1. A NÉGY VADÁLLAT

Látomás a négy vadállatról.

7 ¹Baltazárnak, Bábel királyának 1. esztendejében Dániel álmot látott fekvőhelyén; látomás jelent meg szeme előtt. Az álmot rögvest leírta. Így hangzik: ²Ezt jelenti Dániel: Éjszakai látomásomban azt láttam, hogy íme, az ég négy szele a nagy tenger ellen támadt. ³A tengerből négy hatalmas vadállat bukkant fel. Mindegyik különbözött a másiktól. ⁴Az első olyan volt, mint az oroszlán, de sasszárnyai voltak. Láttam, amint kitépték a szárnyait, de aztán fölemelték a földről, s mintha ember lett volna, két lábára állították, sőt emberi szívet is kapott. ⁵A második vadállat, lám, olyan volt, mint a medve; félig fölegyenesedett, s a szájában a fogai között három borda volt. Így biztatták: „Kelj fel, és egyél sok húst!” ⁶Majd ismét más vadállatot láttam. Ez párduchoz hasonlított. Hátán négy madárszárnya volt. E vadállatnak négy feje volt és hatalmat kapott. ⁷Ezután, íme, éjszakai látomásomban egy negyedik vadállatot is láttam. Félelmetes, rettenetes és szörnyű erős volt. Hatalmas vasfogai voltak: falt és rágott, a maradékot pedig széttiporta a lábával. Egészen más volt, mint a többi vadállat, tíz szarva volt. ⁸Amint a szarvakat figyeltem, lám, még egy kis szarv nőtt ki közöttük. De előbb az addigi szarvak közül hármat kitéptek. Lám, ezen a szarvon emberi szemhez hasonló szemek voltak, meg fennhéjázón beszélő száj.

Látomás az Ősöregről és az Emberfiáról.

⁹Amint néztem, egyszer csak trónokat állítottak fel, és az Ősöreg leült. Ruhája fehér volt, mint a hó, fején a haj tiszta, mint a gyapjú. Trónja lobogó lángból volt, kerekei meg izzó parázsból. ¹⁰Tűzfolyó eredt belőle és folyt tovább. Ezerszer ezren szolgáltak neki, és tízezerszer tízezren álltak előtte. Ítéletet tartottak, és felnyitották a könyveket. ¹¹Aztán láttam az elbizakodott beszédek elhangzása után, amelyeket a szarv hirdetett, magam láttam, hogy megölték a vadállatot, testét darabokra vágták és tűzre vetették. ¹²A többi vadállat is elvesztette hatalmát, de egy meghatározott időre még életben maradhattak. ¹³Láttam az éjjeli látomásban, hogy íme, az ég felhőin valaki közeledik. Olyan volt, mint az Emberfia. Amikor az Ősöreghez ért, színe elé vezették. ¹⁴Hatalmat, méltóságot és királyságot adott neki. Minden népnek, nemzetnek és nyelvnek neki kellett szolgálnia. Hatalma örök hatalom volt, amely nem enyészik el soha, és királysága nem megy veszendőbe.

A látomás magyarázata.

