19Az Úr bölcsességgel alkotta a földet, értelemmel tette az eget szilárddá. 20Ahogy elgondolta, úgy törtek föl a vizek, s a felhők tudtával harmatoznak esőt. 21Fiam, ne téveszd szemed elől soha, vigyázz a bölcsességre és a megfontoltságra. 22Így majd a lelked életévé válnak, és ékesség lesznek a nyakadon. 23Biztos léptekkel jársz akkor utadon, és nem botlik meg soha a lábad. 24Hogyha leülsz, nincs miért aggódnod, s ha lefekszel, jót pihensz, úgy alszol. 25Nem kell tartanod hirtelen ijedségtől, sem a gonoszok támadásától. 26Mert hiszen az Úr lesz az oltalmad, vigyáz a lábadra, nehogy tőrbe essék. 27Jótettedet ne tagadd meg a rászorulótól, hogyha módodban van jót tenni vele. 28Ne mondd embertársadnak: „Menj, gyere máskor, holnap majd adok!” – ha mindjárt adhatnál. 29Ne szőj gonosz tervet embertársad ellen, amikor gyanútlanul nálad üldögél. 30Ne veszekedj soha ok nélkül senkivel, aki ellened semmi rosszat nem tett. 31Ne irigyeld az erőszak emberét, s ne válassz magadnak az útjai közül. 32A rossz úton járóktól iszonyodik az Úr, az igazakkal meg jó barátságban él. 33Az Úrnak átka van a gonosz házán, hanem az igazak otthonát megáldja. 34Akik gúnyolódnak, azokat ő is kigúnyolja, az alázatosakhoz jóindulattal van.