II. A DEUTERONOMIUM TÖRVÉNYEI

12 ¹Ezek azok a parancsok és törvények, amelyeket meg kell tartanotok azon a földön, amelyet az Úr, atyáid Istene adott neked, mindaddig, míg éltek a földön.

VALLÁSI TÖRVÉNYEK

A kultikus helyek.

²Azokat a helyeket, ahol a népek, amelyeket nemsokára kiűztök, isteneiket imádták, mind romboljátok le a földig, a magas hegyeken, a dombokon és a zöldellő fák tövében. ³Zúzzátok össze oltáraikat, törjétek szét kőoszlopaikat, égessétek el szent fáikat, semmisítsétek meg bálványaikat, irtsátok ki a nevüket is erről a helyről. ⁴De az Úrral, a ti Istenetekkel ne tegyetek így! ⁵Csak azokat a helyeket keressétek föl, amelyeket az Úr, a ti Istenetek majd minden törzsetek körében kiválaszt, hogy oda kerüljön neve, ott legyen lakóhelye. Oda menjetek! ⁶Oda vigyétek égőáldozataitokat és véres áldozataitokat, tizedeiteket és ajándékaitokat, fogadalmi és önkéntes adományaitokat, marháitokat és juhaitok első ellését. ⁷Ott tartsátok meg családotokkal az Úr, a ti Istenetek színe előtt áldozati lakomáitokat, s ott örüljetek kezetek munkája gyümölcsének, ha megáld az Úr, a te Istened. ⁸Semmiképp ne tegyetek majd úgy, ahogy itt szokás, ahol mindenki azt teszi, ami tetszik neki, ⁹mert még nem jutottatok be a nyugalom helyére, örökségetekbe, amelyet az Úr, a te Istened ad neked. ¹⁰De ha átkeltek a Jordánon és letelepedtek azon a földön, amelyet az Úr, a ti Istenetek ad nektek örökségül, és ha körülöttetek minden ellenségtől nyugalmat ad nektek, úgyhogy biztonságban élhettek, ¹¹akkor az Úr, a ti Istenetek választ majd lakóhelyet nevének. Oda vigyetek majd mindent, amit parancsolok: égőáldozataitokat, véres áldozataitokat, tizedeiteket, adományaitokat, s minden válogatott fogadalmi ajándékokat, ¹²amellyel dicsőítitek az Urat. S örüljetek az Úr, a ti Istenetek színe előtt, ti és fiaitok és leányaitok, szolgáitok és szolgálóitok, a levitával együtt, aki körötökben él, mivel nem kapott részt veletek az örökségből.

Az áldozatok.

¹³Vigyázz, ne mutasd be égőáldozatodat akármelyik helyen, amelyet meglátsz. ¹⁴Csak azon a helyen, amelyet az Úr valamelyik törzsed körében kijelöl majd, ott mutasd be égőáldozatodat, s ott tedd meg, amit parancsolok neked. ¹⁵De bármelyik helyiségben vághatsz és fogyaszthatsz húst, ahol csak kedved tartja, ha az Úr, a te Istened áldásából hozzájutsz; akár tisztátalan valaki, akár tiszta, ehet belőle, mint a gazellából vagy a szarvasból. ¹⁶Csupán a vérét nem szabad elfogyasztanotok, azt öntsd a földre, mint a vizet. ¹⁷Ne fogyaszd el városaidban gabonád, borod és olajod tizedét, sem marhád vagy juhod első ellését, sem semmiféle fogadalmi vagy önkéntes áldozati adományodat, sem pedig kezed felajánlotta ajándékodat; ¹⁸csak az Úr, a te Istened színe előtt fogyaszthatod el, azon a helyen, amelyet az Úr, a te Istened majd kiválaszt, te, fiad, leányod, szolgád és szolgálód, valamint a levita, aki városodban lakik. Az Úr, a te Istened színe előtt örülj kezed munkája gyümölcsének. ¹⁹Vigyázz, ne hagyd a levitát cserben, amíg csak földeden élsz. ²⁰Ha az Úr, a te Istened, amint megígérte, kiterjeszti határaidat, s húst kívánva azt mondod: húst szeretnék enni, ehetsz húst, ahogy kedved tartja. ²¹Ha akkor az a hely, amelyet az Úr, a te Istened neve hajlékául kiválaszt, nagyon messze esik tőled, vághatsz marháidból vagy juhaidból, amelyeket az Úr adott neked úgy, ahogy előírtam neked, s kedvedre ehetsz belőle a magad városában. ²²Éppen úgy ehetsz belőle, mint a gazellából vagy a szarvasból: a tisztátalan is, a tiszta is egyaránt ehet belőle. ²³Csak arra ügyeljetek, hogy vért ne fogyasszatok; mert a vér a lélek, s nem szabad a hússal a lelket is elfogyasztanod. ²⁴Ne fogyaszd el, öntsd a földre, mint a vizet. ²⁵Ne fogyaszd el, hogy jól menjen sorod, neked, s utánad gyermekeidnek, hiszen azt teszed, ami helyes az Úr szemében. ²⁶Szent adományaidat és fogadalmi áldozataidat azonban fogd, és vidd el arra a helyre, amelyet majd az Úr kiválaszt, ²⁷s mutasd be égőáldozatul a húst és a vért az Úr, a te Istened oltárán; véres áldozatkor a vért öntsd az Úr, a te Istened oltárára; a húst pedig edd meg. ²⁸Vigyázz, s ügyelj ezekre a parancsokra, amelyeket adok, hogy mindig jól menjen sorod, neked s utánad gyermekeidnek, hiszen azt teszed, ami jó és helyes az Úr, a te Istened színe előtt.

A kánaániak istentisztelete.

²⁹Amikor az Úr, a te Istened majd elpusztítja előtted a népeket, amelyeknek a földjére nemsokára bevonulsz, hogy kiűzd őket onnan, amikor már kiűzted őket, s letelepedsz földjükön, ³⁰akkor vigyázz, nehogy tőrbe essél, mikor már elpusztultak előtted, nehogy a nyomukba lépj! Ne érdeklődj isteneik iránt ilyesmiket kérdezve: „Hogyan részesítették ezek a népek tiszteletben isteneiket? Szeretném utánozni őket!” ³¹Azt az Úr, a te Istened (tiszteletére) nem szabad tenned. Mert azt tették isteneik kedvéért, ami az Úr, a te Istened szemében utálat tárgya és gyűlöletes, hisz még fiaikat és lányaikat is elégették isteneiknek. 13 ¹Amit parancsolok, azt tartsátok meg pontosan, ne tegyetek hozzá, de ne is vegyetek el belőle semmit.

Álpróféták és álomlátók.

