Keresés a Bibliában

Áldások.

28 1Ha hűségesen hallgatsz az Úr, a te Istened szavára és lelkiismeretesen szem előtt tartod minden parancsát, amelyet ma adok neked, az Úr, a te Istened a föld népei fölé emel; 2mind rád szállnak és teljesednek a következő áldások, ha hallgatsz az Úr, a te Istened szavára. 3Áldott leszel a városban és áldott a határban. 4Áldott lesz méhed gyümölcse, földed termése, jószágod ivadéka, teheneid ellése és juhaid szaporulata. 5Áldott lesz puttonyod és dagasztóteknőd. 6Áldott leszel, ha jössz és áldott leszel, ha mész. 7Az Úr legyőzi ellenségeidet előtted, akik fölkelnek ellened. Egy úton fölvonulnak ellened, s hét úton menekülnek előled. 8Az Úr parancsol az áldásnak, (hogy legyen) veled műveidben, s kezed minden munkájában, és megáld téged azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked. 9Az Úr, amint megesküdött rá, szent népévé tesz, ha szem előtt tartod az Úr, a te Istened parancsait és az ő útjain jársz. 10A föld népei mind látják majd, hogy te az Úr nevét viseled és félni fognak tőled. 11Az Úr pedig bőséget ad minden jóban, méhed gyümölcsében, jószágod ivadékában és földed termésében, azon a földön, amelyet az Úr esküvel ígért atyáidnak. 12Az Úr feltárja előtted bőséges kincstárát, az eget, s a megfelelő időben esőt ad földednek, s úgy megáldja kezed minden munkáját, hogy sok népnek adhatsz kölcsönt, magadnak azonban nem kell kölcsönt kérned. 13Az Úr fejjé tesz, nem farokká; csak felül leszel, sohase alul, ha az Úr, a te Istened parancsainak, amelyeket ma adok neked, hogy megtartsd őket, engedelmeskedsz, 14s attól, amit ma parancsolok neked, nem térsz el se jobbra, se balra, más isteneket követve és szolgálva.

Az átok.

15Ha nem hallgatsz az Úr, a te Istened szavára lelkiismeretesen szem előtt tartva parancsait és törvényeit, amelyeket ma adok neked, akkor utolérnek s teljesednek rajtad mindezek az átkok: 16Átkozott leszel a városban és átkozott a határban. 17Átkozott lesz puttonyod és dagasztóteknőd. 18Átkozott lesz méhed gyümölcse és földed termése, teheneid ellése és juhaid szaporulata. 19Ákozott leszel, ha jössz és átkozott leszel ha mész. 20Az Úr átkot, romlást és balszerencsét küld rád kezed minden munkájában, bármibe fogsz, míg hamarosan el nem pusztulsz, s meg nem semmisülsz gonosz tetteid miatt, amelyekkel elfordultál tőlem. 21Az Úr pestist küld rád, míg teljesen ki nem irt arról a földről, amelyre most bevonulsz, 22lázzal, forrósággal és gyulladással, aszállyal, gabonarozsdával és üszökkel sújt, addig pusztítanak, míg ki nem pusztulsz. 23Az ég ércből lesz fejed fölött, s a föld a lábad alatt vasból. 24Az Úr homokzáporrá és porözönné változtatja országodban az esőt, addig fog hullani rád az égből, míg meg nem semmisülsz. 25Az Úr megver ellenségeid előtt: egy úton felvonulsz ellenük és hét úton menekülsz előlük, úgyhogy elrettentő példa leszel a föld minden országának. 26Holttested az ég madarainak és a föld vadjainak prédájává lesz, nem fogja őket senki elkergetni. 27Az Úr megver egyiptomi fekéllyel, daganattal, varral és rühvel, s nem gyógyulsz ki belőle. 28Az Úr őrülettel, vaksággal és elmezavarral sújt, 29és világos nappal is úgy tapogatózol majd, mint ahogy a vak tapogatózik a sötétben, s nem találsz kiutat. Elnyomnak és kizsákmányolnak, s nem kel védelmedre senki. 30Eljegyzel magadnak egy lányt és más veszi feleségül. Házat építesz, de nem éred meg, hogy lakjál is benne. Szőlőt telepítesz, de nem szüretelsz benne. 31Ökrödet a szemed láttára levágják, s nem kapsz belőle enni. Szamaradat az orrod előtt elrabolják, s nem kerül vissza hozzád soha. Juhaid ellenségeid kezére kerülnek, s nem siet segítségedre senki. 32Fiaidat és lányaidat idegen népnek szolgáltatják ki, szemed látja majd, és elsorvad az utánuk való folytonos epekedésben, de karodban nem lesz erő. 33Földed termését és sanyarú munkád gyümölcsét általad nem ismert nép élvezi, folytonosan elnyomnak és sanyargatnak, 34eszedet veszi, amit majd látnia kell szemednek. 35Az Úr megveri térdedet és lábad szárát szörnyű daganattal, a lábad ujjától a fejed tetejéig, s nem tudsz belőle kigyógyulni. 36Olyan néphez vezet majd az Úr téged és királyodat, akit majd magad fölé emelsz, amelyet sem te, sem atyáid nem ismertek, s ott más isteneknek szolgálsz, fából és kőből valóknak. 37S minden nép körében, ahova csak taszít az Úr, botránkozás, gúnydal és szóbeszéd tárgya leszel. 38Sok magot szórsz a földbe, de keveset takarítasz be, mert felfalja a sáska. 39Szőlőt telepítesz, gondozod, de borod nem lesz sem meginni, sem elraktározni való, mert a féreg elpusztítja. 40Földeden mindenfelé lesznek olajfáid, de nem kened meg magad olajjal, mert az olajbogyók lehullanak. 41Nemzel fiakat és lányokat, de nem maradnak a tieid, mert fogságba hurcolják őket. 42Fáid és földed termése mind a férgek martaléka lesz. 43A körödben élő idegen egyre inkább föléd emelkedik, te pedig lejjebb süllyedsz. 44Kölcsönözhet neked, de te neki nem. Ő lesz a fej, te a farok. 45Ezek az átkok mind utolérnek és teljesednek rajtad, míg csak ki nem pusztulsz, mivel nem hallgattál az Úr, a te Istened szavára, hogy tartsd meg a parancsait és törvényeit, amelyeket szabott neked. 46Egyszer s mindenkorra rajtad s utódaidon maradnak, jelnek és csodának.

