A meggondolatlanul vállalt kezesség

6 ¹Fiam, ha kezességet vállaltál másért, idegennek adtad a kezed, ²s így szád szava által tőrbe estél, ha foglyává váltál saját szavaidnak, ³akkor, hogy szabadulj, fiam, ezt tegyed, mert embertársad kezébe kerültél: Menj, siess és zaklasd embertársadat. ⁴Ne hunyd be szemedet álomra, a szempilládat ne hagyd elszunnyadni! ⁵Mint zerge a hálóból, szabadítsd ki magad, vagy mint a madár a tőrből!

A lusta és a hangya

⁶Te lusta, menj el a hangyához, nézd meg, hogy mit csinál és akkor bölcs leszel: ⁷Nincsen főnöke, nincs, aki ösztökélné vagy parancsolna neki, ⁸nyáron mégis megszerzi élelmét, aratás idején összegyűjti eledelét. ⁹S te lusta, meddig akarsz még heverészni? Mikor akarsz végre fölkelni álmodból? ¹⁰„Még egy kis alvás, még egy kis szendergés, keresztbefont karral még egy kis pihenés!” ¹¹Így rád tör a szegénység, mint az útonálló, s mint valami koldus, a nyomor.

A semmirekellő

¹²Egy semmirekellő, igen, egy csirkefogó közelít, hamisság van a szájában, ¹³hunyorít a szemével, meglök a lábával, az ujjával meg jelt ad, ¹⁴álnokság lakik a szívében, mindig gonoszságon járatja az eszét, háborúságot szít szüntelen. ¹⁵Ezért váratlanul rászakad a végzet, hirtelen tönkremegy és nincs menekvése.

A hét szörnyeteg

¹⁶Hat dolog van, amit gyűlöl az Úr, s hét, ami utálattal tölti el szívét: ¹⁷A gőgös szem, a hamis nyelv, az ártatlan vért ontó kéz, ¹⁸az álnokságot tervező szív, a gonosz ügyben járó láb, ¹⁹a hazudozó, hamis tanú, s végül, aki viszályt kelt a testvérek között.

Az atyai intelmek folytatása

²⁰Fiam, tartsd hát meg apádnak parancsát, ne vedd semmibe anyád tanítását! ²¹Egyszer s mindenkorra kösd a szívedre, és akaszd a nyakadba. ²²Vezessen jártadban-keltedben, amikor alszol, virrasszon fölötted, ha meg fölébredsz, beszélgessen veled. ²³Mert a parancs lámpás, fény a tanítás, életre vivő út az intelem s a feddés. ²⁴Megóv a más feleségétől, az idegen asszony hízelgő nyelvétől. ²⁵Ne vágyódj szívedben a szépségére, ne hagyd, hogy megfogjon a tekintete! ²⁶Mert a céda díja csak egy darab kenyér, de a házasságtörő nő drága életet hajszol. ²⁷Rejthet-e az ember tüzet a keblébe úgy, hogy a ruhája ettől meg ne gyúlna? ²⁸Lehet-e járkálni izzó szén parazsán, úgy, hogy az embernek meg ne égjen a lába? ²⁹Így van, ha valaki más asszonyához jár, aki megérinti, nem marad büntetlen. ³⁰A tolvajt, aki lop, mert hajtja az éhség, és jól akar lakni, nem veti meg senki. ³¹De ha rajtakapják, hétszeresen fizet, rámegy a háza és egész vagyona. ³²Csöpp esze sincs annak, aki házasságot tör, az tesz ilyet, aki elszánta életét. ³³Ütlegeket s szégyent visz onnan magával, és a gyalázata nem múlik el soha. ³⁴Mert féltékenység a férfiember dühe, és a bosszú napján nem ismer irgalmat. ³⁵Nincs az a váltságdíj, amely kiengesztelné, akármennyit kínálsz, nem egyezik bele.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet