3 ¹Ezeket a népeket hagyta meg az Úr, hogy általuk próbára tegye Izraelt, azokat, akik már nem ismerték a kánaáni háborúkat, ²mégpedig Izrael fiainak, nemzedékeinek javára, azért, hogy megtanítsa őket a hadviselésre, legalábbis azokat, akik nem ismerték az egykori háborúkat: ³a filiszteusok öt fejedelmét, az összes kánaánit, szidonit, hettitát, akik a Libanon hegyláncán laktak, Baal-Hermon hegyétől egészen Hamat bejáratáig. ⁴Ezek arra szolgáltak, hogy próbára tegye általuk Izraelt, s lássa, megtartják-e azokat a parancsokat, amelyeket az Úr atyáiknak adott, Mózes keze által. ⁵Izrael fiai a kánaániak, hettiták, amoriták, periziták, hivviták és jebuziták között laktak,

A BÍRÁK TÖRTÉNETE

⁶feleségül vették lányaikat, fiaikhoz hozzáadták lányaikat és szolgáltak az isteneiknek.

1. OTNIEL

⁷Izrael fiai azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében. Megfeledkeztek az Úrról, Istenükről, s a Baáloknak és az Aseráknak szolgáltak. ⁸Ezért fellángolt az Úr haragja Izrael ellen, s Edom királyának, Kusán-Risataimnak kezébe adta őket. Izrael fiai nyolc esztendeig szolgáltak Kusán-Risataimnak. ⁹Izrael fiai akkor az Úrhoz kiáltottak és az Úr szabadítót támasztott Izrael fiainak, aki megmentette őket: Otnielt, Kenáz fiát, Kaleb öccsét. ¹⁰Rászállott az Úr lelke, s ő bírája lett Izraelnek. Hadat viselt, s az Úr kezébe adta Edom királyát, Kusán-Risataimot, diadalmaskodott Kusán-Risataim fölött. ¹¹Így negyven évig nyugalom volt az országban.

2. EHUD

¹¹Kenáz fia, Otniel halála után ¹²Izrael fiai újra azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében, és az Úr Moáb királyának, Eglonnak hatalmába adta Izraelt, mivel azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében. ¹³Eglon szövetkezett Ammon és Amalek fiaival, felvonult Izrael ellen, legyőzte és hatalmába kerítette a Pálmák városát. ¹⁴Izrael fiai tizennyolc esztendeig szolgáltak Eglonnak, Moáb királyának. ¹⁵Akkor Izrael fiai az Úrhoz kiáltottak, és az Úr szabadítót támasztott nekik: Ehudot, a Benjamin fiai közül való Gera fiát, aki balkezes volt. Izrael fiai adót küldtek vele Moáb királyának, Eglonnak. ¹⁶Ehud csinált magának egy arasznyi hosszú, kétélű kardot és jobb csípőjére csatolta, a ruhája alá. ¹⁷Így vitte az adót Eglonnak, Moáb királyának. Eglon nagyon kövér ember volt. ¹⁸Amikor az adót átadta, Ehud visszaindult azokkal az emberekkel, akik odavitték, ¹⁹de a bálványok mellől, amelyek Gilgalban voltak, visszatért és így szólt: „Titkos üzenetem van számodra, király.” „Csend legyen!” – válaszolta a király. Erre mindenki kiment, aki ott volt. ²⁰Ehud odalépett hozzá. A király a fenti szobában ült, ahol felfrissülni szokott, s egyedül volt. Ehud így szólt hozzá: „Isten üzenetét hozom neked, király.” Erre az fölkelt székéről. ²¹Ehud ekkor kinyújtotta bal kezét, megragadta a kardot, amelyet jobb csípőjén viselt, és beledöfte a király hasába. ²²A markolat is beleszaladt a penge után, és a háj körülfolyta a pengét. Ehud ugyanis otthagyta a hasában a kardot, ²³aztán kimászott az ablakon, s az oszlopcsarnokon át távozott. A fenti szoba ajtóit bezárta maga mögött, s ráhúzta a reteszt. ²⁴Amikor elment, a szolgák visszatértek és látták a fenti szoba ajtói be vannak reteszelve. Így vélekedtek: „Bizonyára betakarta lábát a hűsülőszoba sarkában.” ²⁵Csak vártak és nem tudták, mit gondoljanak, mert nem nyitotta ki a fenti szoba ajtait. Erre fogták a kulcsot és kinyitották, s ott találták urukat a földön fekve, holtan. ²⁶Várakozásukat kihasználva Ehud elmenekült. Elhaladt a bálványok mellett és Szeirába jutott. ²⁷Mihelyt Izrael földjére ért, megfújta a harsonát Efraim hegyén, és Izrael fiai levonultak vele a hegyről. Ő pedig az élükön. ²⁸Ezt mondta nekik: „Kövessetek, mert az Úr kezetekbe adta ellenségeteket, Moábot!” Erre mellé szegődtek, és megszállták Moáb előtt a Jordán átkelőhelyeit, nem engedtek senkit átkelni. ²⁹Legyőzték Moáb népét, mintegy tízezer erős és vitéz embert, nem menekült el egy sem. ³⁰Ezen a napon Moáb meghajolt Izrael keze alatt, és nyolcvan évig nyugalom volt az országban.