¹⁵Nekem, Dánielnek emiatt megrendült a lelkem, s elmém látomásai megzavartak. ¹⁶Odamentem az ott állók közül az egyikhez, és megbízható felvilágosítást kértem tőle mindezek felől. Szóba állt velem, és megmagyarázta nekem a dolgok értelmét: ¹⁷„Ez a négy hatalmas vadállat négy király, aki hatalomra jut a földön. ¹⁸De a Fölséges szentjei nyerik el a királyságot, és az országot örökké birtokolni fogják, örökkön-örökké.” ¹⁹A negyedik vadállatról is szerettem volna bizonyosat tudni, amely egészen különbözött a többitől, és igen rettenetes volt. Fogai vasból voltak, karmai meg bronzból. Falt és rágott, a maradékot pedig széttiporta a lábával. ²⁰Továbbá a fején levő tíz szarvról, s arról a másikról, amely kinőtt és amely előtt a három szarv lehullott. Ennek szemei voltak, és fennhéjázón beszélő szája, és nagyobbnak látszott, mint a többi szarv. ²¹Láttam, hogy ez a szarv hadat viselt a szentek ellen, s legyőzte őket, ²²míg el nem jött az Ősöreg, és igazságot nem szolgáltatott a Fölséges szentjeinek, s míg el nem érkezett az idő, és a szentek el nem foglalták a királyságot. ²³Így válaszolt: „A negyedik vadállat (ezt jelenti): egy negyedik ország lesz a földön, amely különbözik a többi országtól. Ez felfalja, összetiporja és szétzúzza az egész földet. ²⁴A tíz szarv (ezt jelenti): ebből az országból tíz király jut hatalomra. Utánuk pedig egy másik kerül uralomra. Ez különbözik a többiektől, és három királyt megaláz. ²⁵Beszédeket mond a Fölséges ellen, és eltiporja a Fölséges szentjeit. Azt tervezi, hogy megváltoztatja az időket és a törvényeket. Mindnyájan a kezébe kerülnek egy időre, két időre és egy fél időre. ²⁶Akkor ítéletet tartanak, s megszűnik uralma, széttiporják, úgyhogy végleg megsemmisül. ²⁷Azután a Fölséges szentjeinek népe nyeri el a királyságot, a hatalmat és a legnagyobb országot az egész ég alatt. Az ő országa örökkévaló ország lesz, neki szolgál, és neki engedelmeskedik minden uralkodó.” ²⁸Itt végződik a jelentés. Engemet, Dánielt, gondolataim úgy megrémítettek, hogy arcom színe is elváltozott. A dolgot jól szívembe véstem.

2. A KOS ÉS A KECSKEBAK HARCA

Látomás a kos és a kecskebak harcáról.

8 ¹Baltazár király uralkodásának harmadik esztendejében az előbbi látomásom után nekem, Dánielnek, látomásom volt. ²Azt láttam a látomásban, hogy az Elám tartománybeli Szuza várában vagyok. Aztán úgy láttam a látomásban, hogy az Uláj folyó partján vagyok. ³Amikor fölemeltem tekintetem, azt láttam, hogy íme, egy kos áll a víz mellett. Két szarva volt. Bár mind a két szarv nagy volt, de az egyik nagyobb volt, mint a másik, a második nőtt nagyobbra. ⁴Láttam, amint a kos nyugat, észak és dél felé döfött. Semmiféle vadállat nem tudott neki ellenállni és hatalmából kiszabadulni. Tehetett, amit akart, s nagy dolgokat vitt végbe. ⁵Míg erre figyeltem, egyszerre nyugat felől egy kecskebak rontott neki az egész földnek, anélkül, hogy a lába érte volna a földet. A baknak hatalmas szarva volt a két szeme között. ⁶Eljutott egészen addig a kétszarvú kosig, amely – mint láttam – a folyó mellett állt, és teljes erejéből nekirontott. ⁷Láttam, hogy amikor a kos közelébe ért, elkeseredett dühvel nekitámadt. Legyőzte a kost, és letörte mind a két szarvát. A kosnak nem volt hozzá ereje, hogy ellenálljon neki. Aztán földre terítette, összetiporta, és senki se tudta kiszabadítani a kost hatalmából. ⁸A kecskebak még nagyobb lett, de ereje teljében letört a nagy szarva. Helyébe négy vadállat lépett, az ég négy tája felé fordulva. ⁹Közülük az egyikből szarv nőtt ki. Először parányi volt, de aztán annál jobban megnőtt dél, kelet és a dicső ország felé. ¹⁰Sőt felnőtt az ég seregéig, a seregből és a csillagok közül néhányat a földre vetett, és összetiporta őket. ¹¹Felnőtt egészen a (mennyei) sereg Fejedelméig, megszüntette a mindennapi áldozatot, és elpusztította szentélye helyét ¹²és seregét. A mindennapi áldozatot gonosztettel váltotta fel, az igazságot földre tiporta, és minden tette sikerrel járt. ¹³Akkor fölfigyeltem egy szent szavára. Egy másik szent meg azt kérdezte attól, aki beszélt: „Mennyi ideig tart, amit láttunk: a mindennapi áldozat, a pusztító bűn, a szentély és a sereg lábbal tiprása?” ¹⁴Azt felelte neki: „Kétezer-háromszáz estig, reggelig, aztán tiszta lesz a szentély.”

A látomás magyarázata.

¹⁵Történt, hogy amikor én, Dániel, ezt a látomást láttam, és értelmét kerestem: íme, egyszer csak előttem állt egy férfiúhoz hasonló alak. ¹⁶Az Uláj felől pedig emberi hangot hallottam, amint szólt: „Gábriel, magyarázd meg neki a látomást!” ¹⁷Erre odajött, ahol álltam. Amint közeledett, olyan rémület vett rajtam erőt, hogy elvágódtam. Megszólított: „Értsd meg, emberfia, hogy a végső időkre vonatkozik a látomás.” ¹⁸Míg beszélt hozzám, mély kábulatban hevertem arccal a földön. De ő megfogott, és fölsegített. ¹⁹Aztán így szólt hozzám: „Nézd, tudtodra adom, mi történik a harag végső idején, amikor véget ér a kiszabott idő. ²⁰Az a kétszarvú kos, amelyet láttál: a médek és a perzsák királya, ²¹a kecskebak pedig Javán királya. A nagy szarv, amely a szeme közt van: az első király. ²²Az, hogy összetört és négyen léptek a helyébe (azt jelenti): négy ország keletkezik népéből, de nem lesz olyan erejük, mint neki. ²³Uralmuk végén, amikor teljessé válik a gonoszság, egy ravasz és cselszövő király támad. ²⁴Nagy hatalma lesz, bár nem a maga erejéből. Hallatlan módon pusztít, és sikerrel jár a vállalkozása. Irtja a hatalmasokat és a szentek népét. ²⁵Ravaszsága miatt sikerre viszi keze a cselszövést. Erre szíve felfuvalkodik, és minden lelkiismeret-furdalás nélkül sokakat megöl, sőt még a fejedelmek Fejedelmének is nekitámad. Akkor utoléri a vég, nem is kell hozzá emberi kéz. ²⁶Az estéről és a reggelről szóló látomás: való igazság. Mégis, őrizd meg a látomás titkát, mert hosszú évekre szól.” ²⁷Én, Dániel, napokon keresztül betegen feküdtem, de aztán fölkeltem, és továbbra is elláttam feladataimat a király szolgálatában. A látomásról azonban hallgattam, mert nem volt, aki felvilágosítást tudott volna adni.

3. LÁTOMÁS A HETVEN ÉVHÉTRŐL

Dániel bűnbánó imádsága.

9 ¹Első éve volt annak, hogy Achasvéros fia, a médek nemzetségéből való Dárius a káldeusok birodalma fölött uralkodott. ²Uralkodásának első esztendejében, én, Dániel, megértettem a szent könyvekből, hogy annyi évnek kell elmúlnia, amennyit az Úr Jeremiás próféta által előre megmondott, vagyis hogy Jeruzsálem pusztulása hetven évig tart. ³Istenhez, az Úrhoz fordultam, s böjtölve, szőrzsákban és hamuban buzgón imádkoztam és esdekeltem hozzá. ⁴Könyörögtem az Úrhoz, az én Istenemhez és bűnvallomást tettem ezekkel a szavakkal: „Ó Uram, nagy és félelmetes Isten, hozzád könyörgök. Te megtartod szövetségedet, és irgalmat tanúsítasz azok iránt, akik szeretnek és megtartják parancsaidat. ⁵Vétkeztünk és gonoszságot műveltünk, gonoszok és lázadók lettünk, megszegtük parancsaidat és törvényeidet. ⁶Nem hallgattunk szolgáidra, a prófétákra, akik a te nevedben szóltak királyainkhoz, fejedelmeinkhez, atyáinkhoz és az ország egész népéhez. ⁷Te igazságos voltál, Uram, nekünk pedig mind a mai napig szégyen borítja arcunkat, nekünk, Júda férfiainak, Jeruzsálem lakóinak, Izrael egész népének, akik közel vagy távol laknak azokban az országokban, ahová száműzted őket, amiért elpártoltak tőled. ⁸Uram, pirul az arcunk, a királyainké, fejedelmeinké és atyáinké, mert vétkeztünk ellened. ⁹De te, Urunk és Istenünk, irgalmas vagy és megbocsátasz, bár lázadoztunk ellened. ¹⁰Nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek a szavára, s nem éltünk törvénye szerint, amelyet szolgái, a próféták által adott nekünk. ¹¹Egész Izrael megszegte törvényedet, és elfordult tőled, hogy ne is hallja figyelmeztetésedet. Ezért zúdult ránk az átok és a fenyegetés, amely meg van írva Mózesnek, Isten szolgájának könyvében, mert továbbra is vétkeztünk ellene. ¹²Erre teljesítette szavát, amelyet kimondott ránk és vezetőinkre, akik kormányoztak minket, hogy olyan csapást zúdít ránk, amilyen még nem fordult elő az egész ég alatt, csak Jeruzsálemmel. ¹³Amint meg van írva Mózes törvényében, mind ránk zúdultak ezek a csapások. Nem tettünk semmit, hogy arcod, Urunk és Istenünk, kiengesztelődjön: nem tértünk meg gonoszságainkból és nem ismertük el igaz voltodat. ¹⁴Az Úr szemmel tartotta és ránk hozta a bajt. Igazságos az Úr, a mi Istenünk, minden tettében, amelyet véghezvitt, mert nem hallgattunk a szavára.

Dániel irgalmat kér népének.

¹⁵Urunk és Istenünk, aki erős kézzel kihoztad népedet Egyiptom földjéről és így nevet szereztél magadnak mind a mai napig, vétkeztünk ellened és gonoszat műveltünk. ¹⁶Most azonban, Uram, végtelen igazságosságodra kérlek, forduljon el bosszúd és haragod városodtól, Jeruzsálemtől és szent hegyedtől. Hiszen a mi vétkeink és atyáink gonoszsága miatt lett Jeruzsálem és a te néped gyalázat tárgyává minden szomszédunk előtt. ¹⁷Hallgasd meg végre, Istenünk, szolgád könyörgését és esdeklését, és feldúlt szentélyed fölött ragyogjon fel arcod, ó Urunk, tenmagadért. ¹⁸Istenünk, fordítsd felénk füled és hallgass meg minket. Nyisd ki a szemed, és lásd meg elhagyatottságunkat és a szent várost, amely a te nevedet viseli. Hiszen nem a mi igaz voltunkban, hanem a te végtelen irgalmadban bízva terjesztjük színed elé könyörgésünket. ¹⁹Hallgass meg, Uram! Bocsáss meg, Uram! Figyelj rám, Uram! Városod és néped a te nevedet viseli, azért cselekedj tenmagadért és ne késlekedj!”

Gábriel angyal jövendölése a hetven évhétről.

²⁰Egyre beszéltem: imádkoztam, megvallottam bűneimet és népemnek, Izraelnek bűneit, s az Úr, a mi Istenünk elé terjesztettem könyörgésemet Istenünk szent hegyéért. ²¹Még mondtam az imádságot, amikor Gábriel, az a férfiú, akit már láttam az előbbi látomásomban, hirtelenül leszállt hozzám az esti áldozat idején. ²²Megszólított és azt mondta: „Máris eljöttem, hogy felvilágosítást adjak. ²³Amikor imádkozni kezdtél, egy szózat hallatszott. Eljöttem, hogy tudtodra adjam, mert kedvelt férfiú vagy. Figyelj hát a szózatra, és értsd meg a látomást! ²⁴Hetven hete van népednek és szent városodnak. Akkor véget ér a gonoszság, lepecsételik a bűnt és levezeklik a vétket. Elérkezik az örök igazság, megpecsételik a látomást és a jövendölést, és fölkenik a Szentek Szentjét. ²⁵Tudd meg és értsd meg: Attól, hogy elhangzik a parancs: Jeruzsálem épüljön fel újra, hét hét telik el a fölkent Fejedelemig. Hatvankét hét alatt újra felépül az utca és a fal, mégpedig sok szorongattatás közepette. ²⁶Hatvankét hét elteltével megölnek egy Fölkentet, (bírói ítélet) nem lesz neki. A várost és a szentélyt elpusztítja egy eljövendő nép és vezér. Áradat vet neki véget, s a háború és az elhatározott pusztulás mindvégig tart. ²⁷Egy hétre szövetséget köt sokakkal, s a hét közepén megszünteti a véres­ és ételáldozatot. A templom szárnyán vészt hozó undokság lesz, egészen végig, míg a kiszabott büntetés rá nem zúdul a pusztítóra.”