Háborúk és üldöztetések.

47Mivel nem szolgáltál az Úrnak, a te Istenednek örömmel és jószívvel a bőségben, 48szolgálsz majd éhségben és szomjúságban, mezítelenül s nagy nyomorúságban az ellenségnek, amelyet rád szabadít az Úr; vasigát rak nyakadra, míg ki nem pusztít. 49Az Úr messziről, a föld széléről rád szabadít egy népet, amely mint a sas, lecsap rád; olyan népet, amelynek nem érted a nyelvét, 50egy zord tekintetű népet, amely nem nézi majd az öreget és nem kíméli a fiatalt. 51Fölfalja jószágod ivadékát és földed termését, míg el nem pusztulsz. Nem hagy meg neked semmit gabonádból, borodból és olajodból, teheneid elléséből és juhaid szaporulatából, míg meg nem semmisülsz. 52Ostrom alá vesz minden városodban, míg magas és erős falaid, amelyekben bízol, az egész országban le nem omlanak, megostromol minden városodban az egész országban, amelyet az Úr, a te Istened ad neked. 53Megeszed magzatodat, fiaidnak és lányaidnak a húsát, akiket az Úr, a te Istened ad neked a szorongatással teli ostrom alatt, amelyet ellenséged indít ellened. 54(Még) a legelpuhultabb és legelkényeztetettebb is irigy szemmel néz testvérére, szeretett feleségére és megmaradt gyermekeikre, akiket még meghagyott; 55távol van tőle, hogy valamelyiküknek is adjon gyermekei húsából, amellyel táplálkozik, mivel semmi egyebet nem tudott tárolni a szorongatással teli ostrom alatt, amelyet ellenséged indít ellened, minden városodban. 56A legelkapatottabb és legmódosabb asszony is, aki elpuhultságában és kényességében sohase kísérelte meg, hogy a földre tegye a lábát, irigységgel tekint szeretett férjére, fiaira és lányaira, 57(irigyli tőlük) a méhlepényt, amely elhagyja a méhét, és gyermekét, akit a világra hozott, a nagy ínségben titokban eszi meg ezt is, azt is a szorongatással teli ostrom alatt, amelyet ellenséged indít ellened, minden városodban. 58Ha nem ügyelsz rá, hogy ennek a törvénynek, amely ebben a könyvben írva áll, minden szavát megtartsd, félvén ezt a dicsőséges és félelmetes nevet: az Urat, Istenedet, 59akkor az Úr egészen rendkívüli csapásokkal, nagy és hosszan tartó csapásokkal, súlyos és hosszas betegségekkel sújt téged és utódaidat. 60Rád hozza mind az egyiptomi csapásokat, amelyektől rettegtél, hogy rád ne ragadjanak. 61S mindenféle más csapást, betegséget bocsát rád az Úr, amelyek nincsenek ebben a törvénykönyvben megírva, míg ki nem pusztulsz. 62Csak kevesen maradtok meg, ti, akik számban megközelítettétek az égen a csillagokat, mivel nem hallgattál az Úr, a te Istened szavára. 63Azelőtt az Úrnak abban telt öröme, hogy jót tegyen veletek és megsokasítson benneteket, most azonban abban leli örömét, hogy elpusztítson és megsemmisítsen. Kiirtanak arról a földről, amelyre érkezel, hogy birtokba vedd. 64Az Úr ugyanis szétszór a népek közé a világ egyik végétől a másikig, s ott más isteneknek szolgálsz, akiket sem te, sem atyáid nem ismertek, fából és kőből valóknak. 65De nem élhetsz nyugton azok közt a népek közt, nem találsz helyet, ahol megvesd a lábad; az Úr ugyanis szorongó szívet, megtört szemet és erőtlen lelket ad neked. 66Lelked előtt (mint valami fonálon) úgy függ életed, éjjel-nappal rettegsz, s nem érzed életedet sohase biztonságban. 67Reggel azt mondod: Bárcsak este volna! S este azt mondod: Bárcsak reggel volna! Mert aggodalom tölti el szíved, s látod, amit saját szemeddel látnod kell. 68Az Úr végül visszavisz hajón Egyiptomba, abba a sorsba, amelyről azt mondtam: Nem éled meg újra soha! Ott kénytelenek lesztek magatokat rabszolgának és rabszolganőnek kínálni ellenségeiteknek, de nem akad, aki megvenne benneteket.”

Befejezés.

69Ezek annak a szövetségnek a törvényei, amelyet Mózesnek Moáb földjén kellett kötnie az Úr parancsára Izrael fiaival – azon a szövetségen kívül, amelyet Hóreb hegyén kötött velük.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet