáll a bárkából.

¹⁵Ekkor Isten szólt Noéhoz: ¹⁶„Szállj ki a bárkából: te, a feleséged, a fiaid és fiaidnak feleségei. ¹⁷Minden élőlény, amely veled van, a madarak, az állatok, a földi csúszómászók menjenek ki, nyüzsögjenek a földön, legyenek termékenyek és szaporodjanak el a földön.” ¹⁸Noé kiszállt fiaival, feleségével és fiainak feleségeivel. ¹⁹Minden vadállat, minden háziállat, minden madár, minden földi csúszómászó kijött a bárkából, egyik fajta a másik után. ²⁰Noé oltárt épített az Úrnak. Aztán fogott minden tiszta állatból és tiszta madárból, s égőáldozatot mutatott be az oltáron. ²¹Amikor az Úr megérezte a jó illatot, így szólt magában: „Az ember miatt nem átkozom meg többé a földet, hiszen az emberi szív vágya ifjúkorától kezdve hajlik a rosszra. Nem törlök el még egyszer minden élőlényt, ahogy megtettem. ²²Mostantól fogva, amíg a föld áll, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.”

A világ új rendje.

9 ¹Isten megáldotta Noét fiaival együtt, és így szólt hozzájuk: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, és töltsétek be a földet. ²A föld minden állata, az ég minden madara, a föld minden csúszómászója és a tenger minden hala féljen és rettegjen tőletek: a kezetekbe adom őket. ³Minden, ami él és mozog, szolgáljon nektek eledelül, mindent nektek adok, mint a zöld növényt. ⁴Csak élő állatot vérével együtt nem ehettek. ⁵A ti véreteket, éltető véreteket is számon fogom kérni. Számon kérem minden állattól és minden embertől. Mindenkitől, még a testvértől is számon kérem az ember életét. ⁶Aki embervért ont, annak ember ontsa ki a vérét, mivel Isten saját képmására teremtette az embert. ⁷Tehát legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet, és uralkodjatok rajta.” ⁸Aztán így szólt Isten Noéhoz és fiaihoz, akik vele voltak: ⁹„Nézzétek, szövetséget kötök veletek, s utánatok utódaitokkal ¹⁰és minden élőlénnyel, amely veletek van: a madarakkal, a háziállatokkal s az összes mezei vaddal, mindennel, ami kijött a bárkából, a föld minden állatával. ¹¹Megkötöm veletek szövetségem, többé nem törlök el minden lényt a földről vízözönnel, és nem jön olyan áradat, amely elpusztítja a földet.” ¹²Aztán így szólt Isten: „Ez legyen jele a szövetségnek, amely fennáll köztem és köztetek, meg a veletek levő minden élőlény között minden nemzedékre: ¹³szivárványt helyezek a felhőkbe: ez legyen a szövetség jele köztem és a föld között. ¹⁴Ha összegyűjtöm a föld felett a felhőket és a szivárvány megjelenik a felhőkön, ¹⁵akkor megemlékezem szövetségemről, ami fennáll köztem és köztetek, meg minden élőlény és test között. A víz nem válik többé vízözönné, hogy minden lényt elpusztítson. ¹⁶Ha a szivárvány megjelenik a felhőkön, látni fogom, és megemlékezem az örök szövetségről, amely fennáll Isten és minden élőlény meg minden test között a földön.” ¹⁷Isten így szólt Noéhoz: „Ez annak a szövetségnek a jele, amelyet létrehoztam köztem és minden földi lény között.” ¹⁸Noé fiai, akik kijöttek a bárkából, Szem, Kám és Jáfet voltak. Kám Kánaán atyja. ¹⁹Ezek hárman voltak Noé fiai, és tőlük származott a föld egész népessége. ²⁰Noé, a földműves, szőlőt kezdett telepíteni. ²¹Amikor bort ivott, megrészegült, és meztelenül feküdt sátrában. ²²Kám, Kánaán atyja látta apja meztelenségét, és elmondta két testvérének. ²³Akkor Szem és Jáfet fogták a felöltőt, mindketten a vállukra terítették, háttal bementek és betakarták apjuk meztelenségét. Arcukat elfordították, így nem látták apjuk meztelenségét. ²⁴Amikor Noé fölébredt részegségéből és megtudta, mit tett vele legkisebb fia, ²⁵így szólt: „Legyen átok Kánaánon, legyen a legkisebb szolga testvérei között.” ²⁶Azután ezt mondta: „Áldott legyen az Úr, Szem Istene és Kánaán legyen a szolgája. ²⁷Isten adjon tág teret Jáfetnek, lakjék Szem sátraiban, és Kánaán legyen a szolgája.” ²⁸Noé a vízözön után még 350 évig élt. ²⁹Noé egész életkora 950 esztendőt tett ki, akkor halt meg.

KNB SZIT STL BD RUF KG