4. DÁNIEL NAGY LÁTOMÁSA

Dániel vezeklése.

10 ¹Cirusznak, a perzsák királyának 3. esztendejében Dánielnek, akit Béltsacárnak is neveztek, kinyilatkoztatásban volt része. A kinyilatkoztatás igaz, és nagy háborút jelent. Odafigyelt a dologra, és egy látomásban felfogta az értelmét. ²Azokban a napokban én, Dániel, három hétig gyászoltam. ³Jó ételt nem ettem, húst és bort még számba se vettem, olajjal sem kentem meg magamat, míg a háromszor hét nap el nem telt.

Gábriel angyal megjelenik Dánielnek.

⁴Az első hónap huszonnegyedik napján a nagy folyam, vagyis a Tigris partján voltam. ⁵Amikor körülnéztem, egyszerre egy gyolcsruhába öltözött férfit láttam. Derekát színarany övezte. ⁶Teste ragyogott, mint a drágakő, arca, mint a villám, szeme, mint a lobogó tűz, karja és lába, mint a csiszolt érc felülete, szavának hangja meg, mint a tömeg zúgása. ⁷De csak én, Dániel, láttam ezt a látomást. A férfiak, akik velem voltak, nem látták a látomást, mert akkora félelem fogta el őket, hogy elfutottak és elrejtőztek. ⁸Ahogy így magamra maradtam, s előttem a nagy látomás: minden erőm elhagyott, arcom halálsápadt lett, s csaknem összeestem. ⁹Amikor meghallottam a hangját, amint beszélt, szavának hallatára elájultam és elvágódtam arccal a föld felé. ¹⁰Ekkor megérintett egy kéz, s térdemre és tenyeremre segített. ¹¹Majd azt mondta nekem: „Dániel, te kedvelt férfiú! Értsd meg a szavakat, amelyeket hozzád intézek! Állj fel, mert hozzád szól a küldetésem.” Azután, hogy közölte velem ezeket a szavakat, remegve felálltam. ¹²Ekkor így szólt hozzám: „Ne félj, Dániel! Mert az első naptól fogva, amikor elhatároztad, hogy az igazság ismeretére törekedve vezekelsz a te Istened színe előtt, könyörgésed meghallgatásra talált. Éppen a könyörgésed miatt kellett hozzád jönnöm. ¹³A perzsák országának (angyal) fejedelme huszonegy napon át ellenállt nekem. De Mihály, az egyik legfőbb fejedelem, segítségemre jött. Ott is hagytam, hogy küzdjön meg a perzsák királyával, ¹⁴magam pedig eljöttem, hogy tudtodra adjam: mi fog történni népeddel a végső napokban, mert a látomás azokról a napokról szól.”

Az angyal megerősíti a prófétát.

