Isten tervének végső kibontakozása.

11 ¹Kérdem tehát: vajon Isten elvetette népét? Szó sincs róla. Hiszen én is Izrael fiai közül való vagyok, Ábrahám véréből, Benjamin törzséből. ²Isten nem vetette el népét, amelyet előre kiválasztott. Nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, amikor Isten előtt felszólalt Izrael ellen: ³„Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat feldúlták, csak én maradtam meg, de nekem is életemre törnek?” ⁴S mit felelt rá az isteni szózat? „Meghagytam magamnak hétezer férfiút, aki nem hajtott térdet Baál előtt.” ⁵Így most is akad valamennyi a kegyelmi kiválasztás alapján. ⁶S ha kegyelem alapján, akkor nem tettek fejében, különben a kegyelem már nem volna kegyelem. ⁷Hogyan állunk hát? Amit Izrael keresett, nem érte el, de a választottak elérték. A többiek megátalkodtak, ⁸ahogy írva van: Isten mindmáig érteni nem tudó lelket és nem látó szemet, nem halló fület adott nekik. ⁹Dávid is ezt mondja: Asztaluk változzék fogótőrré, csapdává, botránkozássá és megtorlássá. ¹⁰Homályosodjék el a szemük, ne lássanak, és nyomorítsd görbére a hátukat. ¹¹Kérdem tehát: Azért botlottak meg, hogy elessenek? Egyáltalán nem. Vétkükből inkább üdvösség fakadt a pogányoknak, hogy vetélkedésre sarkallja őket. ¹²Ha mármost vétkük gazdagítja a világot, és megfogyatkozásuk nyereség a pogányok számára, mennyivel inkább az lesz majd teljes számuk. ¹³Nektek, pogányoknak meg azt mondom: Mint a pogányok apostola, nagyra tartom szolgálatomat, ¹⁴hátha vetélkedésre sarkallom véreimet, és néhányukat elvezetem az üdvösségre. ¹⁵Mert, ha már elvetésük megbékélése a világnak, mi más lesz fölvételük, ha nem élet a halálból? ¹⁶Ha szent a búza zsengéje, szent lesz a kenyér is, s ha szent a gyökér, szentek az ágak is. ¹⁷Ha letört is némely ág, s te vad olajfa létedre beoltattál, és részese lettél az olajfa gyökerének és nedvének, ne kérkedj az ágak rovására. ¹⁸Ha mégis kérkednél, tudd meg: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. ¹⁹Mondhatnád ugyan: Letörtek az ágak, hogy én oltódjam a helyükbe. ²⁰Ez igaz. A hitetlenség miatt törtek le, te meg a hit által állsz. Ne légy hát fennhéjázó, hanem félj! ²¹Ha Isten nem kegyelmezett a természetes ágaknak, neked sem kegyelmez. ²²Értsd meg tehát Isten jóságát és szigorát: szigorát a vétkesekkel szemben, irántad meg Isten jóságát, feltéve, hogy megmaradsz a jóban, különben téged is lenyesnek. ²³S ők is beoltatnak, ha nem maradnak meg hitetlenségükben, mert Istennek van hatalma, hogy újra beoltsa őket. ²⁴Ha téged ugyanis levágtak a természetes vad olajfáról, s a természet rendjén felülemelkedve beoltottak a nemes olajfába, mennyivel inkább beoltják majd azokat saját olajfájukba, akik természet szerint is oda valók. ²⁵Nem szeretnélek benneteket tájékozatlanul hagyni, testvérek, e titok dolgában, nehogy egyéni véleményetekre hagyatkozzatok. A megátalkodottság csak részben érte Izraelt, amíg a pogányok teljes számban meg nem térnek, ²⁶akkor majd egész Izrael elnyeri az üdvösséget az Írás szerint: Sionból jön a szabadító és eltörli Jákob gonoszságát. ²⁷Ez lesz velük a szövetségem, amikor megbocsátom bűneiket. ²⁸Ők az evangéliumot tekintve ellenségek, a ti javatokra, de a kiválasztás szerint kedvesek, az ősökért. ²⁹Isten ugyanis nem bánja meg kegyelmi adományát és meghívását. ³⁰Amint egykor ti sem engedelmeskedtetek Istennek, most azonban az ő engedetlenségük következtében irgalomra találtatok, ³¹úgy ők is hitetlenek lettek az irántatok tanúsított irgalmasság miatt, hogy egykor majd irgalomra találjanak. ³²Isten ugyanis minden embert az engedetlenségben fogott össze, hogy mindenkin könyörüljön. ³³Mekkora a mélysége az Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának! Mily kifürkészhetetlenek szándékai, mily megfoghatatlanok útjai! ³⁴Vajon ki látta az Úr gondolatait, s tanácsot ki adott neki? ³⁵Ki kölcsönzött neki, hogy visszakövetelhetné tőle? ³⁶Minden belőle, általa és érte van. Dicsőség neki mindörökké! Ámen.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet