Jerikó eleste.

6 ¹Jerikó gondosan bezárkózott [Izrael fiai előtt]: se ki nem jött senki, se be nem ment senki. ²Akkor az Úr így szólt Józsuéhoz: „Nézd, kezedbe adom Jerikót és királyát. Harcosaitok, ³a fegyverforgató férfiak mind kerüljék meg egyszer a várost, [s ugyanígy tégy te is hat napon át. ⁴Hét pap ugyanakkor vigyen hét harsonát a láda előtt. A hetedik nap hétszer menjetek körbe a város körül, a papok fújják meg a harsonákat]. ⁵Ha a kürt felharsan [ha halljátok a harsona hangját], az egész nép törjön ki egyetlen hatalmas csatakiáltásban. S a város falai menten leomlanak. Akkor hatoljon be a nép, ki-ki ott, ahol éppen van.” ⁶Józsue, Nun fia, hívatta a papokat, s azt mondta nekik: [„Fogjátok a szövetség ládáját, s hét pap vigyen hét szarukürtöt az Úr ládája előtt”]. ⁷A néphez így szólt: „Induljatok, és kerüljétek meg a várost! Az előhad haladjon az Úr ládája előtt.” ⁸[Így történt, aszerint a parancs szerint, amelyet Józsue adott a népnek.] A hét pap, aki a hét szarukürtöt vitte, az Úr előtt haladt és fújta a harsonákat. Az Úr szövetségének ládája következett utánuk. Az előhad a papok előtt menetelt, ⁹[akik a harsonákat fújták], a hátvéd pedig a ládát követte. Meneteltek és fújták a harsonákat. ¹⁰A népnek ezt a parancsot adta Józsue: „Ne kiáltsatok, s ne hallassátok a hangotokat [egyetlen szó se jöjjön ki a szátokon], addig a napig, míg azt nem mondom: Törjetek ki csatakiáltásban! Akkor harsogjatok!” ¹¹Józsue körülvitte az Úr ládáját [egyszer] a város körül, azután visszatértek a táborba, s az éjszakát a táborban töltötték. ¹²Józsue kora reggel fölkelt, s a papok fogták az Úr ládáját. ¹³Hét pap hét szarukürttel a láda előtt vonult, és menet közben fújta a harsonákat. Az előhad előttük haladt, a hátvéd pedig az Úr ládáját követte. Így vonultak körbe harsonazengés közepette. ¹⁴Megkerülték a várost [egyszer, a második napon], aztán visszatértek a táborba. Így tettek hat napon át. ¹⁵A hetedik nap pirkadatkor fölkeltek, s [ugyanabban a rendben] hétszer megkerülték a várost. [Csak ezen a napon vonultak hétszer körül a város körül.] ¹⁶A hetedik alkalommal a papok megfújták a harsonákat, Józsue pedig így szólt a néphez: „Törjetek ki csatakiáltásban! Mert az Úr nektek adta a várost.

A pusztulásra ítélt Jerikó.

¹⁷A város az Úr kedvéért átok alá esik mindennel, ami benne van. Csak Rácháb, a rossz hírű nő marad életben, s azok, akik vele vannak házában, mert elrejtette a hírszerzőket, akiket előre küldtünk. ¹⁸Magatok pedig gondosan őrizkedjetek az elátkozottól! Nehogy kedvetek támadjon valamit is elsajátítani, ami átok alá esik, mert akkor Izrael egész táborát kiteszitek az átoknak, és nagy szerencsétlenséget hoztok rá. ¹⁹Minden ezüstöt és minden aranyat, minden rézből és vasból készült edényt az Úrnak kell szentelni, kerüljenek az Úr kincstárába!” ²⁰A nép csatakiáltásban tört ki, a harsonákat pedig megfújták. Amikor a nép meghallotta a harsonazengést, hatalmas csatakiáltásban tört ki, s a falak leomlottak. A nép nyomban megrohanta a várost – ki-ki ahol éppen volt –, és bevették. ²¹Betöltötték az átkot mindenkin, aki a városban csak volt, férfin és nőn, fiatalon és öregen, az ökörig, juhig és szamárig, a kardnak élével.

Rácháb házát megkímélik.

²²Józsue így szólt ahhoz a két emberhez, aki az országot kikémlelte: „Menjetek be a szajha házába, s hozzátok elő azt az asszonyt azokkal egyetemben, akik hozzá tartoznak, amint megesküdtetek neki.” ²³A fiatalemberek, a hírszerzők bementek, s előhozták Ráchábot, apját, anyját, bátyjait, s mind, akik hozzá tartoztak. A rokonságból valókat is mind kihozták, és elvezették őket egy biztos helyre Izrael táborán kívül. ²⁴Felgyújtották a várost, s mindent, ami benne volt, kivéve az ezüstöt és aranyat, meg a rézből és vasból való edényeket – ezeket az Úr háza kincstárának adták. ²⁵Ráchábot, a rossz hírű nőt azonban, valamint apjának házát, s azokat, akik hozzá tartoztak, Józsue mind megkímélte. Izrael körében él mind a mai napig, mert elrejtette a hírszerzőket, akiket Józsue küldött Jerikót kikémlelni.

Átok arra, aki Jerikót újjáépíti.

²⁶Abban az időben Józsue ezt az esküt tétette az Úr színe előtt: Átkozott, aki belefog, hogy újjáépítse e várost! Rakja az alapot elsőszülöttjére, kapuit állítsa legkisebb gyermekére! ²⁷Az Úr Józsuéval volt, s hírnevét elterjesztette az egész vidéken.

Az átokparancs megszegése.

7 ¹Izrael fiai azonban megszegték az átokparancsot: Áchán, Karmi fia, aki Zerach fiának, Zabdinak volt a fia, Júda törzséből, vett abból, ami átok alá esett, s az Úr haragja fellobbant Izrael fiai ellen.

Vereség Ainál.

²Józsue akkor embereket küldött Jerikóból a Bételtől nyugatra fekvő Aiba, s azt mondta nekik: „Menjetek, és kémleljétek ki az országot!” Az emberek elmentek Ait kikémlelni. ³Visszatértek Józsuéhoz és jelentették: „Nem kell az egész népnek felvonulnia; mintegy két­ vagy háromszáz ember menjen Ait megtámadni. Ne fáradjon odáig az egész nép, mert csak kevesen vannak.” ⁴Mintegy háromezernyien mentek oda a népből, mégis menekülniük kellett Ai lakóitól. ⁵Azok megöltek közülük 36 embert, s a kaputól egész Sebarimig üldözték, míg végül a lejtőnél le is győzték őket. Erre a nép szíve elcsüggedt, elvesztette minden bátorságát.

Józsue könyörgése.

⁶Józsue megszaggatta ruháját, s arcra borulva feküdt a földön az Úr ládája előtt egészen estig. Ő is, a nép vénei is hamut szórtak fejükre. ⁷Józsue szólt: „Ó, Uram, Uram, miért engedted, hogy ez a nép átkeljen a Jordánon? Azért, hogy most az amoriták kezére adj és megsemmisíts bennünket? Ó, bár maradhattam volna a Jordánon túl! ⁸Bocsáss meg, Uram! Mit mondjak, mikor Izrael meghátrált ellenségei előtt? ⁹A kánaániak meghallják, s az ország lakói mind, és szövetségre lépnek ellenünk, hogy kiirtsák nevünket a földről. Mit teszel akkor nagy nevedért?”

Az Úr válasza.

¹⁰Az Úr így válaszolt Józsuénak: „Kelj föl! Miért fekszel így, arcra borulva? ¹¹Izrael vétkezett, megszegte szövetségemet, amelyet rábíztam. Igen, vettek abból, ami átok alatt volt. Igen, ellopták, eltitkolták és holmijaik közé tették. ¹²Izrael fiai ezért nem lesznek képesek ellenségeiknek ellenállni, meghátrálnak ellenségeik előtt, mert átok alá estek. Nem leszek többé veletek, ha el nem távolítjátok körötökből, ami átkozott. ¹³Rajta, hívd össze a népet, és mondd meg neki: Szentelődjetek meg holnapra, mert az Úr, Izrael Istene azt mondta: Átkozott holmi van körödben, Izrael; nem leszel képes ellenségeidnek ellenállni, míg ki nem vetitek körötökből, ami átkozott. ¹⁴Azért holnap reggel álljatok fel a törzsek rendjében, és az a törzs, amelyet az Úr a sorsvetéssel megjelöl, lépjen elő nemzetségenként. Aztán az a nemzetség, amelyet az Úr a sorsvetéssel megjelöl, lépjen elő rokonságonként. Majd a rokonság, amelyet az Úr sorsolással megjelöl, lépjen elő családonként. Majd az a család, amelyet az Úr a sorsolással megjelöl, lépjen elő, egyik ember a másik után. ¹⁵S akinél az átok alá eső holmit megtaláljátok, azt el kell égetni, mindennel, ami az övé, mert megszegte az Úr szövetségét és gyalázatos tettet követett el Izraelben.”

A bűnös megtalálása és bűnhődése.

¹⁶Józsue kora reggel fölkelt, és felvonultatta maga előtt Izraelt, a törzsek rendjében. Júda törzsére esett a sors. ¹⁷Előléptette Júda nemzetségeit, és Zerach nemzetségére esett a sors. Előléptette Zerach nemzetségét, sorra a családokat és Zabdit jelölte meg (az Úr). ¹⁸Most előléptette Zabdi családját, az egyik embert a másik után; a sorsvetés Áchánra, Karminak a fiára esett, aki Zerach fiának, Zabdinak volt a fia, Júda törzséből. ¹⁹Józsue így szólt Áchánhoz: „Fiam, adj dicsőséget az Úrnak, Izrael Istenének és hódolj neki! Valld meg, mit tettél, ne titkolj el semmit!” ²⁰Áchán azt válaszolta Józsuénak: „Igen, én vagyok. Vétkeztem az Úr, Izrael Istene ellen, s ezt tettem. ²¹Amikor a zsákmány közt megláttam egy szép sineári köntöst, 200 ezüstsékelt meg egy 50 sékel súlyú aranyrudat, fölébredt bennem utána a vágy és elvettem magamnak. A földben vannak elrejtve a sátramban, az ezüst van alul.” ²²Józsue embereket küldött, azok odafutottak a sátorhoz és valóban, a köntös a sátorban volt elrejtve, az ezüst pedig alatta. ²³Mind kihozták a sátorból, odavitték Józsuéhoz és Izrael véneihez, hogy tárják az Úr elé. ²⁴Akkor Józsue fogta Áchánt, Zerach fiát az ezüsttel, a köntössel és az aranyrúddal együtt, és Áchor völgyébe küldte, ugyanígy fiait, lányait, bikáját, szamarát, nyáját, sátrát és mindent, ami az övé volt. Egész Izrael elkísérte. ²⁵Józsue megkérdezte: „Miért hoztál ránk szerencsétlenséget? Hozzon hát rád is veszedelmet az Úr ezen a napon!” És egész Izrael megkövezte. ²⁶Nagy kőhalmot raktak föléje, amely a mai napig is ott áll. Erre alábbhagyott az Úr izzó haragja. A helynek az Áchor völgye nevet adták, azt viseli mindmáig.

4. AI ELFOGLALÁSA

Józsue cselvetése.

8 ¹Akkoriban az Úr így szólt Józsuéhoz: „Ne félj és ne aggódj! Vidd magaddal az összes harcost. Rajta, vonuljatok fel Ai ellen! Nézd, kezedbe adom Ai királyát, népét, városát és földjét. ²Bánj Aival és királyával úgy, mint Jerikóval és királyával bántál. Ami a zsákmányt illeti, csak amit lefoglaltok, meg a jószágot tartsátok meg magatoknak. Vess cselt a városnak, hátulról.” ³Józsue elindult, hogy összes harcosával felvonuljon Ai ellen. Kiválasztott 30 000 embert, csupa bátor férfit, és éjszaka útnak indította őket, ⁴miután kiadta nekik a parancsot: „Nézzétek, vessetek cselt a városnak hátulról. De ne menjetek el messzire, legyetek mindnyájan a helyeteken! ⁵Magam, s velem az egész nép, mi majd közeledünk a város felé, s amikor Ai lakói kivonulnak ellenünk, mint első alkalommal, megfutamodunk előttük. ⁶Akkor üldözőbe vesznek bennünket, s messze csalhatjuk őket a várostól. Azt fogják majd mondani: Menekülnek előlünk, mint első alkalommal! ⁷Akkor induljatok el leshelyetekről, s foglaljátok el a várost: az Úr, a ti Istenetek kezetekre adja. ⁸Ha elfoglaljátok a várost, égessétek fel. Ezt a parancsot kell végrehajtanotok. Én adtam ezt nektek.” ⁹Józsue útra bocsátotta őket, s ők a leshelyre vonultak Bétel és Ai között, Aitól nyugatra sorakoztak fel. ¹⁰Józsue a nép közt töltötte az éjszakát. Másnap kora reggel fölkelt, felsorakoztatta a népet, s Izrael véneivel felvonult a nép élén Ai ellen. ¹¹Az összes harcos, aki vele volt, felvonult, egészen a városig előrenyomultak, majd Aitól északra letáboroztak. Ai és Józsue közt volt a völgy. ¹²Vett mintegy 5000 embert, és Bétel és Ai között, a várostól nyugatra lesbe állította őket. ¹³A nép a várostól északra ütött tábort, a leshelyet pedig a várostól nyugatra állították. Józsue az egész éjszakát a nép között töltötte.

Az Ai melletti csata.

