Nehemiás könyve

Engesztelő istentisztelet. 9 *¹Ennek a hónapnak huszonnegyedik napján Izrael fiai összegyűltek, vezeklőruhát öltöttek, hamut szórtak a fejükre, és böjtöltek. *²Izrael nemzetsége elkülönült az idegenek fiaitól. Odaálltak és megvallották bűneiket és atyáik tévelygéseit. ³[Odaálltak a helyükre, s a nap negyedrészében felolvastak az Úrnak, az ő Istenüknek törvénykönyvéből, aztán a nap egy másik negyedrészében bűnvallomást tartottak, s leborultak az Úr, az ő Istenük előtt.] ⁴[Jesua, Binnui, Kadmiel, Sebanja, Bunni, Serebja, Bani, Kenani fölálltak a leviták emelvényére, s hangosan szólították az Urat, az ő Istenüket. ⁵Aztán így szóltak a leviták, Jesua, Kadmiel, Bani, Hasabneja, Serebja, Hodija, Sebanja és Petachja:

„Keljetek föl, s magasztaljátok az Urat,
a mi Istenünket!”]
Áldott legyen dicsőséges neved,
amely fölötte van minden áldásnak
és dicséretnek!
⁶Te vagy, Uram, az Egyetlen!
Te alkottad az eget, az egek egét
és minden seregét,
a földet és mind, ami rajta van,
a tengereket és mind, ami bennük van.
Te éltetsz mindent,
és az égi sereg hódol előtted.
⁷Uram, te vagy az Isten,
aki kiválasztottad Ábrámot,
kivezetted a káldeai Urból,
és az Ábrahám nevet adtad neki.
⁸Hűségesnek találtad szívét
és szövetséget kötöttél vele,
hogy neki adod a kánaániak,
a hettiták, az amoriták, a periziták,
a jebuziták és a girgasiták földjét,
neki és utódainak.
Meg is tartottad szavadat, mert igaz vagy.
⁹Láttad atyáink nyomorát Egyiptomban,
s meghallottad kiáltásukat a Sás-tengernél.
¹⁰Jeleket és csodákat műveltél a fáraó ellen,
összes szolgáján és országa egész népén,
mert tudtad, milyen galádul bánt velük.
Nevet szereztél magadnak,
amely ma is megvan.
¹¹Megnyitottad a tengert előttük:
száraz lábbal keltek át a tengeren.
A mélységbe taszítottad üldözőiket,
mint valami követ, a vad vizekbe.
¹²Felhőoszloppal vezetted őket nappal,
és lángoszloppal éjszaka.
Megvilágítottad előttük az utat,
amelyen menniük kellett.
¹³Alászálltál a Sínai-hegyre,
s beszéltél velük az égből.
Igazságos rendelkezéseket,
biztos törvényeket, nagyszerű parancsokat
és előírásokat adtál nekik.
¹⁴Megismertetted velük szent szombatodat,
utasításokat, parancsokat és törvényt
adtál nekik, Mózes szolgád által.
¹⁵Kenyeret adtál nekik az égből
éhségük csillapítására, vizet fakasztottál
a sziklából szomjuk oltására.
Megparancsoltad, hogy menjenek,
s vegyék birtokba a földet,
amelyre megesküdtél, hogy nekik adod.
¹⁶Atyáink azonban gőgjükben
szembeszegültek,
megkeményítették nyakukat,
nem engedelmeskedtek parancsaidnak.
¹⁷Vonakodtak engedelmeskedni,
megfeledkeztek csodáidról,
amelyeket értük tettél.
Megkeményítették nyakukat,
s fejükbe vették, hogy visszatérnek
szolgaságukba, Egyiptomba.
De te megbocsátó Isten vagy,
irgalmas és könyörületes,
hosszantűrő és végtelenül jó:
nem hagytad el őket.
¹⁸Amikor öntött borjút csináltak maguknak,
és azt mondogatták: „Ez az istened,
aki kihozott Egyiptomból”,
[s így nagy istenkáromlást követtek el],
¹⁹te nagy irgalmasságodban
nem hagytad el őket a pusztában:
a felhőoszlop nem tűnt el előlük,
továbbra is vezette őket nappal az úton;
s a tűzoszlop sem éjjel,
hanem megvilágította előttük az utat,
amelyen menniük kellett.
²⁰Megadtad nekik jó lelkedet,
hogy okossá tegye őket.
Nem tagadtad meg szájuktól mannádat,
és szomjúságukban vizet juttattál nekik.
²¹Negyven évig gondot viseltél rájuk
a pusztában,
nem szenvedtek hiányt semmiben,
ruhájuk nem vásott el, lábuk nem tört fel.
²²Királyságokat és népeket juttattál nekik,
és nekik adtad őket tartományul.
Elfoglalták Hesbon királyának,
Szichonnak földjét,
Básán királyának, Ognak földjét.
²³Megsokasítottad fiaikat,
mint égen a csillagokat,
és bevezetted őket a földre,
amelyről azt mondtad atyáiknak,
hogy menjenek, és vegyék birtokukba.
²⁴Fiaik bevonultak
és elfoglalták az országot.
Megaláztad előttük az ország lakóit,
a kánaániakat, kezükbe adtad őket,
királyaikat s az ország népeit,
hogy bánjanak velük tetszésük szerint.
²⁵Megerősített városokat
és termékeny földet szereztek,
mindenféle jóval teli házakat örököltek,
megásott ciszternákat,
szőlőket és olajfákat,
s rengeteg gyümölcstermő fát.
Ettek, jóllaktak, meghíztak,
dúskálkodtak nagy jóságodból.
²⁶De engedetlenek lettek,
föllázadtak ellened,
semmibe vették törvényeidet,
prófétáidat meg, akik intették őket,
hogy térjenek vissza hozzád, megölték,
[így nagy istenkáromlást követtek el].
²⁷Ezért elnyomóik kezébe adtad őket,
akik aztán megsanyargatták őket.
Szorongatásuk idején hozzád kiáltottak,
s te meghallgattad őket az égből.
Nagy irgalmadban újra meg újra
szabadítót küldtél nekik,
akik kiszabadították őket
elnyomóik kezéből.
²⁸Amikor nyugalmuk volt,
újra gonoszságra vetemedtek.
Ellenségeik hatalmába adtad őket,
akik zsarnokoskodtak fölöttük.
Újra hozzád kiáltottak,
és te meghallgattad őket az égből:
irgalmadban számtalanszor
megszabadítottad őket.
²⁹Intetted őket,
hogy térjenek vissza törvényedhez,
de kevélyen ellenszegültek.
Nem hallgattak parancsaidra,
vétkeztek törvényeid ellen,
amelyek életet adnak az embernek,
ha megtartja őket.
Lázadoztak ellened,
megkeményítették nyakukat
és nem engedelmeskedtek.
³⁰Türelmes voltál velük számos éven át.
Figyelmeztetted őket lelked által
és prófétáid szavával.
De nem hallgattak rád, azért az
országok népeinek kezébe adták őket.
³¹Nagy irgalmasságodban azonban
nem pusztítottad, nem hagytad el őket.
Mert könyörületes és jóságos Isten vagy.
³²Most, ó, Istenünk,
te nagy, hatalmas és félelmetes Isten,
aki megtartod szövetségedet
és irgalmadat,
ne vedd semmibe a sok megpróbáltatást,
ami ért bennünket,
királyainkat és vezéreinket,
papjainkat és prófétáinkat,
egész népedet, az asszír királyok idejétől
mind a mai napig.
³³Ami történt velünk,
mindenben igazságos voltál.
Mert megmutattad hűségedet,
mi mégis gonoszságra vetemedtünk.
³⁴Királyaink, fejedelmeink,
papjaink és atyáink
nem követték törvényedet,
nem ügyeltek parancsaidra
és utasításaidra, amelyeket adtál nekik.
³⁵Volt királyságuk,
elhalmoztad őket jótéteményeiddel,
adtál nekik kiterjedt és termékeny földet,
mégsem szolgáltak neked,
nem fordultak el gonosz tetteiktől.
³⁶Nézd, ma szolgák vagyunk!
Szolgák vagyunk azon a földön,
amelyet atyáinknak adtál,
hogy élvezzék gyümölcseit és javait.
³⁷Terményei a királyok hasznára vannak,
akiket bűneink miatt rendeltél fölénk,
s kedvük szerint bánnak testünkkel
és állatainkkal,
mi meg nagy nyomorúságban vagyunk.