Nehemiás könyve

Nehemiás hazatérése Júdeába.

1 ¹Nehemiásnak, Hakalja fiának szavai. Amikor Artaxerxész király huszadik évének Kiszlév hónapjában Szuza várában voltam, ²fölkeresett egyik testvérem, Hanani, Júdeába való emberekkel. Érdeklődtem tőlük a zsidók felől, a fogságtól megmenekült maradék és Jeruzsálem felől. ³Így válaszoltak nekem: „Akik a fogságot elkerülték s ott maradtak abban a tartományban, azok nagy nyomorúságban és megalázottságban élnek. Jeruzsálem bástyája romokban hever, kapuit pedig tűz emésztette meg.” ⁴Amikor ezeknek hírét vettem, leültem, sírtam és napokig gyászoltam, böjtöltem és könyörögtem az ég Istenének színe előtt. ⁵Így szóltam: „Ó, Uram, égnek Istene, nagy és félelmetes Isten, te megtartod a szövetséget, és irgalmas vagy azokhoz, akik szeretnek és megtartják parancsaidat. ⁶Figyeljen füled és legyen nyitva a szemed, s hallgasd meg szolgád imáját, amelyet szolgáidért, Izrael fiaiért most éjjel és nappal hozzád intézek. Megvallom Izrael fiainak vétkeit, amelyeket elkövettünk ellened. Én is, atyám háza is vétkeztünk. ⁷Súlyosan vétettünk ellened, nem tartottuk meg parancsaidat, törvényeidet és rendelkezéseidet, amelyeket szolgádnak, Mózesnek adtál. ⁸Emlékezz szavadra, amelyet Mózes szolgádnak jelentettél ki, amikor azt mondtad: Ha hűtlenné váltok, szétszórlak benneteket a népek közé. ⁹Ha azonban visszatértek hozzám, megtartjátok parancsaimat és teljesítitek őket, még ha az ég széléig szét lesztek szórva, onnan is összegyűjtlek benneteket, és visszahozlak arra a helyre, amelyet nevem hajlékául kiválasztottam. ¹⁰A te szolgáidat és népedet nagy hatalmaddal és erős karoddal megmentetted. ¹¹Ó, Uram, halld meg szolgád könyörgését, s szolgáidnak a kérését, akik szívesen félik nevedet. Hadd legyen ma szerencséje szolgádnak, engedd, hogy kegyelmet találjon ez előtt az ember előtt!” 2 ¹Artaxerxész király huszadik évének Niszán hónapjában egyszer éppen borról kellett gondoskodnom. Fogtam a bort és odanyújtottam a királynak. Azelőtt sohasem voltam szomorú. ²De a király akkor megkérdezte: „Miért szomorú a tekinteted? Beteg vagy talán? Nem, biztosan csak a szíved fáj.” Nagyon megijedtem, ³és így szóltam a királyhoz: „Örökké éljen a király! De miért is ne volna szomorú az arcom, amikor az a város, ahol atyáim sírjai vannak, romokban hever, és kapuit tűz emésztette meg.” ⁴A király erre így szólt hozzám: „Mi a kívánságod?” Segítségül hívtam az ég Istenét, ⁵és így válaszoltam a királynak: „Ha jónak látja a király, és szolgája kedves előtte, akkor küldj el Júdeába, abba a városba, ahol atyáim sírjai vannak, hogy fölépíthessem.” ⁶A király, aki mellett ott ült a királyné, megkérdezte tőlem: „Mennyi időre tervezed utadat, és mikor térnél vissza?” Meghatároztam egy időpontot. Ez megfelelt a királynak, s megengedte, hogy elmenjek. ⁷Akkor így szóltam a királyhoz: „Ha úgy tetszik a királynak, adjon nekem leveleket a folyamon túli kormányzók számára, hogy engedjék meg nekem az átvonulást, amíg el nem jutok Júdeáig, ⁸továbbá levelet Aszafhoz, a királyi erdők felügyelőjéhez, hogy adjon nekem épületfát a templomhoz tartozó erőd kapuihoz, valamint a város falához, s ahhoz a házhoz, ahol majd lakni fogok.” A király mindent megadott, mert fölöttem volt Istenem jóságos keze. ⁹Megérkeztem a folyamon túli helytartókhoz, és átadtam nekik a király írását. A király fegyveres és lovas tiszteket rendelt mellém kíséretül. ¹⁰Amikor a horonita Szanballat és az ammonita szolga, Tóbiás erről értesült, nem tetszett nekik, hogy olyan ember érkezett, aki Izrael fiainak javán akar fáradozni.

Előkészületek a város falának újjáépítésére.

¹¹Megérkeztem Jeruzsálembe, és három napig ott maradtam. ¹²Akkor éjnek idején fölkeltem. Néhány ember elkísért, de nem mondtam meg senkinek, hogy Isten Jeruzsálem ügyében tettekre indított. Más állat nem volt velem, csak amelyen ültem. ¹³Éjnek idején kimentem a Sárkány-forrással szemben a Völgy-kapun a Szemét-kapuig és szemügyre vettem Jeruzsálem lerombolt falát és kapuit, amelyeket tűz emésztett meg. ¹⁴Aztán továbbmentem a Forrás-kapu és a királyi vízvezeték felé. Innen az állat már nem tudott továbbmenni. ¹⁵Így éjnek idején fölmentem végig a Völgyön, és megvizsgáltam a falat, aztán visszatértem a Völgy-kapuhoz, s hazatértem. ¹⁶A vezetők nem tudtak róla, hova mentem, sem arról, hogy mit akarok tenni. Egészen addig senkivel nem közöltem a zsidók közül: sem a papokkal, sem az előkelőkkel, sem az elöljárókkal, sem pedig a többiekkel. ¹⁷De akkor így szóltam hozzájuk: „Látjátok, milyen nyomorúságban vagyunk. Jeruzsálem romokban hever, kapuit tűz emésztette meg. Gyertek, építsük fel Jeruzsálem falát, és többé nem gúnyolnak bennünket miatta!” ¹⁸Elbeszéltem nekik, hogy fölöttem volt Istenem jóságos keze, s a király hozzám intézett szavait is. Így válaszoltak: „Menjünk és fogjunk hozzá az építkezéshez!” S nekiláttak ennek a derék munkának. ¹⁹Amikor a horonita Szanballat és az ammonita szolga, Tóbiás, meg az arab Gesem megtudta, gúnyolódott rajtunk és megvetett minket. „Mit műveltek ott?” – kérdezték. „Tán föl akartok lázadni a király ellen?” ²⁰De így válaszoltam nekik: „Az ég Istene sikerre viszi ügyünket. S mi az ő szolgái nekilátunk és építünk. Nektek meg nincs Jeruzsálemben sem részetek, sem jogotok, sem emléketek.”

A várfal építőinek jegyzéke.

3 ¹Eljasib, a főpap és testvérei, a papok nekiláttak és fölépítették a Juh-kaput. Megerősítették gerendákkal, aztán elhelyezték a kapu szárnyait, zárait és sarkait, és folytatták az építést egészen a Hananeel-toronyig. ²Mellettük a jerikóiak építettek, aztán Imri fia, Zakkur épített, ³Hasszenua fiai a Hal-kaput építették, megerősítették gerendákkal, elhelyezték a kapu szárnyait, zárait és sarkait. ⁴Mellettük Hakkoc fiának, Urijának a fia, Meremot végezte a javítást, őmellette pedig Mesezabeel fiának, Berechjának a fia, Mesullam végezte a javítást, oldalán pedig Cádok, Baana fia. ⁵Mellettük a tekoai emberek végezték a javítást. Előkelőik azonban nem hajtották nyakukat uraik szolgálatába. ⁶Az új városnegyed kapuját Pazeach fia, Jojada és Beszodia fia, Mesullam javította. Megerősítették gerendákkal, elhelyezték a kapu szárnyait, zárait és sarkait. ⁷Mellettük a gibeoni Melatja és a Meronotba való Jadon végezte a javítást, továbbá a Gibeonba és Micpába való emberek, akik a folyamon túli kormányzó ítélőszéke alá tartoztak. ⁸Mellettük Uziel aranyműves végezte a javítást, Harhaja fia, őmellette pedig Hananja az illatszerkészítők testületéből. Megerősítették Jeruzsálemet egészen a Széles-falig. ⁹Mellettük Hur fia, Refaja végezte a javítást, a jeruzsálemi kerület felének az elöljárója. ¹⁰Mellette Harumaf fia, Jedaja végezte a javítást, a saját házával szemben. Mellette Hasabneja fia, Hattus végezte a javítást, ¹¹Harim fia, Malkija és Pahat-Moab fia, Hasub egy másik falrészt javított, egészen a Kemence-toronyig. ¹²Mellette Hallohes fia, Sallum végezte a javítást lányaival, a jeruzsálemi kerület felének elöljárója. ¹³A Völgy-kapunál Hanun végezte a javítást és Zanoah lakói. Fölépítették és elhelyezték a kapu szárnyait, zárait és sarkait, és felraktak 1000 könyöknyi falat egészen a Szemét-kapuig. ¹⁴A Szemét-kaput Rechab fia, Malkia javította, a Bet-hak-Kerem kerület elöljárója, ő maga és fiai. Elhelyezte a kapu szárnyait, zárait és sarkait. ¹⁵A Forrás-kaput Kol-Hozé fia, Sallun javította, a Micpa kerület elöljárója. Fölépítette, befedte s elhelyezte a kapu szárnyait, a zárakat és a sarkakat. Ezenkívül a vízvezeték víztárolójának falát is fölépítette a királyi kertnél, egészen a lépcsőig, amely Dávid városából ereszkedik alá. ¹⁶Aztán Azbuk fia, Nehemiás, a Bet-Cur kerület felének elöljárója végezte a javítást egészen addig a részig, amely Dávid sírjával szemben van, valamint a mesterségesen készített víztárolóig és a Vitézek házáig. ¹⁷Utána a leviták végezték a javítást: Bani fia, Rehum. Mellette Hasabja, a Keila kerület felének elöljárója végezte a javítást, a saját kerülete nevében. ¹⁸Majd testvérei végezték a javítást: Henadad fia, Binnui, a Keila kerület felének elöljárója. ¹⁹Mellette Micpa elöljárója, Jesua fia, Ezer végzett javítást egy másik szakaszon a Szegletnél, a Fegyverraktár feljárójával szemben. ²⁰Utána Zabbai fia, Báruk javított egy másik szakaszt, a Szeglettől egészen Eljasib főpap házának kapujáig. ²¹Őutána Hakkoc fiának, Urijának a fia, Meremot végzett javítást egy másik szakaszon; Eljasib házának bejáratától Eljasib házának végéig. ²²Őutána a környéken lakó papok dolgoztak az építkezésen. ²³Utánuk Benjamin és Hassub végeztek javítást saját házukkal átellenben. Utánuk Anania fiának, Maaszejának a fia, Azarja végzett javítást a saját háza mellett. ²⁴Utána Henadad fia, Binnui végzett javítást egy másik szakaszon, Azarja házától egészen a Szegletig. ²⁵Őutána Uzai fia, Palal végzett javítást a torony szegletével szemben, amely a börtön udvarán a felső királyi palota fölé nyúlik. Utána Paros fia, Pedaja végzett javítást, ²⁶kelet felé a Víz-kapuig, a kiemelkedő toronnyal átellenben. ²⁷Őutána a tekoai emberek javítottak egy másik szakaszt a kiemelkedő nagy toronnyal szemben az Ofel faláig. ²⁸A Ló-kaputól kezdve a papok végezték a javítást, mindenki a saját háza előtt. ²⁹Őutánuk Immer fia, Cádok végzett javítást a saját házával szemben. Utána Sekanja fia, Semaja, a Keleti kapu őre végzett javítást. ³⁰Őutána Selemja fia, Hananja, és Szalaf hatodik fia, Hanun javított egy másik szakaszt. Őutána Berekja fia, Mesullam végzett javítást a saját házával szemben. ³¹Őutána Malkia, az aranyművesek testületének tagja végzett javítást az Őr-kapuval szemben a templomszolgák és a kereskedők házáig, egészen a sarkon levő erkélyig. ³²A sarkon levő erkély és a Juh-kapu között az aranyművesek és a kereskedők végezték a javítást.

Az ellenség gúnyolódása ellenére tovább folyik a munka.

³³Amikor Szanballat megtudta, hogy fölépítjük a falat, haragra gyulladt és nagyon ingerült lett. Gúnyolódott a zsidókon, ³⁴és ilyeneket mondott testvérei és Szamária hadserege előtt: „Mit akarnak ezek a nyomorult zsidók?… Be is akarják tán egyszer fejezni? Életre tudják kelteni a köveket a romhalmazból, amikor a tűz martaléka lettek?” ³⁵Az ammonita Tóbiás is csatlakozott hozzájuk, s így szólt: „Csak hadd építsenek! Hiszen ha egy róka nekirugaszkodik, át tudja ugrani kőfalukat.” ³⁶Istenünk, halld meg, hogy csúfolnak minket! Gúnyolódásuk hulljon vissza fejükre. Legyen részük megvetésben fogságnak a földjén. ³⁷Ne takard el gonoszságukat, és bűnük ne nyerjen színed előtt megbocsátást, mert megvetették az építkezőket. ³⁸Tovább építettük a falat, és a munka félig elkészült. A nép ugyanis szívvel-lélekkel dolgozott. 4 ¹Amikor Szanballat, Tóbiás, az arabok, az ammoniták és Asdod lakói megtudták, hogy Jeruzsálem falának helyreállítása előrehaladt, hiszen a rések eltűntek, haragra gyulladtak. ²Mindannyian összeesküdtek, hogy felvonulnak Jeruzsálem ellen, megtámadják és zavart keltenek. ³Ekkor Istenünkhöz esedeztünk, a város oltalmára pedig éjjel-nappal őröket állítottunk ellenük. ⁴Júda azonban így beszélt: „A teherhordókat elhagyta erejük, s rengeteg még a rom: nem építjük fel a falat soha!” ⁵Ellenségeink így vélekedtek: „Nem szabad megtudniuk és észrevenniük semmit, amíg köztük nem leszünk. Akkor majd lemészároljuk őket és véget vetünk a munkának.” ⁶De történt, hogy a közelükben lakó zsidók tízszer is figyelmeztettek minket: „Ellenünk vonulnak minden helységből, ahol csak laknak!” ⁷Felsorakoztak ezért a mélyen fekvő részeken, a fal mögötti nyílt téren felállítottam a népet a nemzetségek rendjében kardostul, lándzsástul és íjastul. ⁸Láttam, hogy félnek, ezért fölemelkedtem, és szózatot intéztem az előkelőkhöz, az elöljárókhoz és a néphez: „Ne féljetek tőlük! Gondoljatok a nagy és félelmetes Úrra és harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, lányaitokért, feleségetekért s házatokért.” ⁹Amikor ellenségeink megtudták, hogy értesültünk (a dologról), és Isten meghiúsította tervüket, visszavonultak, mi pedig visszatértünk a falhoz, mindenki a maga munkájához. ¹⁰Ettől a naptól kezdve azonban az embereknek csak a fele dolgozott az építkezésen, a többiek lándzsával, pajzzsal, íjjal, mellvérttel fölszerelve ott álltak Júda egész háza mögött, ¹¹amely a falat építette. A teherhordók szintén föl voltak fegyverezve: egyik kezükkel munkájukat végezték, másik kezükkel a fegyvert szorították. ¹²Az építők közül is, amíg dolgozott, mindegyik derekára csatolta kardját, az meg, aki a kürtöt fújta, mellettem állt. ¹³Így szóltam az előkelőkhöz, az elöljárókhoz és a néphez: „Az építkezés nagy és kiterjedt, mi pedig szétszórtan vagyunk a falon, egymástól távol: ¹⁴gyűljetek körénk arra a helyre, ahonnan a kürtszót halljátok, és Istenünk harcol majd értünk.” ¹⁵Így dolgoztunk az építkezésen hajnal hasadtától a csillagok feljöttéig. ¹⁶Akkortájt még ezt is mondtam a népnek: „Mindenki maradjon éjszakára szolgájával Jeruzsálemben: töltsük az éjszakát őrködéssel, a nappalt pedig munkával!” ¹⁷Én magam, testvéreim, embereim meg a kíséretemben levő őrök még a ruhánkat sem vetettük le. Mindenki kéznél tartotta fegyverét.

Súlyos bajok Nehemiás idejében.

5 ¹A nép és az asszonyok hangos panaszra fakadtak zsidó testvéreik ellen. ²Némelyek ezt mondták: „Zálogba kell adnunk fiainkat és lányainkat, hogy gabonát szerezhessünk, ehessünk és életben maradjunk.” ³Mások így szóltak: „Mezeinket, szőleinket, házainkat kell elzálogosítani, hogy gabonához jussunk az éhínség idején.” ⁴Voltak, akik így beszéltek: „Kölcsönt kell vennünk földjeinkre és szőleinkre, hogy megfizethessük a királynak az adót. ⁵Pedig mi is ugyanolyan húsból valók vagyunk, mint testvéreink, s gyermekeink is olyanok, mint az ő gyermekeik. El kell adnunk fiainkat és lányainkat rabszolgának. Lányaink közül némelyeket már eladtunk! Nem tehetünk ellene semmit, hiszen földjeink és szőleink már másoké lettek.” ⁶Amikor panaszukat és ezeket a szavakat meghallottam, nagyon megharagudtam. ⁷Megfontoltam a dolgot, és megdorgáltam az előkelőket és az elöljárókat. Így szóltam hozzájuk: „Milyen terhet raktok testvéretekre!” Majd népes gyűlést hívtam össze ellenük, ⁸és így szóltam hozzájuk: „Mi tehetségünkhöz képest kiváltottuk zsidó testvéreinket, akiket eladtak a pogányoknak. Ti pedig most eladjátok testvéreiteket, hogy majd váltsuk ki őket.” Erre hallgattak, és nem tudtak mit válaszolni. ⁹Aztán folytattam: „Amit tesztek, az nem helyes. Nem akartok Istenünk félelmében élni, hogy elkerüljétek az ellenséges népek gyalázkodásait? ¹⁰Magam is, testvéreim és embereim is adtunk nekik pénzt és gabonát, s most elengedjük nekik ezt a tartozást. ¹¹Adjátok nekik késedelem nélkül vissza a földjüket, szőlőjüket, olajfájukat és házukat. Engedjétek el nekik, amivel pénzben, gabonában, borban és olajban tartoznak nektek, amit kölcsönadtatok nekik.” ¹²Így válaszoltak: „Visszaadjuk, nem követelünk tőlük többé semmit, s úgy teszünk, ahogy mondtad.” Erre megeskettem őket – miután odahívtam a papokat –, hogy ígéretük szerint járnak el. ¹³Majd kiráztam köntösömet és ezt mondtam: „Isten így rázzon ki házából, vagyonából minden embert, aki nem tartja meg ezt az ígéretet. Ilyen kirázott és üres legyen!” Az egész gyülekezet ráfelelte: „Úgy legyen!” –, és dicsőítette az Urat. A nép pedig a határozat értelmében járt el. ¹⁴Attól a naptól kezdve, amikor a király Júda földjének helytartójává rendelt, Artaxerxész király 20. évétől a 32. évéig – tizenkét éven át –, sem magam, sem testvéreim sohasem ettük a kormányzó kenyerét. ¹⁵A régi kormányzók ugyanis, akik előttem voltak, súlyos terheket raktak a népre. Minden napra 40 sékel ezüstöt szedtek tőlük kenyérre való járandóság címén, és szolgáik is szorongatták a népet. Én nem tettem így, istenfélelemből. ¹⁶A fal építésekor is kivettem részemet a munkából, jóllehet nem vettem magamnak földet. S embereim is mind megfogták a dolog végét. ¹⁷A vezetők és az elöljárók asztalomnál étkeztek, mintegy százötven férfi, nem számítva azokat, akik a környező népek közül csatlakoztak hozzánk. ¹⁸Naponta elkészítettek a költségemre egy ökröt, hat hízott kost s szárnyasokat. Ezenkívül minden tizedik napon hoztak rengeteg tömlő bort. Mindezek ellenére sohasem vettem fel a kormányzói járandóságot, mert nehéz munka nehezedett a népre. ¹⁹Emlékezzél meg, Istenem, a javamra arról, amit ezért a népért tettem.

Az ellenség újabb fondorlatai.

6 ¹Amikor Szanballat, Tóbiás, az arab Gesem és a többi ellenségünk megtudta, hogy fölépítettem a falat, s többé már nincs rajta rés – csak a kapuszárnyakat nem szereltem akkor még föl –, ²Szanballat és Gesem ezt az üzenetet küldték: „Gyere el, találkozzunk Hak-Kefirimben, az Onó völgyében.” Az volt a szándékuk, hogy elbánjanak velem. ³Követeket küldtem hozzájuk ezzel az üzenettel: „Nagy munkában vagyok, nem tudok elmenni. Abbamaradna a munka, ha itthagynám, s elmennék hozzátok.” ⁴Négyszer intézték hozzám ugyanezt a meghívást, és én mindig ugyanazt a választ adtam nekik. ⁵Akkor Szanballat ötödször is elküldte hozzám szolgáját, nyílt levél volt a kezében. ⁶Ezt írta benne: „A népek között az a hír terjedt el – Gasmu is megerősíti –, hogy te és a zsidók fel akartok lázadni. Azért építetted föl a falat, mert te akarsz a királyuk lenni. ⁷Prófétákat rendeltél, hogy Jeruzsálemben hirdessék rólad: Júdának királya van. Ez a hír eljut a király füléhez, ezért gyere, tanácskozzunk egymással!” ⁸Én azonban ezt a választ küldtem neki: „Semmi sem történt meg abból, amit állítasz, csak te találtad ki.” ⁹Meg akartak félemlíteni minket, és azt gondolták: „Kezük abbahagyja a munkát és nem fejezik majd be.” De ellenkezőleg, erőt gyűjtöttem kezembe. ¹⁰Egyik nap elmentem Metabel fiának, Delajának a fiához, Semajához, aki akadályozva volt. Így szólt: „Menjünk az Isten házába, a templom belsejébe, s zárjuk be jól a templom ajtajait! Mert eljönnek és megölnek! Igen, ma éjszaka eljönnek, megölnek!” ¹¹De én azt válaszoltam: „Elmenekülhetne olyan ember, mint én? Hogyan mehetne be a templomba a magamfajta ember, hogy megmentse életét? Nem megyek be.” ¹²Világosan láttam ugyanis, hogy nem Isten küldte, hanem csak azért mondta rám ezt a prófétai szózatot, mert Tóbiás megvesztegette, ¹³hogy félelmemben így tegyek és vétkezzem. Ürügyül szolgált volna nekik rosszindulatú megszólásra, arra, hogy gyalázhassanak. ¹⁴Emlékezzél, Istenem, Tóbiásra, tettei szerint és Noadja prófétaasszonyra is, és a többi prófétára, aki el akart rettenteni! ¹⁵Ötvenkét nap alatt, Elul hónap huszonötödik napján elkészült a fal. ¹⁶Amikor ellenségeink ezt mind megtudták, és a körülöttük levő nemzetek látták, nagy csoda volt a szemükben. Tudatára ébredtek, hogy Istenünk vitte véghez ezt a művet. ¹⁷Ebben az időben Júda több előkelő embere számos levelet küldött Tóbiáshoz, és Tóbiástól is érkeztek (levelek) őhozzájuk. ¹⁸Júdeában ugyanis sokan szövetségben voltak vele, mert Ara fiának, Sekanjának volt a veje, a fia, Jochanan pedig Berekja fiának, Mesullamnak a lányát vette feleségül. ¹⁹Még magasztalták is előttem jó tulajdonságait, és hírül vitték neki szavaimat. Tóbiás leveleket küldözgetett, hogy megfélemlítsen. 7 ¹Amikor elkészült a fal, és föltettem a kapuszárnyakat, őröket (valamint énekeseket és levitákat) állítottam a kapukhoz. ²Jeruzsálem kormányzását testvéremre, Hananira bíztam és a vár parancsnokára, Hananjára, mert ő a többinél is hűségesebb és istenfélőbb ember volt. ³Így szóltam hozzájuk: „Jeruzsálem kapui ne legyenek nyitva addig, amíg a nap melegen nem tűz, és amikor még magasan van, be kell zárni és a kapuszárnyakat be kell reteszelni. Őröket kell állítani Jeruzsálem lakói közül, némelyeket őrhelyükre, másokat házuk elé.”

Jeruzsálem benépesítése.

⁴A város tágas volt és nagy kiterjedésű, de lakossága gyér volt, és nem építettek benne házakat. ⁵Azt a gondolatot sugallta Istenem, hogy hívjam össze a főembereket, az elöljárókat és a népet, és vegyem őket számba. Kezembe került azoknak a jegyzéke, akik először tértek vissza. Ebben ezt találtam megírva:

A hazatértek jegyzéke.

⁶A tartományba való emberek, akik visszatértek a fogságból és a száműzetésből, ahova Babilon királya, Nebukadnezár hurcolta őket, hazatértek Jeruzsálembe és Júdeába, ki-ki a maga városába. ⁷Zerubbábellel, Jesuával, Nehemiással, Azarjával, Raamjával, Nahmanival, Mordekájjal, Bilsannal, Miszperettel, Bigvaival, Nehummal, Baanával érkeztek. A férfiak száma Izrael népéből: ⁸Paros fiai: kétezer-százhetvenkettő; ⁹Sefatja fiai: háromszázhetvenkettő; ¹⁰Arach fiai: hatszázötvenkettő; ¹¹Pahat-Moab fiai, azaz Jesua és Joáb fiai: kétezer-nyolcszáztizennyolc; ¹²Elám fiai: ezerkétszázötvennégy; ¹³Zattu fiai: nyolcszáznegyvenöt; ¹⁴Zakkai fiai: hétszázhatvan; ¹⁵Binnui fiai: hatszáznegyvennyolc; ¹⁶Bebai fiai: hatszázhuszonnyolc; ¹⁷Azgad fiai: kétezer-háromszázhuszonkettő; ¹⁸Adonikam fiai: hatszázhatvanhét; ¹⁹Bigvai fiai: kétezer-hatvanhét; ²⁰Adin fiai: hatszázötvenöt; ²¹Ater, vagyis Hiszkija fiai: kilencvennyolc; ²²Hasum fiai: háromszázhuszonnyolc; ²³Beszai fiai: háromszázhuszonnégy; ²⁴Harif fiai: száztizenkettő; ²⁵a gibeoniak: kilencvenöt; ²⁶Betlehem és Netofa lakói: száznyolcvannyolc; ²⁷Anatot lakói: százhuszonnyolc; ²⁸Bet-Azmavet lakói: negyvenkettő; ²⁹Kirjat-Jearim, Kefira és Beerot lakói: hétszáznegyvenhárom; ³⁰Ráma és Geba lakói: hatszázhuszonegy; ³¹Michmasz lakói: százhuszonkettő; ³²Bétel és Ai lakói: százhuszonhárom; ³³Nebó fiai: ötvenkettő; ³⁴a másik Elám fiai: ezerkétszázötvennégy; ³⁵Harim fiai: háromszázhúsz; ³⁶Jerikó lakói: háromszáznegyvenöt; ³⁷Lod, Hadid és Onó lakói: hétszázhuszonegy; ³⁸Szenaa fiai: háromezer-kilencszázharminc. ³⁹A papok: Jedaja fiai, vagyis Jesua háza: kilencszázhetvenhárom; ⁴⁰Immer fiai: ezerötvenkettő; ⁴¹Paschur fiai: ezerkétszáznegyvenhét; ⁴²Harim fiai: ezertizenhét. ⁴³A leviták: Jesua fiai, vagyis Kadmiel, Binnui, Hodija: hetvennégy. ⁴⁴Az énekesek: Aszaf fiai: száznegyvennyolc. ⁴⁵A kapuőrök: Sallum fiai, Ater fiai, Talmon fiai, Akkub fiai, Hatita fiai, Sobai fiai: százharmincnyolc. ⁴⁶A templomszolgák: Sziha fiai: Haszufa fiai, Tabbaot fiai, ⁴⁷Kerosz fiai, Szia fiai, Padon fiai, ⁴⁸Lebana fiai, Hagaba fiai, Salmai fiai, ⁴⁹Hanan fiai, Giddel fiai, Gahar fiai, ⁵⁰Reaja fiai, Reszin fiai, Nekoda fiai, ⁵¹Gazzam fiai, Uzza fiai, Paszeah fiai, ⁵²Beszai fiai, a meuniták fiai, a nefisziták fiai, ⁵³Bakbuk fiai, Hakufa fiai, Harhur fiai, ⁵⁴Baszlut fiai, Mehida fiai, Harsa fiai, ⁵⁵Barkosz fiai, Sziszera fiai, Temah fiai, ⁵⁶Nesziah fiai, Hatifa fiai. ⁵⁷Salamon szolgáinak fiai: Szotai fiai, Szoferet fiai, Peruda fiai, ⁵⁸Jaala fiai, Darkon fiai, Giddel fiai, ⁵⁹Sefatja fiai, Hattil fiai, Pokeret-Hasz-Szebaim fiai, Amon fiai. ⁶⁰A templomszolgák és Salamon szolgái összesen: háromszázkilencvenkettő. ⁶¹A következők Tel-Melachból, Tel-Harsából, Kerubból, Addanból és Immerből vonultak ki, s nem tudták igazolni, hogy családjuk és nemzetségük Izraelből származott: ⁶²Delaja fiai, Tóbiás fiai, Nekoda fiai: hatszáznegyvenkettő. ⁶³A papok közül Hobajja fiai, Hakkoc fiai, Barzilláj fiai – ez a gileádi Barzilláj lányai közül vett magának feleséget és tőle kapta nevét. ⁶⁴Ezek az emberek keresték nemzetségük iratait, de nem találták, ezért kizárták őket, mint tisztátalanokat a papi szolgálatból. ⁶⁵A kormányzó megtiltotta nekik, hogy a szent eledelekből egyenek, amíg nem támad pap az urimhoz és a tummimhoz. ⁶⁶Az egész gyülekezet negyvenkétezer-háromszázhatvan személyből állott, ⁶⁷nem számítva szolgáikat, szolgálóikat, akik hétezer-háromszázharmincheten voltak. Volt velük kétszáznegyvenöt énekes és énekesnő. ⁶⁸A lovak száma hétszázharminchatot tett ki, az öszvéreké kétszáznegyvenötöt, a tevéké négyszázharmincötöt, szamaraik száma pedig hatezer-hétszázhúsz volt. ⁶⁹A családfők közül némelyek önkéntes adományokat ajánlottak föl az építéshez. A kormányzó 1000 drachma aranyat, ötven csészét, ötszázharminc papi ruhát adott a kincshez. ⁷⁰A családfők 20 000 drachma aranyat és 2200 mina ezüstöt adtak a munkálatokra szánt kincsekhez. ⁷¹Amit a többi nép adományozott, az 20 000 drachma aranyat, 2000 mina ezüstöt és hatvanhét papi ruhát tett ki. ⁷²A papok, a leviták és a nép egy része Jeruzsálemben telepedett le, a kapuőrök, az énekesek, a templomszolgák és Izrael többi fiai pedig városaikban. Közeledett a hetedik hónap.

KNB SZIT STL BD RUF KG