¹⁴Amikor Ai királya ezt látta, gyorsan kivonult, hogy harcba szálljon Izraellel, ő és egész hadinépe Araba lejtőjén. Nem tudták, hogy a város túlsó oldalán lesben állnak. ¹⁵Józsue és egész Izrael hagyta, hogy legyőzzék, s megfutamodott a puszta irányában. ¹⁶Az egész nép, amely a városban volt, nagy csatakiáltással nyomukba eredt; Józsuét üldözve eltávolodtak a várostól. ¹⁷Egyetlen férfi sem maradt Aiban, aki ne vette volna üldözőbe Izraelt. S olyannyira üldözték őket, hogy a várost otthagyták védtelenül. ¹⁸Akkor az Úr így szólt Józsuéhoz: „Fordítsd a kardot, amely kezedben van, Ai ellen, mert kezedbe adom.” Józsue tehát a város ellen fordította a kardot, amely kezében volt. ¹⁹Mihelyt kinyújtotta kezét, akik lesben álltak, hirtelen fölegyenesedtek helyükről. Nekiiramodtak és behatoltak a városba. Bevették, s csakhamar lángba borították.

Ai lakóinak teljes pusztulása.

²⁰Amikor az Aiba való emberek visszafordultak, látták, hogy a városból füstfelhő száll az ég felé. Senkinek nem volt közülük bátorsága ide vagy oda menekülni. A puszta felé menekülő nép pedig szembefordult azokkal, akik üldözték. ²¹Amikor Józsue és egész Izrael népe látta, hogy a lesben állók elfoglalták a várost és a városból füst száll az égre, visszafordultak, és megtámadták az aiakat. ²²A többiek kivonultak a városból, velük szemben, úgy, hogy az aiak Izrael fiai közé ékelődtek: egyikük egyfelől, másikuk másfelől. ²³Addig kaszabolták őket, míg nem maradt közülük senki, aki túlélte volna vagy elmenekülhetett. Ai királyát azonban élve fogták el és Józsuéhoz vitték. ²⁴Amikor Izrael fiai Ai lakóit mind megölték a mezőn és a pusztában, ahova menekültek, s azok mind egy szálig elhullottak a kard élétől, egész Izrael visszatért Aiba és kardélre hányta. ²⁵Azoknak a száma, akik azon a napon elestek, férfiak és nők, 12 000-re rúgott – Ainak összes lakója.

Az átok betöltése.

²⁶Józsue nem húzta vissza dárdával kinyújtott kezét, amíg Ainak minden lakóján be nem töltötte az átkot. ²⁷Izrael zsákmányul csak a jószágot és a lefoglalt holmit tartotta meg ebből a városból, a szerint a parancs szerint, amelyet az Úr adott Józsuénak. ²⁸Akkor Józsue földig leégette Ait, s örökre romhalmazzá tette, pusztasággá mind a mai napig. ²⁹Ai királyát estig felakasztotta egy fára; napnyugtakor azonban Józsue megparancsolta, hogy vegyék le a holttestet a fáról. A város kapuja elé dobták, s nagy kőhalmot emeltek föléje, ez mind a mai napig ott áll.

5. ÁLDOZATBEMUTATÁS ÉS A TÖRVÉNY FELOLVASÁSA EBAL HEGYÉN

A faragatlan kövekből épült oltár.

³⁰Akkoriban Józsue épített az Úrnak, Izrael Istenének Ebal hegyén egy oltárt, ³¹ahogy Mózes, az Isten szolgája megparancsolta Izrael fiainak, s amint írva van Mózes törvénykönyvében: vas nem érintette, faragatlan kövekből való oltárt. Ezen égőáldozatot mutattak be az Úrnak, s bemutatták a közösség áldozatát.

A törvény felolvasása.

³²Ott Józsue fölírta a kövekre Mózes törvényét, amelyet Izrael fiainak írt. ³³Azután egész Izrael felsorakozott, a vének, az elöljárók, a bírák, mindannyian, az idegenek éppúgy, mint akik ott születtek, a láda két oldalán a Lévi törzséből való papok előtt, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, az egyik fele a Gerizim hegyén, a másik fele az Ebal hegyén, ahogyan Mózes, az Úr szolgája parancsolta, Izrael népét először megáldani. ³⁴Akkor Józsue felolvasta a törvénynek minden szavát, az áldást és az átkot, szóról szóra a törvénykönyv szerint. ³⁵Nem volt egyetlen szó sem abból, amit Mózes parancsolt, amelyet Józsue föl ne olvasott volna Izrael egész közössége előtt, beleértve az asszonyokat és a gyerekeket is, valamint a nép körében élő idegeneket.

KNB SZIT STL BD RUF KG