Joel könyve

Az Úr napjának meghirdetése 2 ¹Fújjátok meg a harsonát a Sionon,
fújjatok riadót szent hegyemen!
Reszkessen az ország minden lakója,
mert elérkezik az Úr napja,
már közel is van.
²A sötétségnek és a komor fellegeknek
napja az, felhőnek és homálynak napja!
Mint a szürkület, a hegyekre borul
egy nagy és hatalmas nép;
sohasem volt hozzá fogható,
ezután sem lesz többé
nemzedékek nemzedékén át.
A hódító sereg³Előtte tűz emészt,
mögötte meg láng perzsel;
mint az Éden kertje,
olyan előtte az ország,
utána meg kietlen sivatag:
menekülni nem lehet előle.
⁴Harci paripákhoz hasonlók,
mint a mének, úgy száguldanak.
⁵Hangjuk, mint a harci szekereké,
amelyek a hegyek magasára hágnak;
pattog, akár a lobogó tűz,
amely fölemészti a tarlót,
mint egy hatalmas, harcra kész nép.
⁶Előtte remegnek a népek,
minden arc elsápad.
⁷Száguldanak, mint a hősök,
mint a harcosok, megmásszák a falakat.
Biztosan haladnak útjukon,
nem térnek le ösvényükről.
⁸Egyikük sem akadályozza a másikat,
mindegyikük a maga útján halad.
Mindenen áthatolnak,
és nem szakadnak el egymástól.
⁹Betörnek a városba, felfutnak a falra;
bemennek a házakba,
az ablakon keresztül behatolnak,
mint a tolvaj.
Az Úr napjának látomása¹⁰Színe előtt megremeg a föld,
megrendülnek az egek,
a nap és a hold elsötétedik,
a csillagok elvesztik fényüket.
¹¹Az Úr hallatja szavát serege színe előtt.
Mert serege töméntelen,
s akik parancsát végrehajtják,
azok hatalmasak.
Mert nagy az Úrnak napja, igen félelmetes.
Ki állhat meg színe előtt?
Felhívás a bűnbánatra¹²Ezt mondja az Úr:
Késedelem nélkül térjetek vissza hozzám
teljes szívetekből,
böjtölve, sírva és gyászolva.
¹³A szíveteket szaggassátok meg,
ne a ruhátokat.
Térjetek vissza az Úrhoz, a ti Istenetekhez,
mert jóságos és irgalmas,
nagy a türelme és csupa könyörület;
utálja a gonoszságot.
¹⁴Ki tudja, hátha visszatér és újra megbocsát,
s áldás fakad a nyomában,
étel- és italáldozat
az Úr, a ti Istenetek számára?
¹⁵Fújjátok meg a harsonát a Sionon,
rendeljetek el böjtöt, hirdessetek ünnepet,
¹⁶gyűjtsétek egybe a népet,
hívjátok össze a gyülekezetet!
Gyűjtsétek egybe a véneket,
hívjátok össze a gyermekeket,
meg a csecsemőket!
Jöjjön elő hálószobájából az ifjú férj,
nászházából az új asszony!
¹⁷Sírjanak a papok, az Úr szolgái
az előcsarnok és az oltár között,
és mondják: „Könyörülj, Uram, népeden,
ne hagyd, hogy gyalázat érje örökségedet,
s ne csúfolhassák őket a népek!
Ne mondhassák a népek körében:
Hol van az Istenük?”
Az Úr válasza¹⁸Ekkor az Úr féltékeny szeretetre gyulladt
országa iránt,
és megkegyelmezett népének.
A csapás megszűnése¹⁹Az Úr válaszolt népének és ezeket mondta:
„Nézzétek, küldök nektek
gabonát, újbort és olajat,
úgy, hogy jóllakhattok velük.
Nem hagyom többé, hogy a népek
között gyalázat érjen benneteket.
²⁰Aki észak felől jön, azt elkergetem.
Száraz és kietlen földre űzöm,
előhadát a keleti tenger felé,
utóhadát a nyugati tenger felé.
Rossz illata felszáll, romlása érzik.”
[Mert gőgös volt.]
Látomás a bőségről²¹Ne félj, termőföld, ujjongj és örülj,
mert nagy dolgot vitt végbe az Úr!
²²Mezei állatok, ne féljetek,
mert kizöldülnek a puszta legelői!
A fa meghozza gyümölcsét,
a fügefa és a szőlő megadja termését.
²³Sion fiai, ujjongjatok,
örüljetek az Úrban, a ti Istenetekben!
Mert igazságosságában megadja nektek
az őszi esőt; esőt küld nektek:
tavaszi és őszi esőt, mint hajdanában.
²⁴A szérűk megtelnek gabonával,
a sajtók ontják a bort és az olajat.
²⁵Kárpótollak benneteket az esztendőkért,
amikor pusztított a sáska és a jélek,
a haszil és a gázám:
hatalmas seregem,
amelyet ellenetek küldtem.
²⁶Ehettek és jóllakhattok,
és akkor majd magasztaljátok
az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét,
aki csodálatos dolgot tett veletek.
[Népem soha többé nem vall szégyent.]
²⁷„És tudni fogjátok, hogy Izraelben lakom,
hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek,
és nem más,
és népemet soha többé nem éri szégyen.”