3. SAMGAR

³¹Utána Ánát fia, Samgar következett. Egy ösztökével hatszáz embert megölt a filiszteusok közül, és ő is megszabadította Izraelt.

4. DEBORA ÉS BÁRÁK

Izrael a kánaániak hatalmában.

4 ¹Ehud halála után Izrael fiai újra azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében. ²Ezért az Úr Jábinnak, Kánaán királyának kezébe adta őket, aki Hacorban uralkodott. Seregének Sziszera volt a vezére, aki a népek Harosetjében lakott. ³Izrael fiai az Úrhoz könyörögtek, mert Jábinnak kilencszáz vasszekere volt és húsz év óta keményen sanyargatta Izrael fiait.

Debora.

⁴Ebben az időben Lappidot felesége, Debora prófétaasszony bíráskodott Izraelben. ⁵Ráma és Bétel között, Efraim hegyén ült törvényt, a Debora-pálmafa alatt, és Izrael fiai hozzá mentek peres ügyeikkel. ⁶Elküldött és magához hívatta a naftalibeli Kedesből Abinoám fiát, Bárákot, és így szólt hozzá: „Ezt parancsolja az Úr, Izrael Istene: Menj fel a Tábor hegyére, és vigyél magaddal tízezer embert Naftali és Zebulun fiai közül. ⁷Felvonultatom ellened a Kison-patakhoz Sziszerát, Jábin seregének vezérét, szekereivel és csapataival együtt, és a kezedbe adom.” ⁸Bárák így válaszolt neki: „Ha velem jössz, elmegyek, ha azonban nem jössz velem, nem megyek, mert nem tudom, hogy az Úr angyala melyik napon viszi sikerre ügyemet.” ⁹„Veled megyek – válaszolta neki –, de utadon nem a tiéd lesz a dicsőség, mert az Úr egy asszonynak adja kezébe Sziszerát.” Debora útnak indult, és elment Bárákkal Kedesbe. ¹⁰Itt Bárák összehívta Zebulunt és Naftalit. Tízezer ember követte, s Debora is vele ment. ¹¹A kenita Héber elvált Kain törzsétől és Hobabnak, Mózes apósának fiaitól, és a Szaannaim-tölgy mellett ütötte fel sátrát, nem messze Kedestől.

Sziszera veresége és halála.

¹²Sziszerának hírül vitték, hogy Abinoám fia, Bárák fölvonult a Tábor hegyére. ¹³Sziszera erre összehívta szekereit, a kilencszáz vasszekeret és összes csapatát a népek Harosetjéből a Kison-patakhoz. ¹⁴Erre Debora így szólt Bárákhoz: „Indulj, mert elérkezett az a nap, amikor az Úr kezedbe adja Sziszerát. Az Úr előtted halad!” Bárák levonult a Tábor hegyéről, s tízezer ember követte. ¹⁵Az Úr félelmet keltett Sziszerában, szekereiben és egész seregében Báráktól, úgyhogy Sziszera leszállt szekeréről és gyalog menekült. ¹⁶Bárák pedig a nemzetek Harosetjéig üldözte a szekereket és a sereget. Sziszerának egész seregét kardélre hányták, nem menekült meg egyetlen ember sem. ¹⁷Sziszera közben a kenita Héber feleségének, Jáelnek sátra felé menekült gyalog. Hacor királya, Jábin és a kenita Héber háza között ugyanis béke volt. ¹⁸Jáel Sziszera elé ment, és így szólt hozzá: „Térj be, uram, térj be hozzám, és ne félj!” Betért tehát a sátrába, és ő betakarta egy szőnyeggel. ¹⁹Így szólt hozzá Sziszera: „Kérlek, adj egy kis vizet, mert szomjas vagyok.” Megnyitotta hát a tömlőt, amelyben aludttej volt, inni adott neki, aztán újra betakarta. ²⁰„Állj ki a sátor ajtajához – mondta neki – s ha valaki jön és megkérdezi tőled: »Van itt valaki?« – feleld azt, hogy nincs.” ²¹Ám Jáel, Héber felesége fogott egy sátorcöveket, a kezébe meg vett egy kalapácsot, csendesen mellé osont, a cöveket a halántékába verte, úgyhogy odaszegezte a földhöz. A fáradtságtól ugyanis mélyen aludt. Így halt meg. ²²Közben odaért Bárák, aki üldözőbe vette Sziszerát. Jáel eléje ment, és így szólt hozzá: „Gyere, megmutatom neked azt az embert, akit keresel.” Bement, s Sziszera ott feküdt holtan – a cövek kiállt a halántékából. ²³Az Úr tehát megalázta ezen a napon Kánaán királyát, Jábint Izrael fiai előtt. ²⁴Izrael fiainak keze egyre súlyosabban nehezedett Kánaán királyára, Jábinra, egészen addig, amíg teljesen le nem igázták.

Debora és Bárák éneke.