¹⁵Míg ilyen módon beszélt hozzám, szememet a földre sütöttem, és hallgattam. ¹⁶S lám, egy emberre emlékeztető alak megérintette ajkamat. Erre már én is ki tudtam nyitni a számat, hogy szóljak. Így szóltam ahhoz, aki előttem állt: „Uram, amikor megláttalak, inaim elernyedtek, s nem maradt bennem semmi erő. ¹⁷Hogyan is bírná ki uramnak szolgája, hogy beszéljen az én urammal? Hiszen reszketek, minden erőm elhagyott, még az éltető lehelet is kiszállt belőlem.” ¹⁸Erre ismét megérintett az, aki embernek látszott és megerősített. ¹⁹Így szólt: „Ne félj, te kedvelt férfiú, béke veled! Légy erős, és légy bátor!” Amikor így beszélt hozzám, újra erőre kaptam és szólni tudtam hozzá: „Beszélj, Uram, mert erőt adsz nekem!” ²⁰Ekkor megkérdezte: „Tudod már, miért jöttem el hozzád? ²⁰Nézd, most tudtodra adom, mi van megírva az igazság könyvében. ²⁰Utána visszatérek, hogy megküzdjek a perzsák fejedelmével. Amikor elmegyek, jön Javán fejedelme. ^{21 21}És nem lesz velük szemben senki más segítségemre, csak Mihály, a ti fejedelmetek, 11 ¹egyetlen pártfogóm, aki erős kézzel segít és támogat engem. ²Most az igazságot hirdetem neked:

A görög–perzsa háború.

²Nézd, még három király kerül uralomra Perzsiában; a negyedik nagyobb gazdagságra tesz szert, mint az összes többi. Amikor gazdagsága által hatalmassá lesz, harcba száll Jáván minden országa ellen. ³Majd egy hatalmas király támad: hatalmas ország fölött fog uralkodni és végbevisz mindent, amit csak akar. ⁴Ám alighogy fellép, birodalma összeomlik és felosztják négy részre, ahány égtáj van, de nem az ő utódai javára; egyikük sem lesz olyan hatalmas, mint ez az uralkodó. A királyi család kihal, másokra száll a birodalom, nem rájuk.

Első háborúk a Ptolemaiosz és Szeleukida uralkodók közt.

⁵Először dél királya erősödik meg. De az egykori vezérek közül egy másik még nála is erősebb lesz, s hatalmasabb birodalmat szerez, mint a többi ország. ⁶Évek múlva szövetségre lépnek: dél királyának lánya a béke érdekében feleségül megy észak királyához. De karjának nem lesz elég ereje, még ivadéka se marad. Nem csak őt, kísérőit és gyermekét szolgáltatják ki, hanem azokat is, akik annak idején támogatták. ⁷De gyökerei törzsökéből sarj lép a helyére. Felvonul az erőd ellen, bevonul észak királyának a várába és győztesként bánik velük. ⁸Sőt, szobraikkal, drága edényeikkel, ezüstjükkel és aranyukkal együtt még isteneiket is Egyiptomba hurcolja, fogságba. Azután néhány évig nyugton hagyja észak királyát. ⁹Ez ugyan betör a déli király országába, de kénytelen visszatérni a maga földjére.

Nagy Antiochusz hadjáratai Egyiptom ellen.

¹⁰Fiai azonban felkelnek és hatalmas sereget vonnak össze. Ez felvonul és teljesen elözönli. Majd újra visszatér, és erődjét is megtámadja. ¹¹Erre dél királya kivonul haragjában, és harcba száll észak királyával. Ez nagy sereget állít csatasorba, a sereg mégis annak kezére kerül. ¹²A sereg megsemmisül, s emiatt szíve felfuvalkodik. Bár tízezreket lever, mégsem marad hatalmon. ¹³Észak királya ugyanis visszatér még nagyobb sereggel, mint az előbbi volt. Évek múltával hatalmas sereggel és gazdag fölszereléssel újra betör. ¹⁴Azokban az időkben sokan fölkelnek dél királya ellen. A te néped bátorszívű fiai is fölkelnek, hogy beteljesedjék a látomás, de elesnek. ¹⁵Felvonul észak királya, sáncot hány és elfoglalja a megerősített várost. A déliek ereje nem tud ellenállni, válogatott hadi népének nincs ereje a helytálláshoz. ¹⁶Ellenfele azt teszi vele, amit akar, és nincs senki, aki ellenállhatna neki. Megtelepszik a dicsőséges földön és keze teljes pusztulását okozza. ¹⁷Arra törekszik, hogy hatalmába kerítse az egész birodalmat, azért szövetséget köt vele, sőt lányt ad hozzá feleségül, hogy tönkretegye. De ez nem sikerül neki és nem valósul meg. ¹⁸Azután a szigetek felé fordul figyelme, sokat el is foglal. De egy hadvezér véget vet gyalázatos tetteinek anélkül, hogy megaláztatása megtorlására gondolhatna. ¹⁹Ekkor saját országának erődeire fordítja tekintetét, de megbotlik és elesik, aztán nyom nélkül eltűnik. ²⁰Aki nyomába lép, sarcolót küld. Ez a királyi méltóságra törekszik, ő meg hamarosan elpusztul, de nem emberek szeme láttára, nem is háborúban.

