Jónás megmenekül.

2 ¹Az Úr odarendelt egy nagy halat, hogy nyelje el Jónást. Jónás három nap és három éjjel a hal gyomrában volt. ²A hal gyomrában Jónás így imádkozott az Úrhoz: ³Szorongattatásomban az Úrhoz folyamodtam, és ő meghallgatott; az alvilág gyomrából kiáltottam, és ő meghallotta hangomat. ⁴A mélybe vetettél, a tenger mélyére, körülvett az áradat; örvényeid és hullámaid összecsaptak fölöttem. ⁵Így szóltam: Elvetettél színed elől. Bárcsak meglátnám még szent templomodat! ⁶A vizek torkomig hatoltak, körülvett a mélység, hínár borítja fejemet ⁷a hegyek tövében. Leszálltam a föld alatti országba, a régmúlt idők népei közé, de kimentetted a pusztulásból életemet, Uram, én Istenem! ⁸Amikor elcsüggedt a lelkem, az Úrra emlékeztem, és imám eljutott színed elé, szent templomodba. ⁹Akik mihaszna (bálványokat) szolgálnak, elfordulnak az irgalmasságtól. ¹⁰Én azonban a dicséret szavát mutatom be neked áldozatul; teljesítem, amit fogadtam, mert az Úrtól jön a szabadulás. ¹¹Az Úr szólt a halnak, és az kivetette Jónást a szárazra.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet