5. GEDEON

Izrael a midiániták hatalmában.

A) Gedeon meghívása.

6 ¹Izrael fiai azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében. Az Úr ezért Midián kezébe adta őket, hét esztendőre. ²Midián keze súlyosan nehezedett Izraelre. Midián miatt Izrael fiai a hegyek közé, barlangokba és erődökbe húzódtak. ³Valahányszor Izrael vetett, Midián, Amalek és kelet fiai felvonultak, Izrael ellen vonultak fel. ⁴Az ő földjén ütöttek tábort, és elpusztították a föld termését egészen Gáza környékéig. Nem hagytak Izraelben semmi élelmet, sem juhot, sem marhát, sem szamarat. ⁵Amikor megérkeztek nyájastul, sátrastul, annyian voltak, mint a sáskák. Sem maguknak, sem tevéiknek nem volt se szeri, se száma. Elözönlötték a vidéket és letarolták. ⁶Így Izrael nagy nyomorba jutott Midián miatt és Izrael fiai az Úrhoz kiáltottak.

A próféta feddő szavai.

⁷Amikor Izrael fiai az Úrhoz könyörögtek Midián miatt, ⁸akkor az Úr prófétát küldött Izrael fiaihoz. Így szólt hozzájuk: „Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Én vezettelek ide benneteket Egyiptomból, én hoztalak ki titeket a szolgaság házából. ⁹Kiszabadítottalak benneteket az egyiptomiak kezéből, akik szorongattak titeket. Elűztem őket előletek, és nektek adtam földjüket. ¹⁰Így szóltam hozzátok: Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Ne imádjátok az amoriták isteneit, akiknek a földjén laktok. Ti azonban nem hallgattatok szavamra.”

Az Úr angyala megjelenik Gedeonnak.

¹¹Akkor megjelent az Úr angyala, és leült a terebintfa alá, amely Ofrában, az Abiezer családjából való Joásé volt. Fia, Gedeon gabonát csépelt a sajtóban, hogy megmentse Midiántól. ¹²Megjelent neki az Úr angyala, és így szólt hozzá: „Az Úr veled, hős vitéz!” ¹³„Engedj meg, Uram! – válaszolta Gedeon. – Ha az Úr velünk van, hogyan történt ez velünk? Hol vannak azok a csodák, amelyekről atyáink beszélnek nekünk, amikor azt mondják: Hát nem ide vezetett minket az Úr Egyiptomból? S most elhagyott minket az Úr, és kiszolgáltatott Midiánnak…” ¹⁴Erre az Úr feléje fordult, és azt mondta neki: „Menj, s ennek a te erődnek a birtokában szabadítsd ki Izraelt Midián kezéből. Vagy nem én küldtelek?” ¹⁵Gedeon így válaszolt: „Engedj meg, Uram! Hogyan szabadítsam meg Izraelt? Nemzetségem a legszegényebb Manasszéban, magam pedig a legkisebb vagyok atyám házában.” ¹⁶Az Úr így válaszolt neki: „Az Úr veled lesz és úgy megvered Midiánt, mintha csak egyetlenegy ember volna.” ¹⁷„Ha tetszésre találtam szemedben – mondta Gedeon –, adj nekem jelet, hogy valóban te beszélsz velem. ¹⁸Ne távozz el innen, amíg vissza nem térek hozzád. Elhozom ajándékomat és leteszem eléd.” „Itt maradok, amíg vissza nem térsz” – felelte az Úr. ¹⁹Gedeon tehát elment, megfőzött egy kecskét és egy efa lisztből kovásztalan kenyeret készített. A húst kosárba, a levest fazékba tette, majd odavitte neki a terebintfa alá. ²⁰Amint közeledett, az Úr angyala így szólt hozzá: „Vedd a húst és a kovásztalan kenyeret, tedd erre a sziklára, és öntsd ide a levest is.” Gedeon így is tett. ²¹Ekkor az Úr angyala kinyújtotta a botját, amit kezében tartott, és megérintette a húst és a kovásztalan kenyeret. Tűz csapott ki a sziklából, és megemésztette a húst meg a kovásztalan kenyeret. Ezután az Úr angyala eltűnt szeme elől. ²²Amikor Gedeon látta, hogy az Úr angyala volt, így szólt: „Jaj nekem, Uram, Istenem! Vajon miért láttam szemtől szemben az Úr angyalát?” ²³Az Úr így válaszolt neki: „Béke veled! Ne félj, nem halsz meg.” ²⁴Gedeon erre oltárt emelt ott az Úrnak, és ezt a nevet adta neki: az Úr béke. Ez az oltár ma is ott van az abiezrita Ofrában.

Baál és Jerubbaál.

²⁵Történt, hogy az Úr angyala így szólt hozzá ezen az éjszakán: „Vedd atyád hizlalt bikaborját, rombold le Baál oltárát, amely atyád tulajdona, és vágd ki a szent berket is körülötte. ²⁶Aztán építs oltárt az Úrnak, a te Istenednek, ennek a megerősített helynek a tetején, jó helyen. Majd fogd a hizlalt borjút és áldozd föl égőáldozatul a szent berek fáján, amelyet kivágtál.” ²⁷Gedeon maga mellé vett szolgái közül tízet, és úgy tett, amint az Úr mondta neki. Mivel azonban nagyon félt családjától és a város lakóitól, nem merte nappal véghezvinni, hanem éjszaka tette meg. ²⁸Másnap reggel a városbeliek fölkeltek, s lám, Baál oltára lerombolva, a mellette levő szent berek kivágva, a kövér borjú pedig égőáldozatul feláldozva az új oltáron. ²⁹Így szóltak egymáshoz: „Ki tette ezt?” Keresték és tudakozódtak utána, és azt mondták: „Joás fia, Gedeon volt, ő tette.” ³⁰A város lakói ekkor így szóltak Joáshoz: „Add ki fiadat, meg kell halnia, mert szétrombolta Baál oltárát, a mellette lévő szent berket meg kivágta.” ³¹Joás így válaszolt azoknak, akik ott voltak: „Ti akartok harcolni Baál érdekében? Ti akartok segítségére sietni? [Aki harcol érte, az haljon meg reggelig.] Ha isten, védje meg saját magát, hiszen Gedeon lerombolta oltárát.” ³²Ezen a napon Gedeont elnevezték Jerubbaálnak. Azt mondták: Harcoljon ellene Baál, mivelhogy lerombolta oltárát.

Gedeon sereget gyűjt.

³³Midián, Amalek és kelet fiai mind összegyűltek. Átkeltek a Jordánon, és Jiszreel síkságán ütöttek tábort. ³⁴Az Úr lelke rászállt Gedeonra, így megfújta a harsonát, és Abiezer mögéje sereglett. ³⁵Hírvivőt küldött egész Manasszéba, s azok is mögéje gyűltek. Elküldte a hírvivőket Áserba, Zebulunba és Naftaliba, s ezek szintén csatlakoztak hozzá.

A harmat és a gyapjú jele.

³⁶Gedeon így szólt Istenhez: „Ha valóban az én kezem által akarod megszabadítani Izraelt, amint mondtad, ³⁷nézd, gyapjút terítek ki a szérűre. Ha csak a gyapjú lesz harmatos, a föld azonban száraz marad, ebből megtudom, hogy te szabadítod meg Izraelt a kezem által, amint mondtad.” ³⁸Így is történt. Gedeon másnap kora reggel fölkelt, kicsavarta a gyapjút. Amikor a harmatot kinyomta a gyapjúból, tele lett vele egy csésze. ³⁹Gedeon újra szólt Istenhez: „Ne lobbanjon föl haragod ellenem, ha még egyszer szólok. Engedd meg, hogy még egy próbát tegyek a gyapjúval: csak a gyapjú maradjon száraz, s legyen harmatos körös-körül a föld.” ⁴⁰S akkor éjszaka így tett Isten. Csak a gyapjú maradt száraz, a föld azonban harmatos lett körülötte.

Az Úr lecsökkenti Gedeon seregét.

B) Gedeon hadjárata a Jordántól nyu- gatra.

7 ¹Jerubbaál tehát, vagyis Gedeon, kora reggel fölkelt, és az egész néppel, amely vele volt, elindult, és Ain-Hárodnál ütött tábort. Midián tőle északra táborozott a Móre domb lábánál, a völgyben. ²Ekkor az Úr így szólt Gedeonhoz: „Néped túl sok ahhoz, hogy kezébe adjam Midiánt. Így Izrael kérkedhetne a rovásomra és azt mondhatná: a saját kezem szabadított meg. ³Hirdesd ki hát a nép füle hallatára: Aki fél és retteg, térjen vissza.” Így Gedeon próbára tette őket. Erre húszezer ember visszatért a népből, tízezer pedig ott maradt belőle. ⁴Az Úr így szólt Gedeonhoz: „Még mindig sok ez a nép. Vezesd őket a víz mellé és ott próbára teszem őket. Akiről azt mondom, hogy menjen veled, az veled megy s akiről azt mondom, hogy ne menjen veled, az nem megy.” ⁵Gedeon tehát a víz partjára vezette a népet, és az Úr így szólt hozzá: „Akik nyelvükkel nyalják a vizet, ahogy a kutya lefetyeli, állítsd az egyik oldalra, azokat meg, akik térdükre esve isznak, a másik oldalra.” ⁶Azoknak a száma, akik nyelvükkel nyalták a vizet, háromszázat tett ki. A nép többi része térdre esve ivott. ⁷Akkor így szólt az Úr Gedeonhoz: „Ezzel a háromszáz emberrel szabadítalak meg benneteket és adom kezedbe Midiánt, akik úgy nyalták a vizet. A többiek menjenek mind haza.” ⁸Gedeon kivette a nép kezéből a korsókat és a harsonákat, majd hazaküldte Izrael fiait, mindegyiküket a saját sátrába, és csak a háromszázat tartotta ott. Midián tábora az övé alatt volt a völgyben.

A jelképes álom.

⁹Ezen az éjszakán az Úr azt mondta neki: „Kelj föl, menj le a táborba, mert a kezedbe adom. ¹⁰Ha azonban félsz harcba bocsátkozni, menj le előbb szolgáddal, Purával a táborba. ¹¹Figyeld meg, mit beszélnek; erőt merítesz belőle, és levonulsz a tábor ellen.” Lement hát szolgájával, Purával a tábor őrségéig. ¹²Midián, Amalek és kelet fiai a völgyben helyezkedtek el. Annyian voltak, mint a sáskák, tevéik száma meg olyan mérhetetlen, mint a tenger partján a föveny. ¹³Amikor Gedeon odaért, az egyik ember éppen álmát beszélte el barátjának: „Ezt álmodtam: egy árpakenyér gurult Midián táborába, a sátorhoz ért, fölborította és teljesen fölforgatta.” ¹⁴Barátja így válaszolt neki: „Ez csak Gedeonnak, az Izrael fiai közül való Joás fiának kardja lehet. Isten kezébe adta Midiánt és az egész tábort.” ¹⁵Amikor Gedeon hallotta az álmot és magyarázatát, leborult, majd visszatért Izrael táborába és így szólt: „Keljetek föl, mert az Úr kezetekbe adta Midián táborát!”

Győzelem harsonákkal és fáklyákkal.

¹⁶Ezután háromszáz emberét három csoportba osztotta. Kezükbe harsonát és üres korsót, s a korsóba fáklyát adott. ¹⁷„Figyeljetek rám – mondta nekik –, s azt tegyétek, amit én. Behatolok a tábor szélére, s amit teszek, ti is azt tegyétek. ¹⁸Amikor megfújom a harsonát, s azok is mind, akik velem lesznek, akkor fújjátok meg ti is a tábor körül és kiáltsátok: Az Úrért és Gedeonért!” ¹⁹Gedeon, és az a száz ember, aki követte, odaért a tábor széléhez az éjféli őrváltás kezdetén, amikor az őröket váltották. Megfújták a harsonát és összetörték a korsót, amely a kezükben volt. ²⁰A három csoport is megfújta a harsonákat és összetörte a korsókat. Bal kezükben a fáklyát tartották, jobb kezükben pedig a harsonát, amelyet fújtak. Közben ezt kiáltották: „Az Úrért és Gedeonért.” ²¹S mindegyikük megállt a helyén a tábor körül. Az egész tábor felriadt, kiáltozni kezdett, és a midianiták futásnak eredtek. ²²Míg a háromszáz ember fújta a harsonát, az Úr az egyik ember kardját a másik ellen fordította az egész táborban. Egészen Bet-Hassittáig menekültek. Cartan felé, a Tabattal szemközt levő Abel-Mechola-patak partjáig. ²³Izrael fiai erre összegyűltek – Naftali, Áser és egész Manassze –, és üldözték Midiánt. ²⁴Gedeon hírvivőket küldött Efraim egész hegyvidékére ezzel az üzenettel: „Gyertek le Midián elé, és szálljátok meg a gázlókat előttük egészen Bet-Baráig, és a Jordánt is.” Efraim egész népe összesereglett, megszállták a gázlókat Bet-Baráig és a Jordánt is. ²⁵Elfogták Midián két fejedelmét, Orebet és Zebet. Orebet az Oreb-sziklán, Zebet pedig a Zeb-sajtónál ölték meg. Üldözték Midiánt és elvitték Oreb és Zeb fejét Gedeonnak a Jordánon túlra.

Efraim törzsének féltékenysége.

8 ¹Akkor Efraim emberei így szóltak Gedeonhoz: „Mi volt a szándékod azzal, hogy minket nem hívtál meg, amikor Midián ellen vonultál?” És keményen beszéltek vele. ²Ő így válaszolt nekik: „Mit tettem én hozzátok képest? Nem több-e, amit Efraim böngészett, mint amit Abiezer szüretelt? ³Az Úr kezetekbe adta Midián fejedelmeit, Orebet és Zebet. Össze lehet-e hasonlítani az én tettemet azzal, amit ti vittetek végbe?” E szavakra lecsillapult haragjuk.

Gedeon a Jordánon túl üldözi az ellenséget.

C) Gedeon hadjárata a Jordántól kelet- re.

⁴Gedeon eljutott a Jordánhoz és átkelt rajta. De maga is, a vele tartó háromszáz ember is elcsigázott volt és éhes. ⁵Így szólt tehát a szukkoti emberekhez: „Kérlek benneteket, adjatok kenyeret ezeknek az embereknek, akik velem tartanak, mert kimerültek, és én Zebachot és Szalmunnát üldözöm, Midián királyait.” ⁶Szukkot elöljárói ezt válaszolták: „Talán már a kezedben van Zebach és Szalmunna keze, hogy kenyeret adjunk seregednek?” ⁷Gedeon azt mondta: „Majd ha az Úr kezembe adja Zebachot és Szalmunnát, megcsépelem testeteket a puszta töviseivel és bogáncsaival.” ⁸Innen fölment Penuelbe, és ugyanazt kérte tőlük is. Ugyanazt válaszolták neki, mint a szukkoti emberek. ⁹Erre a penueli embereknek is azt mondta: „Majd ha győztesen visszatérek, lerombolom ezt a tornyot.”

Zebach és Szalmunna.

¹⁰Zebach és Szalmunna a Karkornál voltak seregükkel, mintegy tizenötezer emberrel, aki még megmaradt a keletiek egész seregéből. Az elesettek száma százhúszezer harcosra rúgott. ¹¹Gedeon felvonult a sátorlakók útján, Nobahtól és Jogbehától keletre, és megverte a sereget, amikor az épp biztonságban érezte magát. ¹²Zebach és Szalmunna elmenekült. Ő azonban űzőbe vette őket, és elfogta Midián mindkét királyát, Zebachot és Szalmunnát. A sereget pedig teljesen szétverték.

Szukkot és Penuel büntetése.

¹³A csata után Joás fia, Gedeon, a Haresz hegyén át tért vissza. ¹⁴Elfogott egy legényt a szukkoti emberek közül. Kivallatta, és ez leírta Szukkot elöljáróinak és véneinek nevét, hetvenhét embert. ¹⁵Erre Gedeon elment a szukkoti emberekhez, és így szólt: „Itt van Zebach és Szalmunna, akik miatt gúnyolódtatok velem és azt mondtátok: Talán már a kezedben van Zebach és Szalmunna keze, hogy kenyeret adjunk elcsigázott seregednek?” ¹⁶Megragadta a város véneit, aztán fogta a puszta töviseit és bogáncsait, és szétmarcangolta velük a szukkotiakat. ¹⁷Lerombolta Penuel megerősített tornyát is, a város lakóit pedig lemészárolta. ¹⁸Aztán így szólt Zebachhoz és Szalmunnához: „Milyenek voltak azok az emberek, akiket a Táboron megöltetek?” ¹⁹„Hozzád hasonlítottak – válaszolták neki. – Megjelenésre olyanok voltak, mint a király fiai.” „Az én testvéreim voltak, anyám fiai – mondta nekik Gedeon. – Amint igaz, hogy az Úr él, ha élve hagytátok volna őket, nem ölnélek meg benneteket.” ²⁰Akkor így szólt legidősebb fiához, Jeterhez: „Rajta, öld meg őket!” A fiú azonban nem vonta ki kardját, mert félt, hiszen még gyermek volt. ²¹Zebach és Szalmunna így szóltak: „Nos, ronts nekünk magad, hisz amilyen az ember, olyan az ereje.” Erre Gedeon fölkelt és megölte Zebachot és Szalmunnát, és elvette a holdacskákat, amelyek a tevék nyakán lógtak.

Gedeon életének vége.

²²Izrael férfiai azt mondták ekkor Gedeonnak: „Uralkodjál fölöttünk te, fiaid és unokáid, mert kiszabadítottál minket Midián kezéből.” ²³De Gedeon így válaszolt nekik: „Nem uralkodom rajtatok és fiaim sem, hiszen az Úr az uralkodótok.” ²⁴Majd azt mondta nekik: „Volna egy kérésem hozzátok: mindegyiktek adjon nekem egy gyűrűt a zsákmányból.” A legyőzötteknek ugyanis aranygyűrűik voltak, mivel izmaeliták voltak. ²⁵Így szóltak: „Szívesen adunk.” Kiterítette tehát köntösét, és ki-ki odadobta zsákmányából a gyűrűt. ²⁶Az elkért aranygyűrűk súlya 1700 sékel aranyra rúgott, nem számítva a holdacskákat, a fülönfüggőket és a bíborruhákat, amelyeket Midián királyai viseltek, s nem számítva a nyakláncokat sem, amelyek tevéik nyakán lógtak. ²⁷Gedeon efodot készített belőlük, és városában, Ofrában helyezte el. Egész Izrael odaadta magát neki, és ez lett Gedeonnak és családjának csapdája. ²⁸Így Midián megalázkodott Izrael fiai előtt, nem emelte föl többé fejét. Az országban negyven esztendeig nyugalom volt, mindaddig, amíg Gedeon élt. ²⁹Jerubbaál, Joás fia tehát hazatért és házában maradt. ³⁰Gedeonnak hetven olyan fia volt, aki tőle származott, mert több felesége volt. ³¹Szichemi mellékfelesége szintén szült neki egy fiút, s Abimeleknek nevezte el. ³²Gedeon, Joás fia boldog öregség után halt meg, s atyjának, Joásnak sírjában temették el az abiezrita Ofrában. ³³Gedeon halála után Izrael fiai újra összeadták magukat Baállal és istenüknek fogadták Baál-Beritet. ³⁴Izrael fiai nem emlékeztek többé az Úrra, Istenükre, aki kiszabadította őket ellenségeik kezéből. ³⁵Jerubbaál-Gedeon háza iránt sem tanúsítottak hálát azért a sok jóért, amit Izraellel tett.

KNB SZIT STL BD RUF KG