11Isten angyala álmomban megszólított: „Jákob!” „Itt vagyok” – feleltem. 13Az Isten vagyok Bételből, ahol te fölkentél egy emlékkövet és fogadalmat tettél nekem. Kelj föl tehát, hagyd el ezt az országot és térj vissza rokonságod földjére.” 20Jákob fogadalmat tett: „Ha Isten velem lesz és védelmez az úton, amelyen most járok, s ad kenyeret ennem, és ruhát, amit fölveszek magamra, 21és ha egészségben visszatérek atyám házába, akkor az Úr lesz az én Istenem. 9Így gondolkozott: „Ha Ézsau eléri az egyik tábort és legyőzi, a másik tábor megmenekül.” 10Azután Jákob így imádkozott: „Atyámnak, Ábrahámnak Istene és atyámnak, Izsáknak Istene! Uram, te azt mondtad nekem, térj vissza földedre és rokonságodhoz, ott jó sorsot biztosítok neked. 11Nem vagyok méltó mindarra a kegyelemre és hűségre, amelyet szolgád iránt tanúsítottál. Hiszen csak botommal léptem át ezt a Jordánt, s most két táborom van. 12Ments meg engem bátyám kezétől, Ézsau kezétől. Félek, hogy jön és legyőz engem, s az anyát gyermekeivel.