Antiochusz Epifanész hadjáratai.

²¹Megvetésre méltó ember kerül a helyére: nem neki akarják adni a királyi méltóságot, de meglepetésszerűen megjelenik, és hízelkedéssel megszerzi a királyságot. ²²Mint az ár, úgy söpri el maga előtt a haderőket, úgyhogy megsemmisülnek, s velük együtt a szövetség fejedelme is. ²³A kölcsönös jó viszony ellenére csalárdul jár el: felvonul és kevés népével legyőzi. ²⁴Béke idején bevonul a tartomány leggazdagabb városaiba, s olyan gaztettre vetemedik, amilyent atyái és ősei sohasem tettek. Rabol, vagyonukat elkótyavetyéli, és támadást tervez a legerősebb helyek ellen is, de csak kis ideig. ²⁵Tetterő és hódításvágy izzik benne, amikor nagy sereggel dél királya ellen indul. Dél királya azonban még nagyobb és még erősebb sereggel száll csatába. Mégsem tud helytállni, mert cselt szőnek ellene, ²⁶és asztaltársai az életére törnek. Serege szétzüllik, és sokan halálra sebzetten elesnek. ²⁷Mind a két király rosszat forral a másik ellen, s még egy asztalnál ülve is félre akarják egymást vezetni. De nem érnek célt, mert még nem érkezett el a meghatározott vég. ²⁸Így gazdag zsákmánnyal visszatér országába. Most az a szándéka, hogy a szent szövetség ellen fordul. Meg is valósítja, aztán visszatér országába. ²⁹Bizonyos idő elteltével ismét dél ellen vonul, de másodszor nem úgy történik, mint első ízben. ³⁰Kittimből ugyanis hajók érkeznek ellene.

Antiochusz Epifanész vallásüldözése.

³⁰Megalázva és elcsüggedve tér vissza, s haragját a szent szövetségen tölti ki. Hazatérve azok felé fordul figyelme, akik készen állnak rá, hogy elhagyják a szent szövetséget. ³¹Megjelennek hadai: meggyalázzák a szentséges várat, megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felállítják a vészt hozó undokságot. ³²Azokat, akik nem becsülik a szövetséget, hízelgéssel hitszegésre bírja. De a nép, amely ismeri Istenét, állhatatos marad. ³³A nép közül az értelmesek sokakat belátásra bírnak, de aztán – legalábbis egy időre – eltántorítják őket, karddal és tűzzel, fogság és kifosztás útján. ³⁴A megpróbáltatás idején a népnek egy kis része segítségükre van, de sokan csak álnok szándékkal csatlakoznak hozzájuk. ³⁵Az értelmesek közül is többen eltántorodnak. Őket is próbára kell tenni, meg kell válogatni és tisztítani a végső időkre. Mert még hátra van bizonyos idő. ³⁶Közben a király a maga kénye-kedve szerint jár el. Felfuvalkodik és arcátlanul viselkedik az összes istennel szemben, a legfölségesebb Isten ellen pedig fennhéjázó módon beszél. Szerencsésnek is látszik, míg utol nem éri az (isteni) harag, és végzete be nem teljesedik. ³⁷Még őseinek isteneivel se törődik, sem az asszonyok kedvencével. Egyáltalán nem érdekli egyetlen isten sem, mert mindenek felett magát tartja a legnagyobbnak. ³⁸A várak isteneit azonban tiszteletben tartja. Arannyal, ezüsttel, drágakővel és kincsekkel tisztel meg olyan istent, akinek ősei a hírét se hallották. ³⁹A várak védelmezésére is olyanokat fogad meg, akik idegen isten népéhez tartoznak. Aki elismeri, azt elhalmozza tisztségekkel, rájuk bízza sokak kormányzását és bizonyos ellenszolgáltatásért szétosztja nekik az országot.

Antiochusz Epifanész bukása.

⁴⁰De az idők végén hadba száll ellene dél királya. Erre észak királya, mint valami fergeteg, nekiront harci szekerekkel, lovasokkal és nagy hajóhaddal. Betör az országokba és elárasztja őket, amint átvonul rajtuk. ⁴¹Amikor bevonul a dicsőséges országba, tízezrek esnek el. Kezéből csak a következők menekülnek meg: Edom, Moáb és Ammon fiainak maradéka. ⁴²Országotokra teszi rá a kezét, s még Egyiptom számára sincs menedék. ⁴³Hatalmába keríti Egyiptom arany­ és ezüstkincseit, és minden drágaságát. Líbia és Kus is a lába előtt hever. ⁴⁴De a keletről és az északról érkező hírek zavarba ejtik. Nagy bőszen ellenük indul, hogy elpusztítsa és kiirtsa az egész tömérdek sokaságot. ⁴⁵Sátorpalotáját a dicsőséges szent hegyen üti fel, a tengerek között. S ekkor utoléri a vég, menthetetlenül.

A végső idők leírása

12 ¹Abban az időben fölkel Mihály, a nagy fejedelem, néped fiainak oltalmazója; mert olyan szorongattatás ideje következik, amilyen még nem volt soha, amióta nemzetek vannak. Abban az időben megszabadul néped, mind, aki be van írva a könyvbe. ²Akik a föld porában alszanak, azok közül sokan feltámadnak, némelyek örök életre, mások gyalázatra, örök kárhozatra. ³Akkor az érteni tudók ragyogni fognak, mint a fénylő égbolt, s akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok.

Gábriel kinyilatkoztatásának befejezése.

⁴Te meg, Dániel, zárd el ezeket a szavakat, pecsételd le a könyvet a végső időkig. Sokan eltévelyednek, és a gonoszság növekedni fog.” ⁵Ekkor én, Dániel, azt láttam, hogy két más valaki is áll ott: az egyik a folyó innenső partján, a másik pedig a folyó túlsó partján. ⁶Akkor megszólítottam azt a gyolcsruhába öltözött férfiút, aki a folyóvíz fölött állt: „Mikor lesz vége ennek a sok csodálatos dolognak?” ⁷Erre a gyolcsruhába öltözött férfi, aki a folyóvíz fölött állt, jobbját és balját az égre emelte. S hallottam, amint megesküdött az Örökkévalóra: „Egy idő, két idő és egy fél idő múlva ez mind beteljesedik, akkor, amikor az az erő, amely a szent népet szétszórta, nem lesz többé.” ⁸Hallottam ugyan a szót, de nem értettem, azért újra megkérdeztem: „Uram, hogy állunk ezekkel a végső dolgokkal?” ⁹Így válaszolt: „Eredj, Dániel, mert el vannak zárva, és le vannak pecsételve ezek a szavak a végső időkig. ¹⁰Sokat kiválasztanak, megtisztítanak és próbára tesznek, ám a gonoszok tovább folytatják gonoszságukat. A gonoszok közül senki se jut el a belátásra, de az értő szívűek meg fogják érteni. ¹¹Attól az időtől kezdve, amint megszűnik a mindennapi áldozat, és felállítják a vészt hozó undokságot, ezerkétszázkilencven nap lesz. ¹²Boldog, aki bízni tud, és megéri az ezerháromszázharmincötödik napot.

FÜGGELÉK

¹³Te meg menj és légy nyugodt! Amikor véget érnek a napok, te is fölkelsz a végső napon kijelölt sorsodra.”

KNB SZIT STL BD RUF KG