5 ¹Debora és Abinoám fia, Bárák azon a napon így énekeltek: ²Izraelben a harcosok kibontották hajukat, a nép nagylelkűen viselkedett. Áldjátok az Urat! ³Halljátok királyok, figyeljetek fejedelmek! Az Úr dicsőségére énekelek. Magasztalom az Urat, Izraelnek Istenét. ⁴Amikor kivonultál, Uram, Szeirből, és átvonultál Edom mezein, a föld megrendült, az egek megindultak, a felhők vizet ontottak. ⁵A hegyek megremegtek az Úr előtt, az Úr, Izrael Istene előtt. ⁶Samgarnak, Ánát fiának napjaiban, Jáel napjaiban néptelenné váltak az utak. Akik útra keltek, ösvényekre tértek. ⁷A falvak kihaltak Izraelben. S kihaltak is maradtak, míg te, Debora nem jöttél, föl nem keltél, Izraelnek anyja. ⁸Isten harcosai elnémultak, öt városnak sem volt egyetlen pajzsa, sem lándzsája negyvenezernek Izraelben. ⁹Szívem Izrael vezéreiért dobog, s azokért, akik oly készségesek a népben. Áldjátok az Urat! ¹⁰Ti, akik fehér szamárra szálltok és szőnyegre ültök, s ti, akik az utakon jártok, énekeljetek, ¹¹csatlakozzatok az itatóvályúknál ujjongókhoz. Ott ünneplik az Úr jótetteit, uralma jótéteményeit Izraelben. [Az Úr népe levonult a kapukhoz.] ¹²Kelj föl, kelj föl, Debora! Kelj föl, kelj föl, zengj éneket! Bátorság, rajta, Bárák! Fogd el, akik téged elfogtak, Abinoám fia! ¹³Izrael levonult a kapukhoz, az Úr népe a hőshöz. ¹⁴Efraim vezérei a völgyben vannak. Testvéred, Benjamin a tieid között. Machirból levonultak a vezérek, és Zebulunból is, akik a parancsnoki pálcát tartják. ¹⁵Isszachár vezérei Deborával tartanak, Naftali meg Bárákkal, nyomában halad a völgyben. Ruben patakjai mellett hosszasan tanácskoznak. ¹⁶Miért maradtál ott az akolban, furulyát hallgatni nyájad körében? [Ruben patakjai mellett hosszasan tanácskoznak.] ¹⁷Gileád miért marad túl a Jordánon, s Dán miért tölti idejét idegen hajókon? Áser a tenger partján rostokol, nyugodtan éldegél kikötőiben. ¹⁸Zebulun olyan nép, amely szembenéz a halállal, s Naftali is a dombvidéken. ¹⁹Királyok jöttek és csatasorba álltak, Kánaán királyai harcba szálltak Megiddó vizei mellett Tanachnál, de ezüstöt zsákmányul nem szereztek. ²⁰Az ég magasából harcoltak a csillagok, s pályájukon küzdöttek Sziszera ellen. ²¹A Kison-patak elsodorta őket, a szent patak, a Kison-patak. Éledj, lelkem, kapj erőre! ²²A lovak patái vágták a földet, száguldoztak, száguldoztak paripáik. ²³Átkozzátok meg Méroszt, mondja az Úr angyala, szórjatok átkot lakóira, mert nem siettek az Úr segítségére, az Úr segítségére a hősök közé. ²⁴Legyen áldott az asszonyok közül Jáel, [a kenita Héber felesége], az asszonyok közül, akik a sátrakban laknak, legyen áldott. ²⁵Vizet kért, s ő tejet adott neki, drága kancsóból tejszínnel kínálta. ²⁶Kezével megragadta a cöveket és jobbjával a kalapácsot. Leütötte Sziszerát, összezúzta a fejét, átfúrta, szétverte halántékát. ²⁷Lába elé zuhant, odaroskadt, ott terült el, lába elé rogyott, odaomlott. Ahova esett, ott maradt, ott múlt ki. ²⁸Kihajolt az ablakon és nézelődött Sziszera anyja a rács mögül. „Hol késik szekere, miért nem jön? Miért érkezik késve fogata?” ²⁹Legokosabb udvarhölgye így felelt, e szavakkal válaszolt neki: ³⁰„Bizonyára összegyűjtik és elosztják a zsákmányt: egy leányt, két leányt minden katonának, egy tarka ruhát, két tarka ruhát Sziszerának, egy kendőt, két kendőt az én nyakamra!” ³¹Így vesszen el, Uram, minden ellenséged, akik pedig szeretnek, legyenek olyanok, mint a nap, amikor teljes fényében fölkel. Az ország nyugton élt negyven esztendeig.

5. GEDEON

Izrael a midiániták hatalmában.

A) Gedeon meghívása.

6 ¹Izrael fiai azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében. Az Úr ezért Midián kezébe adta őket, hét esztendőre. ²Midián keze súlyosan nehezedett Izraelre. Midián miatt Izrael fiai a hegyek közé, barlangokba és erődökbe húzódtak. ³Valahányszor Izrael vetett, Midián, Amalek és kelet fiai felvonultak, Izrael ellen vonultak fel. ⁴Az ő földjén ütöttek tábort, és elpusztították a föld termését egészen Gáza környékéig. Nem hagytak Izraelben semmi élelmet, sem juhot, sem marhát, sem szamarat. ⁵Amikor megérkeztek nyájastul, sátrastul, annyian voltak, mint a sáskák. Sem maguknak, sem tevéiknek nem volt se szeri, se száma. Elözönlötték a vidéket és letarolták. ⁶Így Izrael nagy nyomorba jutott Midián miatt és Izrael fiai az Úrhoz kiáltottak.

A próféta feddő szavai.

⁷Amikor Izrael fiai az Úrhoz könyörögtek Midián miatt, ⁸akkor az Úr prófétát küldött Izrael fiaihoz. Így szólt hozzájuk: „Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Én vezettelek ide benneteket Egyiptomból, én hoztalak ki titeket a szolgaság házából. ⁹Kiszabadítottalak benneteket az egyiptomiak kezéből, akik szorongattak titeket. Elűztem őket előletek, és nektek adtam földjüket. ¹⁰Így szóltam hozzátok: Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Ne imádjátok az amoriták isteneit, akiknek a földjén laktok. Ti azonban nem hallgattatok szavamra.”

Az Úr angyala megjelenik Gedeonnak.

¹¹Akkor megjelent az Úr angyala, és leült a terebintfa alá, amely Ofrában, az Abiezer családjából való Joásé volt. Fia, Gedeon gabonát csépelt a sajtóban, hogy megmentse Midiántól. ¹²Megjelent neki az Úr angyala, és így szólt hozzá: „Az Úr veled, hős vitéz!” ¹³„Engedj meg, Uram! – válaszolta Gedeon. – Ha az Úr velünk van, hogyan történt ez velünk? Hol vannak azok a csodák, amelyekről atyáink beszélnek nekünk, amikor azt mondják: Hát nem ide vezetett minket az Úr Egyiptomból? S most elhagyott minket az Úr, és kiszolgáltatott Midiánnak…” ¹⁴Erre az Úr feléje fordult, és azt mondta neki: „Menj, s ennek a te erődnek a birtokában szabadítsd ki Izraelt Midián kezéből. Vagy nem én küldtelek?” ¹⁵Gedeon így válaszolt: „Engedj meg, Uram! Hogyan szabadítsam meg Izraelt? Nemzetségem a legszegényebb Manasszéban, magam pedig a legkisebb vagyok atyám házában.” ¹⁶Az Úr így válaszolt neki: „Az Úr veled lesz és úgy megvered Midiánt, mintha csak egyetlenegy ember volna.” ¹⁷„Ha tetszésre találtam szemedben – mondta Gedeon –, adj nekem jelet, hogy valóban te beszélsz velem. ¹⁸Ne távozz el innen, amíg vissza nem térek hozzád. Elhozom ajándékomat és leteszem eléd.” „Itt maradok, amíg vissza nem térsz” – felelte az Úr. ¹⁹Gedeon tehát elment, megfőzött egy kecskét és egy efa lisztből kovásztalan kenyeret készített. A húst kosárba, a levest fazékba tette, majd odavitte neki a terebintfa alá. ²⁰Amint közeledett, az Úr angyala így szólt hozzá: „Vedd a húst és a kovásztalan kenyeret, tedd erre a sziklára, és öntsd ide a levest is.” Gedeon így is tett. ²¹Ekkor az Úr angyala kinyújtotta a botját, amit kezében tartott, és megérintette a húst és a kovásztalan kenyeret. Tűz csapott ki a sziklából, és megemésztette a húst meg a kovásztalan kenyeret. Ezután az Úr angyala eltűnt szeme elől. ²²Amikor Gedeon látta, hogy az Úr angyala volt, így szólt: „Jaj nekem, Uram, Istenem! Vajon miért láttam szemtől szemben az Úr angyalát?” ²³Az Úr így válaszolt neki: „Béke veled! Ne félj, nem halsz meg.” ²⁴Gedeon erre oltárt emelt ott az Úrnak, és ezt a nevet adta neki: az Úr béke. Ez az oltár ma is ott van az abiezrita Ofrában.

Baál és Jerubbaál.

²⁵Történt, hogy az Úr angyala így szólt hozzá ezen az éjszakán: „Vedd atyád hizlalt bikaborját, rombold le Baál oltárát, amely atyád tulajdona, és vágd ki a szent berket is körülötte. ²⁶Aztán építs oltárt az Úrnak, a te Istenednek, ennek a megerősített helynek a tetején, jó helyen. Majd fogd a hizlalt borjút és áldozd föl égőáldozatul a szent berek fáján, amelyet kivágtál.” ²⁷Gedeon maga mellé vett szolgái közül tízet, és úgy tett, amint az Úr mondta neki. Mivel azonban nagyon félt családjától és a város lakóitól, nem merte nappal véghezvinni, hanem éjszaka tette meg. ²⁸Másnap reggel a városbeliek fölkeltek, s lám, Baál oltára lerombolva, a mellette levő szent berek kivágva, a kövér borjú pedig égőáldozatul feláldozva az új oltáron. ²⁹Így szóltak egymáshoz: „Ki tette ezt?” Keresték és tudakozódtak utána, és azt mondták: „Joás fia, Gedeon volt, ő tette.” ³⁰A város lakói ekkor így szóltak Joáshoz: „Add ki fiadat, meg kell halnia, mert szétrombolta Baál oltárát, a mellette lévő szent berket meg kivágta.” ³¹Joás így válaszolt azoknak, akik ott voltak: „Ti akartok harcolni Baál érdekében? Ti akartok segítségére sietni? [Aki harcol érte, az haljon meg reggelig.] Ha isten, védje meg saját magát, hiszen Gedeon lerombolta oltárát.” ³²Ezen a napon Gedeont elnevezték Jerubbaálnak. Azt mondták: Harcoljon ellene Baál, mivelhogy lerombolta oltárát.

Gedeon sereget gyűjt.

³³Midián, Amalek és kelet fiai mind összegyűltek. Átkeltek a Jordánon, és Jiszreel síkságán ütöttek tábort. ³⁴Az Úr lelke rászállt Gedeonra, így megfújta a harsonát, és Abiezer mögéje sereglett. ³⁵Hírvivőt küldött egész Manasszéba, s azok is mögéje gyűltek. Elküldte a hírvivőket Áserba, Zebulunba és Naftaliba, s ezek szintén csatlakoztak hozzá.

A harmat és a gyapjú jele.

³⁶Gedeon így szólt Istenhez: „Ha valóban az én kezem által akarod megszabadítani Izraelt, amint mondtad, ³⁷nézd, gyapjút terítek ki a szérűre. Ha csak a gyapjú lesz harmatos, a föld azonban száraz marad, ebből megtudom, hogy te szabadítod meg Izraelt a kezem által, amint mondtad.” ³⁸Így is történt. Gedeon másnap kora reggel fölkelt, kicsavarta a gyapjút. Amikor a harmatot kinyomta a gyapjúból, tele lett vele egy csésze. ³⁹Gedeon újra szólt Istenhez: „Ne lobbanjon föl haragod ellenem, ha még egyszer szólok. Engedd meg, hogy még egy próbát tegyek a gyapjúval: csak a gyapjú maradjon száraz, s legyen harmatos körös-körül a föld.” ⁴⁰S akkor éjszaka így tett Isten. Csak a gyapjú maradt száraz, a föld azonban harmatos lett körülötte.

Az Úr lecsökkenti Gedeon seregét.

B) Gedeon hadjárata a Jordántól nyu- gatra.

7 ¹Jerubbaál tehát, vagyis Gedeon, kora reggel fölkelt, és az egész néppel, amely vele volt, elindult, és Ain-Hárodnál ütött tábort. Midián tőle északra táborozott a Móre domb lábánál, a völgyben. ²Ekkor az Úr így szólt Gedeonhoz: „Néped túl sok ahhoz, hogy kezébe adjam Midiánt. Így Izrael kérkedhetne a rovásomra és azt mondhatná: a saját kezem szabadított meg. ³Hirdesd ki hát a nép füle hallatára: Aki fél és retteg, térjen vissza.” Így Gedeon próbára tette őket. Erre húszezer ember visszatért a népből, tízezer pedig ott maradt belőle. ⁴Az Úr így szólt Gedeonhoz: „Még mindig sok ez a nép. Vezesd őket a víz mellé és ott próbára teszem őket. Akiről azt mondom, hogy menjen veled, az veled megy s akiről azt mondom, hogy ne menjen veled, az nem megy.” ⁵Gedeon tehát a víz partjára vezette a népet, és az Úr így szólt hozzá: „Akik nyelvükkel nyalják a vizet, ahogy a kutya lefetyeli, állítsd az egyik oldalra, azokat meg, akik térdükre esve isznak, a másik oldalra.” ⁶Azoknak a száma, akik nyelvükkel nyalták a vizet, háromszázat tett ki. A nép többi része térdre esve ivott. ⁷Akkor így szólt az Úr Gedeonhoz: „Ezzel a háromszáz emberrel szabadítalak meg benneteket és adom kezedbe Midiánt, akik úgy nyalták a vizet. A többiek menjenek mind haza.” ⁸Gedeon kivette a nép kezéből a korsókat és a harsonákat, majd hazaküldte Izrael fiait, mindegyiküket a saját sátrába, és csak a háromszázat tartotta ott. Midián tábora az övé alatt volt a völgyben.

A jelképes álom.

⁹Ezen az éjszakán az Úr azt mondta neki: „Kelj föl, menj le a táborba, mert a kezedbe adom. ¹⁰Ha azonban félsz harcba bocsátkozni, menj le előbb szolgáddal, Purával a táborba. ¹¹Figyeld meg, mit beszélnek; erőt merítesz belőle, és levonulsz a tábor ellen.” Lement hát szolgájával, Purával a tábor őrségéig. ¹²Midián, Amalek és kelet fiai a völgyben helyezkedtek el. Annyian voltak, mint a sáskák, tevéik száma meg olyan mérhetetlen, mint a tenger partján a föveny. ¹³Amikor Gedeon odaért, az egyik ember éppen álmát beszélte el barátjának: „Ezt álmodtam: egy árpakenyér gurult Midián táborába, a sátorhoz ért, fölborította és teljesen fölforgatta.” ¹⁴Barátja így válaszolt neki: „Ez csak Gedeonnak, az Izrael fiai közül való Joás fiának kardja lehet. Isten kezébe adta Midiánt és az egész tábort.” ¹⁵Amikor Gedeon hallotta az álmot és magyarázatát, leborult, majd visszatért Izrael táborába és így szólt: „Keljetek föl, mert az Úr kezetekbe adta Midián táborát!”

Győzelem harsonákkal és fáklyákkal.