²Ha próféta vagy álomlátó támad körödben, s jelt mutat vagy csodát tesz előtted, ³és a jel vagy csoda, amelyet mutat, megvalósul, közben azonban azt mondja: kövessünk más isteneket – olyanokat, akiket nem ismersz –, s imádjuk őket!, ⁴ne hallgass az ilyen próféta vagy álomlátó szavára. Mert az Úr, a te Istened próbára fog tenni, hogy megtudja: csakugyan szívetek, lelketek mélyéből szeretitek-e az Urat, a ti Isteneteket. ⁵Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, őt féljétek, parancsait tartsátok meg, az ő szavára hallgassatok, őt imádjátok és őhozzá ragaszkodjatok! ⁶Az ilyen prófétának vagy álomlátónak pedig meg kell halnia, mert lázadást hirdet az Úr, a te Istened ellen, aki kihozott Egyiptom földjéről és kiszabadított a szolgaság házából, s le akar téríteni arról az útról, amelyen az Úrnak, a te Istenednek a parancsára járnod kell. Irtsd ki, ami gonosz, körödből! ⁷Ha testvéred – apádnak fia vagy anyádnak fia –, fiad vagy lányod, szívből szeretett feleséged vagy legbensőbb barátod titokban el akar csábítani, mondván: menjünk, szolgáljunk más isteneknek – olyanoknak, akiket sem te nem ismersz, sem atyáid nem ismertek, ⁸azoknak a népeknek az isteneik közül valók, akik körülöttetek élnek, a közelben vagy a messze távolban a föld egyik szélétől a másikig; ⁹ne engedj neki, s ne hallgass rá, s ne is szánd meg, ne kíméld és ne takargasd vétkét, ¹⁰hanem mindenképpen meg kell ölnöd. Először te emelj rá kezet, aztán az egész nép. ¹¹Kövezd agyon, mert azon volt, hogy eltérítsen az Úrtól, a te Istenedtől, aki kivezérelt Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. ¹²Tudja meg a dolgot egész Izrael, hadd rettegjenek, s többé ne vigyenek végbe hasonló gonoszságot körödben. ¹³Ha valamelyik városod felől, amelyet az Úr, a te Istened lakóhelyül ad neked, azt hallod, ¹⁴hogy körödből származó semmirekellő emberek odamentek, s félrevezették városuk lakóit, így beszélvén: Rajta! Szolgáljunk más isteneknek – olyanoknak, akiket ti nem ismertek –, ¹⁵akkor vizsgáld ki az ügyet, járj utána, tarts alapos kihallgatást. Ha beigazolódik, hogy ez a szörnyűség csakugyan megtörtént körödben, ¹⁶akkor a város lakóit hányd kardélre. Töltsd be rajta s mindenen, ami az övé az átkot, ¹⁷aztán mindent, amit zsákmányolsz, hordj össze a piacon, s a várost mindazzal együtt, amit zsákmányoltál benne, égesd el, áldozatul az Úrnak, a te Istenednek. Maradjon örökre romhalmaz, nem szabad újjáépíteni! ¹⁸Az átokverte javakból ne maradjon semmi a kezed közt, hogy az Úr rettentő haragja elcsituljon, könyörülettel legyen irántad és irgalmában – amint atyáidnak esküvel ígérte – megsokasítson, ¹⁹mivel hallgatsz az Úr, a te Istened szavára, megtartod mind a parancsait, amelyeket ma adok neked; ügyelsz, s azt teszed, ami helyes az Úr, a te Istened színe előtt.

Egy pogány gyászszokás ellen.

14 ¹Az Úr, a ti Istenetek fiai vagytok. Ne vagdaljátok be magatokat, s ne nyiratkozzatok kopaszra halott miatt. ²Az Úr, a te Istened szent népe vagy. Téged választott ki az Úr minden nép közül a földön arra, hogy az ő tulajdon népe légy.

Tiszta és tisztátalan állatok.

³Ne egyetek semmiféle utálatosat. ⁴Ezek azok az állatok, amelyeket ehettek: szarvasmarha, juh és kecske, ⁵szarvas, gazella és dámvad; vadkecske, antilop, nyársas antilop és kőszáli zerge. ⁶Általában minden olyan állatot, amelyik hasított patájú – patája egészen be van hasítva –, s a kérődzők közé tartozik, megehettek. ⁷Mindazáltal a kérődzők és hasított patájúak közül a következőket nem ehetitek: teve, nyúl és szirti borz, mert kérődzők ugyan, de nincs egészen behasított patájuk, ezért tartsátok tisztátalannak őket. ⁸Továbbá a sertést is, mert bár hasított patájú, de nem kérődző, tartsátok tisztátalannak. Se a húsából ne egyetek, se a tetemét ne érintsétek. ⁹A vízben élő állatok közül bármelyiket megehetitek, ha uszonya van és pikkelyes. ¹⁰Amelyiknek nincs uszonya, s nem pikkelyes, azt nem szabad megennetek; ezeket tartsátok tisztátalannak. ¹¹A tiszta madarakat mind ehetitek. ¹²De ezeket nem fogyaszthatjátok: dögkeselyű, barátkeselyű, szakállas keselyű; ¹³sas és különféle kányák; ¹⁴hollófélék, ¹⁵strucc, kuvik és sirály; különféle karvalyfajták; ¹⁶bagoly, fülesbagoly, ¹⁷íbisz, gödény, fehér keselyű, ¹⁸kárókatona; gólya, gémfélék, búbos banka; denevér ¹⁹és bármi szárnyas rovar. Tartsátok tisztátalannak, ne egyetek belőle. ²⁰De a tiszta madárfélét mind fogyaszthatjátok. ²¹Elhullott állatot ne egyetek. De a városodban lakó idegennek odaadhatod, ő megeheti, vagy add el egy teljesen idegennek. Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy. A gödölyét ne főzd meg anyja tejében.

Az évi tized.

²²Termésedből, mindabból, ami földeden terem, minden évben gondosan vedd ki a tizedet, ²³és az Úr, a te Istened színe előtt azon a helyen, amelyet majd kiválaszt neve hajlékául, tarts ünnepi lakomát gabonád, borod és juhod első elléséből, hogy megtanuld az Urat, a te Istenedet minden időben félni. ²⁴Ha azonban túl hosszú az út, s nem tudod elvinni, mert az a hely, amelyet az Úr, a te Istened neve számára kiválaszt, túl messze van neked, és mert az Úr, a te Istened megáldott téged, ²⁵tedd pénzzé, s fogd a pénzt, és menj el arra a helyre, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt, ²⁶aztán végy a pénzen mindent, amit akarsz, marhát és juhot, bort és részegítő italt, mindent, amit csak kívánsz, és tarts ott az Úr, a te Istened színe előtt lakomát, örülj egész családoddal. ²⁷Közben ne feledkezz meg a levitáról, aki városodban lakik, mert hisz ő nem részesült veled az örökségben.

A háromévenként járó tized.

²⁸Minden harmadik évben különítsd el az azévi termésből a tizedet és tedd a kapud elé. ²⁹Aztán menjen a levita, aki nem kapott veled részt és örökséget, a városban lakó idegen, árva és özvegy, s egyen jóllakásig, hogy az Úr, a te Istened megáldjon kezed munkájában, s mindenben, amibe csak belefogsz.

A szombatév.

15 ¹Minden hetedik évben adj haladékot. ²A haladék jegyében így kell eljárni: a hitelező engedje el a kölcsönt, amit embertársának adott, ne szorongassa sem embertársát, sem testvérét, ha az Úr (tiszteletére) kihirdetik a haladékot. ³Az idegent szorongathatod, de amid testvérednél van, azt engedd el. ⁴Nem lesz közted szegény, mert az Úr, a te Istened bőségesen megáld azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened örökrészül ad neked, hogy a tied legyen, ⁵ha valóban hallgatsz az Úr, a te Istened szavára, s mind szem előtt tartod és teljesíted azokat a parancsokat, amelyeket ma eléd tárok. ⁶Az Úr, a te Istened megáld téged, amint megígérte, úgyhogy minden népnek kölcsönözhetsz, neked azonban nem kell kölcsönt kérned, így számos népen uralkodhatsz, ők azonban nem uralkodhatnak rajtad. ⁷Ha szegény akad közted, egy testvéred valamelyik városodban vagy földeden, amelyet az Úr, a te Istened ad majd neked, ne keményítsd meg szívedet, és ne csukd be a markod testvéred, a szegény előtt, ⁸inkább nyisd meg a kezed, s adj szívesen annyit, amennyire csak szüksége van szorult helyzetében. ⁹Ügyelj, nehogy gonosz gondolat támadjon szívedben. Itt a hetedik esztendő, a haladék éve! S nehogy barátságtalanul nézz szegény testvéredre, s ne adj neki semmit. Különben az Úrhoz kiált ellened és súlyos bűn nehezedik rád. ¹⁰Jó szívvel adj neki, és amikor adsz, a szíved ne legyen tele rosszindulattal. Jótettedért megáld az Úr, a te Istened minden lépésedben s kezednek minden munkájában. ¹¹Mindig lesznek szegények a földön. Ezért most megparancsolom: Nyisd meg a kezed testvéred, a földeden élő szűkölködő és szegény előtt.

A rabszolga.

¹²Ha eladja magát neked egy népedből való testvéred, egy héber férfi vagy nő, hat évig szolgáljon neked, a hetedik esztendőben azonban engedd szabadon. ¹³S amikor felszabadítod, ne engedd el üres kézzel. ¹⁴Adj neki bőségesen nyájadból, szérűd és sajtód terméséből. Adj neki aszerint, ahogy az Úr, a te Istened megáldott. ¹⁵Gondolj arra, hogy Egyiptom földjén magad is rabszolga voltál, s az Úr, a te Istened szabadulást adott neked. Ezért parancsolom ma ezt neked. ¹⁶Ha mégis azt mondaná: „Nem akarok elmenni tőled”, mert megszeretett téged és házadat, mivel jó sora volt nálad, ¹⁷fogd az árat, s lyukat fúrva vele a fülébe, kösd az ajtóhoz – így egyszer s mindenkorra rabszolgád marad. Rabszolganőddel is így tégy. ¹⁸Ne essék nehezedre, ha szabadon kell engedned. Mert hisz hatévi szolgálata a kétszerese egy munkás bérének. S ezenfelül az Úr, a te Istened is megáld mindenben, amit csak teszel.

Az elsőszülöttek.

¹⁹Tehened és juhod minden hím elsőszülöttét szenteld az Úrnak, a te Istenednek. Tehened elsőszülöttével ne dolgozz, juhod elsőszülöttét pedig ne nyírd meg. ²⁰Az Úr, a te Istened színe előtt fogyaszd el minden esztendőben családoddal azon a helyen, amelyet az Úr kiválaszt. ²¹Ha azonban valami hibája volna, sánta vagy vak, vagy valami más baja van, nem szabad az Úrnak, a te Istenednek feláldoznod. ²²Fogyaszd el lakóhelyeden, mint a gazellát vagy a szarvast, mindegy, hogy tiszta vagy-e vagy tisztátalan. ²³Csak a vérét nem szabad elfogyasztanod, azt mint a vizet, öntsd ki a földre.

A húsvét ünnepe.

16 ¹Legyen gondod az Abib hónapra, s üld meg a húsvétot az Úr, a te Istened tiszteletére. Mert Abib hónapban vezetett ki az Úr éjszaka, Egyiptom földjéről. ²Húsvétra áldozz marhát és juhot az Úrnak, a te Istenednek azon a helyen, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt majd neve hajlékául. ³De ne egyél hozzá kovásszal készült kenyeret: hét napig a kovásztalan kenyeret, a szükség kenyerét edd, hisz nagy sietségben vonultál ki Egyiptom földjéről, s így emlékezz meg Egyiptom földjéről való kivonulásod napjáról egész életedben. ⁴Hét napig ne lehessen kovászt látni az egész határban, s a húsból se maradjon estétől reggelig, amelyet az első nap estéjén feláldozol. ⁵A húsvéti áldozatot nem mutathatod be azon városok valamelyikében, amelyeket az Úr, a te Istened ad neked. ⁶Arra a helyre kell (menned), amelyet az Úr, a te Istened neve lakóhelyéül kiválaszt. Ott kell bemutatnod a húsvéti áldozatot, este, naplementekor, Egyiptomból való kivonulásod órájában, ⁷s megsütni és elfogyasztani is azon a helyen kell, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt. Másnap reggel aztán hazatérhetsz. ⁸Hat napig kovásztalan kenyeret egyél, a hetedik nap pedig tarts ünnepi összejövetelt az Úr, a te Istened tiszteletére. Akkor semmiféle munkát ne végezz.

Más ünnepek.

⁹Számolj hét hetet. A hetek számolását attól kezd, amikor a sarlóval az első vágást teszik a gabonában. ¹⁰Aztán üld meg a hetek ünnepét az Úr, a te Istened tiszteletére, önkéntes ajándékkal, amelyet aszerint ajánljon fel kezed, ahogy az Úr, a te Istened megáldott. ¹¹Örülj az Úr, a te Istened színe előtt, te, fiad és lányod, szolgád és szolgálód, valamint a városodban lakó levita, a köztetek élő idegen, árva és özvegy, azon a helyen, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt nevének hajlékául. ¹²Emlékezz vissza, hogy rabszolga voltál Egyiptom földjén, s ügyelj e parancsok pontos megtartására. ¹³A sátoros ünnepet hét napig üld, akkor, amikor betakarítod szérűd és sajtód termését. ¹⁴Örülj ünnepeden, te, fiad és lányod, szolgád és szolgálód, a városodban lakó levita, idegen, árva és özvegy. ¹⁵Hét napig ünnepelj az Úr, a te Istened tiszteletére azon a helyen, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt. Mert az Úr, a te Istened minden termésedben s kezed minden munkájában megáld, légy hát valóban boldog. ¹⁶Minden férfi háromszor évente jelenjen meg az Úr, a te Istened színe előtt azon a helyen, amelyet az Úr kiválaszt, a hetek ünnepén és a sátoros ünnepen. De senkinek sem szabad üres kézzel megjelennie az Úr színe előtt; ¹⁷mindenki (vigyen), amit adni tud aszerint, ahogyan az Úr, a te Istened megáld.

A bírák.

¹⁸Minden városban, amelyet az Úr, a te Istened ad majd minden törzsednek, jelölj ki bírákat és elöljárókat, hogy igazságos ítéletet hozzanak a népnek. ¹⁹A jogot nem szabad csűrnöd-csavarnod, s nem szabad sem a személyre tekintettel lenned, sem vesztegetésül ajándékot elfogadnod, mert az ajándék megfosztja a bölcsek szemét a látástól és kiforgatja az igazak szavait értelmükből. ²⁰Egyes-egyedül az igazságra törekedj, hogy életben maradj, s birtokold a földet, amelyet az Úr, a te Istened ad neked.

Bálványimádás.

²¹Az Úr, a te Istened oltárán kívül, amelyet majd építesz magadnak, ne ültess semmiféle szent fát, ²²s ne állíts fel kőoszlopot sem, hiszen gyűlöletes az Úr, a te Istened előtt. 17 ¹Az Úrnak, a te Istenednek ne áldozz fel olyan marhát vagy juhot, amelyiknek valamilyen hibája vagy valamiféle baja van, mert az utálat tárgya az Úr, a te Istened szemében. ²Ha akad valaki körödben valamelyik városban azok közül, amelyeket az Úr, a te Istened ad neked, akár férfi, akár nő, aki olyat tesz, ami az Úrnak, a te Istenednek tetszése ellenére van, ³és megszegi a szövetséget elmenvén más isteneket imádni; előttük, a nap, a hold és az ég seregei előtt leborulni, bár megtiltottam; ⁴ha jelentik, tarts kihallgatást és vizsgálatot, aztán ha beigazolódik, hogy valóban történt ilyen szörnyűség Izraelben, ⁵akkor azt a férfit vagy nőt, aki azt a gonoszságot elkövette, vitesd ki a kapuk elé, akár férfi, akár nő, és kövezzék agyon. ⁶A halálraítéltet két vagy három tanú vallomása alapján kell kivégezni, egy tanú vallomása alapján nem szabad megölni. ⁷Először a tanúk emeljék föl megkövezésre a kezüket, aztán az egész nép. Irtsd ki, ami gonosz, körödből!

A leviták mint bírák.

⁸Ha vérontás, viszály, testi sértés körébe vágó különféle esetekben vagy városod valamilyen peres ügyében túlságosan nehéz az igazságszolgáltatás, fogd magad, s menj el arra a helyre, amelyet az Úr, a te Istened majd kiválaszt, ⁹és fordulj ott a Lévi törzséből való papokhoz, s ahhoz a bíróhoz, aki éppen soros azon a napon. Ők majd kikérdeznek és tudtodra adják ítéletüket. ¹⁰Tartsd magad ahhoz az ítélethez, amelyet arról a helyről adnak tudtodra, amelyet az Úr kiválaszt, s ügyelj, hogy pontosan azt tedd mindenben, amire intenek. ¹¹Tartsd magad tanácsukhoz, amit adnak, s ítéletükhöz, amit hoznak, és határozatuktól, amelyet tudtodra adnak, ne térj el se jobbra, se balra. ¹²Ha valaki mégis olyan önhitt volna, hogy a papra, aki ott az Úrnak, a te Istenednek a szolgálatában áll, vagy a bíróra nem hallgatna, az ilyen embernek meg kell hallnia: Távolítsd el a gonoszságot Izraelből, ¹³de tudja meg az egész nép a dolgot, hadd rettegjen, s attól fogva ne legyen többé önhitt.

A királyok törvénye.

¹⁴Ha majd bevonulsz arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, birtokba veszed, letelepedsz rajta, s azt mondod: Királyt akarok magam fölé, mint a többi nép körülöttem, ¹⁵akkor csak olyan valakit tehetsz meg magad fölött királynak, akit az Úr kiválaszt. Csak a népedből való testvéreid közül tehetsz meg valakit királyodnak; idegent, aki nem testvéred, nem tehetsz meg királyodnak. ¹⁶Ne tartson sok lovat, s ne akarja visszavezetni a népet Egyiptom földjére lóállományát gyarapítani. Megmondta az Úr: ¹⁷„Sohase térjetek vissza ezen az úton!” Ne tartson sok feleséget se, nehogy eltántorodjék a szíve. Túlságosan sok aranyat, ezüstöt se halmozzon fel. ¹⁸Mikor trónra lép, készíttessen magának másolatot egy könyvbe erről a törvényről, amelyet a Lévi fiai közül való papok fognak őrizni. ¹⁹Legyen mindig kéznél, s egész életében olvasgassa, hogy megtanulja félni az Urat, az ő Istenét, s ügyeljen az egész törvénynek és minden parancsnak a megtartására. ²⁰Így nem emelkedik szíve gőgösen népéből való testvérei fölé, s nem tér el ettől a törvénytől sem jobbra, sem balra, és sokáig megtarthatja ő is, fiai is uralmát Izraelben.

A lévi fiai közül való papok.

18 ¹A Lévi fiai közül való papok, Lévi egész törzse, ne kapjanak részt és örökséget Izraellel: az Úrnak felajánlott áldozatokból, s a nekik járó adományokból éljenek. ²Az egész törzsnek ne legyen örökrésze testvéreik közt. Az Úr az ő örökségük, amint megígérte. ³Mégpedig ez jár a papoknak a néptől, azoktól, akik áldozatot mutatnak be, marhát vagy juhot: adják a papnak a lapockát, a két állkapcsot és a gyomrot; ⁴add oda gabonád, borod és olajod első termését, nyíráskor pedig juhod első gyapját. ⁵Mert az Úr, a te Istened őt választotta ki összes törzsed közül, hogy az Úr, a te Istened színe előtt legyen, ellássa a szent szolgálatot és áldást osszon az Úr nevében ő és fiai örökre. ⁶Ha egy levita valamelyik városodból – bárhol egész Izraelben – elmegy, amint megteheti, arra a helyre, amelyet az Úr, az ő Istene kiválaszt, ⁷s ott éppen úgy ellátja az Úr, az ő Istene nevének szolgálatát, mint azok a levita testvérei, akik ott az Úr színe előtt állnak, ⁸kapjon ugyanolyan részt az eledelből, mint azok, tekintet nélkül arra, hogy mi jutott osztályrészül atyai jogon az eladott vagyonból.

A próféták.

⁹Ha bevonulsz arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, ne tanuld el az ottani népektől az utálatos dolgokat. ¹⁰Ne akadjon közted senki, aki fiát vagy lányát arra készteti, hogy tűzön menjen át; aki jövendőmondásra, varázslásra, csillagjóslásra vagy boszorkányságra adja magát; ¹¹aki bűbájosságot űz, szellemet vagy lelket kérdez; aki halottat idéz. ¹²Mert aki ilyet tesz, utálat tárgya az Úr szemében; az Úr, a te Istened emiatt az utálat miatt űzi el ezeket a népeket előled. ¹³Légy egészen hű az Úrhoz, a te Istenedhez. ¹⁴Ha ezek a népek, amelyeket elűzöl, hallgatnak is a jövendőmondókra meg a varázslókra, neked az Úr, a te Istened ezt nem engedi meg. ¹⁵Neked prófétát támaszt az Úr körödből, testvéreid közül, mint engem, őrá hallgassatok. ¹⁶Pontosan ezt kívántad az Úrtól, a te Istenedtől a Hóreben, egybegyűlésetek napján, amikor azt mondtad: „Nem hallgatom tovább az Úrnak, az én Istenemnek hangját, s nem nézem tovább ezt a hatalmas tüzet, nehogy meghaljak!” ¹⁷Erre így szólt hozzám az Úr: ¹⁸„Helyesen beszéltek. Prófétát támasztok nekik testvéreik köréből, mint téged, neki adom ajkára szavaimat, s ő mindent tudtukra ad, amit parancsolok neki.” ¹⁹Ha valaki nem hallgat szavaira, amelyeket az én nevemben hirdet, akkor magam leszek, aki számadást kérek attól az embertől. ²⁰Annak a prófétának pedig, aki egyetlen olyan szót is merészel hirdetni a nevemben, aminek a hirdetésével nem bíztam meg, vagy aki más istenek nevében beszél, az ilyen prófétának meg kell halnia. ²¹Lehet, hogy azt mondod magadban: Miről ismerjük fel azokat a szavakat, amelyeket nem az Úr mondott? ²²(Tudd meg hát:) azok a szavak, amelyek, bár a próféta az Úr nevében hirdeti őket, nem válnak valósággá, s nem teljesülnek, olyan szavak, amelyeket nem az Úr mondott. A próféta mondta őket elbizakodottságában, nem kell tőlük tartanod.

A MEGTORLÁS TÖRVÉNYE

A menedékvárosok.

19 ¹Ha az Úr, a te Istened elpusztítja azokat a népeket, amelyeknek földjét neked szándékozik adni az Úr, a te Istened, és örökükbe lépsz, megtelepszel városaikban és házaikban; ²országodban, amelyet az Úr, a te Istened ad neked tulajdonul, jelölj ki három várost. ³Mérd ki az (oda vezető) utat, s aszerint oszd fel országodnak területét, amelyet az Úr, a te Istened örökségül ad neked, három részre, hogy mindenkinek, aki embert öl, módjában legyen oda menekülni. ⁴Arra nézve, aki embert öl, s oda menekül, ez a törvény: Aki embertársát akaratlanul vagy anélkül, hogy előzőleg gyűlölte volna, agyonüti ⁵(mondjuk kimegy valaki embertársával az erdőre fát vágni, s meglendíti kezében a baltát, hogy kivágja a fát, a vas azonban lerepül a nyélről, eltalálja és agyonüti az embertársát), az ilyen meneküljön e városok valamelyikébe, hogy életben maradjon, ⁶s a vérbosszút álló felindultságában utol ne érje, mivel hosszú az út – különben agyonüti, bár az annak előtte nem gyűlölte, így nem érdemel halált. ⁷Ezért most megparancsolom: Jelölj ki három várost. ⁸S ha az Úr, a te Istened kitágítja határaidat, amint megesküdött rá atyáidnak, és neked adja az egész országot, amelyet atyáidnak ígért, ⁹föltéve, hogy ügyelsz ennek az egész törvénynek a megtartására, amelyet ma szabok neked, szereted az Urat, a te Istenedet, s mindig az ő útjain jársz, akkor ehhez a három városhoz jelölj ki még másik hármat, ¹⁰nehogy ártatlan vér omoljon földeden, amelyet az Úr, a te Istened örökségül ad neked, s vérontásnak bűne nehezedjék rád. ¹¹Ha ellenben valaki gyűlöli embertársát, meglesi és nekiesik, aztán úgy megüti, hogy belehal, mégis e városok valamelyikébe menekül, ¹²akkor városának vénei küldjenek érte, vitessék haza, s szolgáltassák ki a vérbosszút állónak, hadd haljon meg. ¹³Ne ismerj irgalmat iránta – ki kell az ártatlan vér ontását küszöbölni Izraelben, hogy jól menjen sorod.

A határkő.

¹⁴Embertársad mezsgyekövét, amelyet az ősök raktak le, ne told odébb örökrészed határánál, azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked tulajdonul.

A tanúk.

¹⁵Egy tanú ne lépjen föl senki ellen, bármi bűne vagy vétsége van is. Akármilyen bűnről van szó, csak két vagy három tanú vallomása alapján szabad ítélni. ¹⁶Ha valaki ellen hamis tanú lép fel és zendüléssel vádolja, ¹⁷mindkét viszálykodó fél álljon az Úr elé, a papok elé és az épp szolgálatot teljesítő bírák elé, ¹⁸aztán a bírák tartsanak alapos vizsgálatot. Ha kiderül a tanúról, hogy hamis tanú, testvérét alaptalanul vádolta, ¹⁹azt tegyétek vele, amit ő akart embertársával tenni. Irtsd ki, ami gonosz, körödből! ²⁰A többiek is szerezzenek róla tudomást, hadd fogja el őket a félelem és ne merészkedjenek ilyet tenni körödben. ²¹Ne szánd meg!

A megtorlás.

²¹Életért életet, szemért szemet, fogért fogat, kézért kezet, lábért lábat!

A háború és a harcosok.

20 ¹Ha ellenséged ellen harcba indulsz, s lovakat, harci szekereket és magadnál népesebb hadinépet látsz, ne rettenj meg tőlük. Mert veled az Úr, a te Istened, aki kivezetett Egyiptom földjéről. ²Mielőtt a csata megkezdődnék, lépjen elő a pap, és szóljon a harcosokhoz. ³Mondja: „Halld, Izrael! Ma harcba szálltok ellenségeitekkel. De ne csüggedjen szívetek! ⁴Mert az Úr, a ti Istenetek kivonul veletek küzdeni ellenségeitek ellen, és győzelemre segít benneteket.” ⁵Aztán az írnokok kérdezzék meg a hadinépet: „Ki épített új házat, s nem avatta még fel? Lépjen elő és menjen haza, nehogy elessen a csatában, s más valaki avassa fel. ⁶Ki telepített szőlőt, s még nem szedte első termését? Lépjen elő, s menjen haza, nehogy elvesszen az ütközetben, s más valaki szedje le az első fürtöket. ⁷Ki jegyzett el magának feleséget, s nem vette még el? Lépjen elő s menjen haza, nehogy a csatatéren maradjon és más valaki vegye el!” ⁸Aztán így folytassák az írnokok a hadinéphez intézett beszédüket: „Ki fél, s kinek csügged a szíve? Lépjen elő, s menjen haza, nehogy testvérei szívét is a magáéhoz hasonlóan gyávává tegye.” ⁹Amikor az írnokok elmondják mondanivalójukat a harcosoknak, a csapatok vezérei álljanak a harcosok élére.

A városok ostroma.

¹⁰Ha felvonulsz valamely város ellen, hogy megostromold, először ajánlj fel neki békét. ¹¹Ha elfogadja, s megnyitja kapuit, az egész nép, amely lakja, fizessen adót és legyen a szolgád. ¹²Ha visszautasítja a békét, s fölveszi a harcot, aztán ostromot indítasz, ¹³és az Úr, a te Istened hatalmadba adja, minden férfit hányj kardélre. ¹⁴Az asszonyokat és a gyermekeket azonban, a jószágot s mindazt, ami csak van a városban, az összes értéket ejtsd zsákmányul s élvezd ellenségeid javait, amelyeket az Úr, a te Istened neked ad. ¹⁵Így tégy mindazokkal a városokkal, amelyek messze esnek tőled, amelyek nem e népek városai közé számítanak. ¹⁶E népek városaiban, amelyeket az Úr, a te Istened örökségül ad neked, egyetlen lelket se hagyj életben. ¹⁷Rajtuk töltsd be az átkot mindenképpen, a hettitákon, amoritákon, kánaániakon, perizitákon, hivvitákon és jebuzitákon, ahogy az Úr, a te Istened parancsolta, ¹⁸nehogy eltanuld tőlük utálatos dolgaikat, amelyeket isteneik (tiszteletére) végbevisznek, s így vétkezzetek az Úr, a ti Istenetek ellen. ¹⁹Ha ostrom alá veszel egy várost, hogy legyőzd és meghódítsd, a fákat ne irtsd ki, ne fogj fejszét. Egyél róluk, de ne vágd ki őket. Vagy a mező fái is emberek, hogy őket is meg kell ostromolnod? ²⁰Csak azokat a fákat szabad megcsonkítanod és kivágnod, amelyekről tudod, hogy nem teremnek ehető gyümölcsöt, azért, hogy ostromműveket készíts belőlük az ellen a város ellen, amellyel harcba állsz, hogy be tudd venni.

Ismeretlen gyilkos.

21 ¹Ha azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, agyonütött embert találnak a határban, és nem tudja senki, ki ütötte agyon, ²menjenek ki a vének és az írnokok, és mérjék meg a távolságot az áldozat és a környékbeli városok között. ³Amikor megállapítják, melyik város fekszik a legközelebb, az illető város vénei válasszanak ki egy üszőt, amelyiket még nem dolgoztattak és nem fogtak igába. ⁴Aztán az illető város vénei vezessék az üszőt egy soha ki nem száradó patak partjára, ahol még nem szántottak és nem vetettek. Ott a patak fölött vágják el az üsző nyakát. ⁵Akkor menjenek oda a papok, Lévi fiai – az Úr, a te Istened őket választotta ki arra, hogy szolgálatát ellássák, és az Úr nevében áldást osszanak, s hogy minden vitás kérdésben és minden sérelmes ügyben ítélkezzenek. ⁶Majd a meggyilkolt emberhez legközelebb fekvő város vénei mossák meg kezüket a patakban, az üsző fölött, amelynek elvágták a nyakát, ⁷s nyilatkoztassák ki: „Nem a mi kezünk ontotta ki ezt a vért, szemünk nem látott semmit. ⁸Légy irgalmas népedhez, Izraelhez, amelyet te, az Úr megszabadítottál, s ne engedd, hogy ártatlanul ontott vér bűne nehezedjék népedre, Izraelre.” ⁹Így jóváteszed a körödben ártatlanul kiontott vért, mert megteszed, ami helyénvaló az Úr szemében.

A HÁZASSÁG

A foglyok.

¹⁰Ha hadba szállsz ellenséged ellen, s az Úr, a te Istened hatalmadba adja (ellenségedet) és foglyokat ejtesz, ¹¹aztán a foglyok közt szép nőre lelsz, akit megszeretsz, feleségül veheted ¹²és házadba viheted. De vágjad le a haját meg a körmeit, ¹³tegye le ruháját, amelyben fogságba esett, s maradjon házadban, aztán egy hónapig gyászolja apját és anyját. Utána közeledhetsz hozzá és feleségeddé teheted. ¹⁴Ha azonban már nem tetszik neked, szabadon kell engedned. Nem adhatod el pénzért, nem hasznosíthatod, mert a tied volt.

Az elsőszülöttségi jog.

¹⁵Ha valakinek két felesége van, az egyiket szereti, a másikat nem, s az is, akit szeret, meg az is, akit nem kedvel, fiút szül neki, és az elsőszülött attól származik, akit nem kedvel, ¹⁶amikor eljön az ideje, hogy felossza az örökséget fiai közt, ez az ember nem teheti meg szeretett asszonya fiát elsőszülöttének a nem kedvelt asszonytól való igazi elsőszülött rovására; ¹⁷a nem kedvelt asszony fiát kell elismernie elsőszülöttéül, mindenből, amije csak van, két részt juttatva neki. Mert férfierejének ez a fiú az első gyümölcse, őt illeti az elsőszülöttségi jog.

A megtévedt fiú.

¹⁸Ha valakinek rossz útra tévedt, önfejű fia van, aki nem hallgat apja és anyja szavára, s még akkor se hajlik szavukra, amikor megbüntetik, ¹⁹apja és anyja fogja és vezesse a város vénei elé a város kapujához. ²⁰Jelentsék a város véneinek: „Ez a mi fiunk rossz útra tévedt és önfejű, nem hallgat a szavunkra, iszik és tékozol.” ²¹Erre a város férfiai kövezzék agyon. Irtsd ki, ami gonosz, körödből! S tudja meg a dolgot egész Izrael, és féljen.

Egyéb törvények.

²²Ha valaki főbenjáró bűnt követ el, s úgy végzik ki, hogy felakasztják egy fára, ²³éjszakára ne maradjon holtteste a fán, még aznap temesd el. Mert az akasztott ember Istentől átkozott, s nem teheted földedet, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül, tisztátalanná. 22 ¹Ha látod, hogy testvéred ökre vagy juha elkóborol, ne maradj tétlen, hanem vezesd vissza testvéredhez. ²Ha testvéred nem lakik a közelben vagy nem ismered, vezesd a magad házába, s maradjon nálad, míg testvéred nem megy keresni. Akkor add neki vissza. ³Így tégy szamarával, ruhájával és minden elveszett holmival, amit testvéred elhagy s te megtalálsz; ne tagadd meg segítségedet. ⁴Ha látod, hogy testvéred szamara vagy ökre összecsuklik az úton, ne maradj tétlen, hanem segíts fölemelni. ⁵A nők ne hordjanak férfiruhát, s a férfiak se női ruhát. Mert aki ilyet tesz, utálat tárgya az Úr, a te Istened szemében. ⁶Ha útközben meglátsz a fán vagy a földön egy madárfészket, amelyben fiókák vagy tojások vannak, s az anyamadár rajta ül a fiókákon vagy a tojásokon, ne fogd meg az anyamadarat a fiókákkal együtt. ⁷Ha a fiókákat ki is szeded, az anyamadarat hagyd elrepülni, hogy jól menjen a sorod és sokáig élj. ⁸Amikor új házat építesz, a tetőre csinálj kerítést, különben vérnek bűne száll házadra, ha valaki leesik róla. ⁹Szőlődbe ne ültess kétfélét, különben az egész a szentélyt illeti, az elvetett mag is, a szőlő termése is. ¹⁰Amikor szántasz, ne fogj össze ökröt szamárral. ¹¹Ne ölts magadra gyapjúból és lenből vegyesen szőtt ruhát. ¹²Köntösödnek, amellyel befeded magad, csinálj a négy csücskére bojtokat.

A menyasszony védelme.

¹³Ha valaki feleségül vesz egy nőt, együtt él vele, de aztán megunja, ¹⁴hibákat fog rá és rossz hírbe hozza, mondván: „Elvettem ezt az asszonyt, de mikor magamhoz vettem, nem találtam érintetlennek”, ¹⁵a fiatalasszony apja és anyja mutassák be a fiatalasszony érintetlensége jeleit a város kapujánál a város véneinek. ¹⁶A fiatalasszony apja adja elő a város véneinek: „Feleségül adtam a lányomat ehhez az emberhez. ¹⁷De mert ráunt, hibákat fog rá, azt állítva, hogy nem találtam lányodat érintetlennek. De itt vannak lányom érintetlenségének jelei.” Ezzel terítsék a város vénei elé a lepedőt. ¹⁸Aztán a város vénei ragadják meg a házasembert és fenyítsék meg. ¹⁹Ezenkívül rójanak ki rá 100 ezüstsékel büntetést. Ezt a fiatalasszony apjának fizesse, mert rossz hírét költötte egy Izraelből való lánynak. S meg kell tartania az asszonyt, nem bocsáthatja el. ²⁰Ha azonban igaznak bizonyul a dolog, és semmi jelét nem lelik a fiatalasszony érintetlenségének, ²¹vezessék a fiatalasszonyt az apai ház kapuja elé, s városának férfiai kövezzék agyon, mivel apja házában erkölcstelenséget űzve gyalázatos dolgot művelt Izraelben. Irtsd ki, ami gonosz, körödből!

Házasságtörés és kicsapongás.

²²Ha rajtakapnak valamely férfit, hogy férjes asszonnyal hál, mindketten haljanak meg, a férfi is, aki együtt hált az asszonnyal, meg az asszony is. Irtsd ki, ami gonosz, Izraelből! ²³Ha egy érintetlen leánnyal, aki el van jegyezve valamely férfival, a városban találkozik egy másik férfi és együtt hál vele, ²⁴vezessétek mind a kettőjüket a város kapujához és kövezzétek őket agyon: a lányt amiatt, hogy bent a városban nem kiáltott segítségért, a férfit, mivel meggyalázta embertársa feleségét. Irtsd ki, ami gonosz, körödből. ²⁵Ha ellenben a határban találkozik a férfi az eljegyzett lánnyal, s erőszakkal teszi magáévá, úgy hál vele együtt, akkor csak a férfi haljon meg, aki együtt hált vele. ²⁶A lánnyal ne csinálj semmit, a lányt nem terheli halállal büntetendő bűn. Ez az eset ahhoz hasonló, amikor valaki megtámadja embertársát és agyonüti. ²⁷Mivel a határban találkoztak, az eljegyzett lány hiába is kiáltozott volna, nem volt senki, aki segítségére lehetett volna. ²⁸Ha valaki még el nem jegyzett érintetlen lánnyal találkozik, aztán leteperi és együtt hál vele, úgyhogy tetten érik, ²⁹akkor ez az ember, aki együtt hált vele, köteles 50 ezüstsékelt fizetni a lány apjának, s el is kell vennie, mivel meggyalázta, és egész életében nem válhat el tőle. 23 ¹Senki ne vegye el apja feleségét, ne emelje föl apja köntösének csücskét.

Kizárás az istentiszteletből.

²Az a férfi, akinek herezacskóját összezúzták vagy hímvesszőjét levágták, ne lépjen be az Úr közösségébe. Fattyúnak sem szabad belépnie; ³még a tőle származó tizedik nemzedék sem léphet be az Úr közösségébe. ⁴Sem ammonita, sem moábita nem léphet be az Úr közösségébe, még a tizedik nemzedékük sem léphet be az Úr közösségébe sohasem, ⁵mivel Egyiptomból való kivonulásotok idején útközben nem mentek elétek kenyérrel és vízzel, s mert fölbérelte Beor fiát, Bileámot a mezopotámiai Petorból, hogy mondjon rád átkot. ⁶De az Úr, a te Istened nem hallgatta meg Bileámot, és az átkot áldássá változtatta. Mert az Úr, a te Istened szeret téged. ⁷Ne kívánj nekik, amíg csak élsz, jó sorsot és szerencsét. ⁸Az edomitát ne utáld, mert testvéred. S ne utáld az egyiptomit sem, mert az országában éltél, idegenként. ⁹Harmadik nemzedékük beléphet az Úr közösségébe.

A tábor tisztasága.

¹⁰Amikor ellenséged ellen hadba vonulsz, tartózkodj minden illetlenségtől. ¹¹Ha akad közted valaki, aki éjszakai magömlés folytán beszennyeződött, hagyja el a tábort, s ne térjen vissza. ¹²Estefelé mosakodjék meg, aztán alkonyatkor visszatérhet a táborba. ¹³A táboron kívül legyen egy hely, ahova kimehetsz dolgodra. ¹⁴Fölszerelésedhez tartozzék hozzá egy kis ásó. Amikor ki kell menned, áss vele egy kis gödröt, s takard be szennyedet. ¹⁵Mert az Úr, a te Istened táborodban jár, hogy megvédjen, s hatalmadba adja ellenségedet. Azért táborod legyen szent, ne lásson az Úr semmit, ami utálatos, nehogy elforduljon tőled.

A GYÖNGE VÉDELME

Izrael fiainak védelme.

¹⁶Ha egy rabszolga urától hozzád menekül, ne szolgáltasd ki urának. ¹⁷Maradjon körödben, azon a helyen, amelyet valamelyik városodban kiválaszt magának, ahol jól érzi magát. Nem szabad sanyargatnod. ¹⁸Izrael lányai közt ne legyen, aki eladja magát, s Izrael fiai közt se, aki kéjelgésnek él. ¹⁹Ne vidd semmiféle fogadalmad (teljesítésére) kéjelgésnek díját vagy kutyának árát az Úr, a te Istened házába. Mert az Úr, a te Istened szemében mindkettő utálatnak tárgya. ²⁰Testvérednek ne adj kamatra sem pénzt, sem élelmet, sem egyebet, amit kamatra szokás kölcsönözni. ²¹Az idegentől kérhetsz kamatot, de testvéredtől ne fogadj el kamatot, s az Úr, a te Istened megáldja kezed minden munkáját azon a földön, amelyre bevonulsz, hogy birtokodba vedd. ²²Ha fogadalmat teszel az Úrnak, a te Istenednek, ne késlekedj teljesíteni. Mert az Úr, a te Istened szigorúan beköveteli, s bűn nehezedik rád. ²³Ha nem teszel fogadalmat, nem terhel bűn. ²⁴De ha egyszer ajkadra jött, tartsd meg és teljesítsd fogadalmadat, amelyet szabadon tettél az Úrnak, a te Istenednek, tulajdon száddal. ²⁵Ha embertársad szőlőjében jársz, annyi szőlőt ehetsz, amennyit akarsz, egészen a jóllakásig. De kosaradba ne szedj belőle. ²⁶Ha embertársad szántóföldjén jársz, kezeddel szedhetsz kalászt, de sarlót ne lendíts embertársad szántóföldjén.

Válás.

24 ¹Tegyük föl, hogy valaki feleséget vesz, együtt hál vele, de aztán nem talál tetszésre nála az asszony, mert valami taszítót fedez föl rajta. Válólevelet ír hát neki, kezébe adja, és elbocsátja házából. ²El is hagyja házát, s hozzámegy egy másik emberhez. ³A másik ember azonban szintén elfordul tőle, válólevelet ír, kezébe adja, s elküldi házából. (Vagy meghal az a második ember, aki feleségül vette.) ⁴Ilyenkor az első ember, aki elbocsátotta, nem veheti el újra feleségül, mert tisztátalanná lett. Ez utálat tárgya volna az Úr, a te Istened szemében, s nem szabad a földet, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül, bűnnel terhelned.

Egyéb törvények.

⁵Ha valaki feleséget vesz, ne vonuljon hadba, s nem szabad semmi más terhet sem róni rá. Egy évig maradjon otthon, foglalkozzék a maga dolgával, szentelje magát asszonyának, akit elvett. ⁶Ne vedd el zálogba a kézimalmot, sem a felső malomkövet, mert ez annyi volna, mint ha magát az életet vennéd el zálog gyanánt. ⁷Ha valakit rajtakapnak, hogy testvérei, Izrael fiai közül valakit elrabol, kihasznál és elad, az illető rabló haljon meg. Irtsd ki, ami gonosz, körödből! ⁸Lepra előfordulásakor vigyázz, gondosan tartsd meg és pontosan hajtsd végre azokat a rendelkezéseket, amelyeket a Lévi törzséből való papok adnak; azokhoz a rendszabályokhoz igazodjatok, amelyeket nekik adok. ⁹Emlékezz rá, mit tett az Úr, a te Istened Mirjammal az úton, amikor Egyiptomból kivonultatok. ¹⁰Ha kölcsönt adsz embertársadnak, ne lépd át küszöbét, hogy zálogot végy tőle. ¹¹Állj meg kint, s akinek kölcsönt adsz, az hozza ki neked a zálogot. ¹²Ha szegény, ne térj nyugovóra zálogával. ¹³Napnyugtakor vidd neki vissza a zálogot, hogy köntösében fekhessen le és áldjon téged. Ez igaz tettnek számít majd az Úr, a te Istened színe előtt! ¹⁴Szegény és nélkülöző munkás bérét, akár testvéreid közül való, akár azok közül az idegenek közül, akik országodban, városaidban élnek, ne tartsd vissza. ¹⁵Még aznap, mielőtt a nap lenyugodna fölötte, add meg a bérét. Mert szegény, és türelmetlenül várja. Különben az Urat hívja ellened, s bűn nehezedik rád. ¹⁶Az apák ne lakoljanak halállal a gyermekek miatt, s a gyermekek sem az apák miatt. Mindenki csak a maga bűnéért lakoljon halállal. ¹⁷Az idegent és az árvát ne csorbítsd jogában, és az özvegy ruháját ne vedd el zálogba. ¹⁸Emlékezz, magad is rabszolga voltál Egyiptom földjén, s az Úr, a te Istened kiszabadított onnan. Ezért parancsolom meg neked, hogy így tégy. ¹⁹Ha aratsz földeden s kint felejtesz ott egy kévét, ne menj vissza érte; legyen az idegené, az árváé és az özvegyé, hogy az Úr, a te Istened megáldja kezednek minden munkáját. ²⁰Ha olajfáidat megszeded, utána ne keresgélj rajtuk. Maradjon az idegennek, az árvának és az özvegynek. ²¹Ha szőlődben szüretelsz, utána ne keresgélj szemeket. Maradjon az idegennek, az árvának és az özvegynek. ²²Emlékezz, magad is rabszolga voltál Egyiptom földjén. Ezért parancsolom meg neked, hogy így tégy. 25 ¹Amikor vita támad két ember között és bíróságra mennek, hogy igazságot szolgáltassanak nekik: kimondják az igaz igazát s a vétkes vétkességét, ²a bíró a botbüntetésre ítélt bűnöst mindjárt a jelenlétében fektesse le a földre és méresse rá a bűne nagyságához mérten kiszabott ütéseket. ³Negyven ütést adhatnak neki, többet nem, nehogy túl sok ütést kapva testvéred megalázottá váljék szemedben. ⁴Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!

A sógorházasság.

⁵Ha testvérek laknak együtt, s egyikük meghal anélkül, hogy gyermeket hagyna hátra, az elhunyt felesége ne menjen hozzá egy kívülről, idegen családból való férfihez. Menjen be hozzá a sógora, s vegye el; sógori kötelezettségének eleget téve. ⁶Az elsőszülött, akit (az asszony) szül, kapja az elhunyt testvér nevét, nehogy kivesszen a neve Izraelben. ⁷Ha azonban a sógor nem akarja elvenni sógornőjét, a sógornő menjen a város kapujához a vének elé, s adja elő: „Sógorom vonakodik testvére nevét fenntartani Izraelben, nem akarja velem szemben teljesíteni sógori kötelességét.” ⁸A vének erre hívassák maguk elé, s vonják kérdőre. Ha megjelenik és kijelenti: „Nem akarom feleségül venni”, ⁹a sógornő a vének jelenlétében lépjen oda, vegye le a saruját és köpje szembe e szavak kíséretében: „Ez történjék mindenkivel, aki nem akarja testvére házát fölépíteni.” ¹⁰Az ilyen embernek ez legyen a neve Izraelben: „A mezítlábas házanépe.”

Szeméremsértés verekedés alkalmával.

¹¹Ha két ember összeverekszik, férfi férfival, aztán az egyiknek a felesége odaszalad, hogy kiszabadítsa férjét a másik kezéből, aki üti, s közben kinyújtja a kezét, ¹²és megragadja annak szeméremtestét, könyörtelenül vágd le a kezét.

A mértékek védelme.

¹³Zsákodban ne legyen kétféle súly, egy nehezebb és egy könnyebb. ¹⁴Házadban ne tarts kétféle űrmértéket, egy nagyobbat és egy kisebbet. ¹⁵Hibátlan és pontos legyen a súlyod, hibátlan és pontos legyen az űrmértéked, hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked. ¹⁶Mert utálat tárgya az Úr, a te Istened szemében, aki ilyet tesz, aki csal. ¹⁷Emlékezz vissza, mit tettek veled útközben az amalekiták, amikor Egyiptomból kivonultál. ¹⁸Istent nem félve hátba támadtak az úton, amikor fáradt és kimerült voltál, s elszakították tőled a hátul sántikálókat. ¹⁹Ha az Úr, a te Istened nyugtot ad majd minden ellenségtől körülötted azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül, Amaleknek még az emlékét is töröld el a földön. Ne feledd el!

AZ ISTENTISZTELETET ILLETŐ RENDELKEZÉSEK

Az első termés.

26 ¹Ha arra a földre érkezel, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül, elfoglalod és letelepedsz rajta, mindenből, amit azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad majd neked, betakarítasz, ²vedd az első termés egy részét, tedd be egy kosárba, s menj el arra a helyre, amelyet az Úr, a te Istened neve kiválaszt. ³Menj oda a paphoz, aki akkor épp ellátja a szolgálatot, s mondd neki: „Kijelentem ma az Úrnak, az én Istenemnek, hogy megérkeztem arra a földre, amelyet az Úr esküvel ígért atyáinknak!” ⁴A pap erre vegye ki a kezedből a kosarat, s állítsa az Úr, a te Istened elé. ⁵Te pedig mondd az Úr, a te Istened színe előtt: „Apám vándorló arám volt, lement Egyiptomba, s ott élt idegenként; kevesen követték, mégis nagy, erős és népes néppé vált. ⁶Amikor aztán az egyiptomiak rosszul bántak velünk, sanyargattak és kemény szolgaságba vetettek minket, ⁷akkor az Úrhoz, atyáink Istenéhez kiáltottunk, s az Úr meghallgatta könyörgésünket, meglátta nyomorúságunkat, elnyomatásunkat és szorongatottságunkat. ⁸Az Úr erős kézzel és kinyújtott karral kivezetett Egyiptomból, nagy rémületet támasztva, jelek és csodák kíséretében. ⁹Erre a földre hozott, és nekünk adta ezt a tejjel-mézzel folyó országot. ¹⁰Itt hozom annak a földnek első termését, amelyet te, az Úr, nekem adtál.” Ezzel hagyd ott (a kosarat) az Úr, a te Istened színe előtt, majd borulj le az Úr, a te Istened előtt, ¹¹és örülj egész családoddal, a levitával és a körödben élő idegennel együtt, mindannak a jónak, amit az Úr, a te Istened adott neked.

A háromévenként járó tized.

¹²Amikor a harmadik esztendőben, a tized évében minden termésedből kiveszed a teljes tizedrészt és odaadod a levitának, az idegennek, az árvának és az özvegynek, hogy városaidban jóllakásig egyenek, ¹³mondd az Úr, a te Istened színe előtt: „Elhoztam házamból, ami szent, s íme, fölajánlom a pap és az idegen, az árva és az özvegy javára, törvényed szerint, amelyet szabtál nekem. Nem hágtam át, s nem vettem semmibe egyetlen törvényedet sem. ¹⁴Nem ettem belőle halottat siratva, nem ettem belőle, amikor tisztátalan voltam, s halottnak sem ajánlottam fel belőle. Engedelmeskedtem az Úr, az én Istenem szavának, mindenben úgy jártam el, ahogy parancsoltad.

III. BEFEJEZŐ BESZÉDEK

¹⁵Tekints hát le szent hajlékodból, az égből, és áldd meg népedet, Izraelt és az országot, amelyet nekünk adtál, amint atyáinknak esküvel ígérted, a tejjel-mézzel folyó országot.”

KNB SZIT STL BD RUF KG