10A vizek színe fölé egy kört rajzol, ott, hol a sötétség a fénnyel határos. 11Az ég oszlopai inogni kezdenek, reszketnek korholó szavától. 12Ereje fölkorbácsolja a tengert, bölcsessége Rahab fölé kerekedik. 13Hogyha rálehel, újra ragyog az ég, és a fürge sárkányt átdöfi a keze. 5Ki határozta meg méretét? Hisz tudod! És ki feszített ki rá mérőzsinórt? 6Mibe eresztették sarokpilléreit, és a szegletkövét ki illesztette be, 7amikor ujjongtak a hajnalcsillagok, s amikor lelkendeztek az Isten fiai? 8Ki zárta el kettős kapuval a tengert, amikor felszökellt az anyaölből, 9s ruhául megalkottam neki a felhőket, és bepólyáztam a felhők homályába, 10amikor meghúztam a határvonalat számára, és gátat építettem, meg kettős kapukat?
4Ki ment föl az égbe és ki jött le onnan? Ki az, aki a szelet a kezébe fogta? És a vizeket ki öntötte tartályba? Ki szabta meg a föld minden határát? Mi a neve, és mi a fiáé, ha tudnád?