¹⁶Ezután háromszáz emberét három csoportba osztotta. Kezükbe harsonát és üres korsót, s a korsóba fáklyát adott. ¹⁷„Figyeljetek rám – mondta nekik –, s azt tegyétek, amit én. Behatolok a tábor szélére, s amit teszek, ti is azt tegyétek. ¹⁸Amikor megfújom a harsonát, s azok is mind, akik velem lesznek, akkor fújjátok meg ti is a tábor körül és kiáltsátok: Az Úrért és Gedeonért!” ¹⁹Gedeon, és az a száz ember, aki követte, odaért a tábor széléhez az éjféli őrváltás kezdetén, amikor az őröket váltották. Megfújták a harsonát és összetörték a korsót, amely a kezükben volt. ²⁰A három csoport is megfújta a harsonákat és összetörte a korsókat. Bal kezükben a fáklyát tartották, jobb kezükben pedig a harsonát, amelyet fújtak. Közben ezt kiáltották: „Az Úrért és Gedeonért.” ²¹S mindegyikük megállt a helyén a tábor körül. Az egész tábor felriadt, kiáltozni kezdett, és a midianiták futásnak eredtek. ²²Míg a háromszáz ember fújta a harsonát, az Úr az egyik ember kardját a másik ellen fordította az egész táborban. Egészen Bet-Hassittáig menekültek. Cartan felé, a Tabattal szemközt levő Abel-Mechola-patak partjáig. ²³Izrael fiai erre összegyűltek – Naftali, Áser és egész Manassze –, és üldözték Midiánt. ²⁴Gedeon hírvivőket küldött Efraim egész hegyvidékére ezzel az üzenettel: „Gyertek le Midián elé, és szálljátok meg a gázlókat előttük egészen Bet-Baráig, és a Jordánt is.” Efraim egész népe összesereglett, megszállták a gázlókat Bet-Baráig és a Jordánt is. ²⁵Elfogták Midián két fejedelmét, Orebet és Zebet. Orebet az Oreb-sziklán, Zebet pedig a Zeb-sajtónál ölték meg. Üldözték Midiánt és elvitték Oreb és Zeb fejét Gedeonnak a Jordánon túlra.

Efraim törzsének féltékenysége.

8 ¹Akkor Efraim emberei így szóltak Gedeonhoz: „Mi volt a szándékod azzal, hogy minket nem hívtál meg, amikor Midián ellen vonultál?” És keményen beszéltek vele. ²Ő így válaszolt nekik: „Mit tettem én hozzátok képest? Nem több-e, amit Efraim böngészett, mint amit Abiezer szüretelt? ³Az Úr kezetekbe adta Midián fejedelmeit, Orebet és Zebet. Össze lehet-e hasonlítani az én tettemet azzal, amit ti vittetek végbe?” E szavakra lecsillapult haragjuk.

Gedeon a Jordánon túl üldözi az ellenséget.

C) Gedeon hadjárata a Jordántól kelet- re.

⁴Gedeon eljutott a Jordánhoz és átkelt rajta. De maga is, a vele tartó háromszáz ember is elcsigázott volt és éhes. ⁵Így szólt tehát a szukkoti emberekhez: „Kérlek benneteket, adjatok kenyeret ezeknek az embereknek, akik velem tartanak, mert kimerültek, és én Zebachot és Szalmunnát üldözöm, Midián királyait.” ⁶Szukkot elöljárói ezt válaszolták: „Talán már a kezedben van Zebach és Szalmunna keze, hogy kenyeret adjunk seregednek?” ⁷Gedeon azt mondta: „Majd ha az Úr kezembe adja Zebachot és Szalmunnát, megcsépelem testeteket a puszta töviseivel és bogáncsaival.” ⁸Innen fölment Penuelbe, és ugyanazt kérte tőlük is. Ugyanazt válaszolták neki, mint a szukkoti emberek. ⁹Erre a penueli embereknek is azt mondta: „Majd ha győztesen visszatérek, lerombolom ezt a tornyot.”

Zebach és Szalmunna.

¹⁰Zebach és Szalmunna a Karkornál voltak seregükkel, mintegy tizenötezer emberrel, aki még megmaradt a keletiek egész seregéből. Az elesettek száma százhúszezer harcosra rúgott. ¹¹Gedeon felvonult a sátorlakók útján, Nobahtól és Jogbehától keletre, és megverte a sereget, amikor az épp biztonságban érezte magát. ¹²Zebach és Szalmunna elmenekült. Ő azonban űzőbe vette őket, és elfogta Midián mindkét királyát, Zebachot és Szalmunnát. A sereget pedig teljesen szétverték.

Szukkot és Penuel büntetése.

¹³A csata után Joás fia, Gedeon, a Haresz hegyén át tért vissza. ¹⁴Elfogott egy legényt a szukkoti emberek közül. Kivallatta, és ez leírta Szukkot elöljáróinak és véneinek nevét, hetvenhét embert. ¹⁵Erre Gedeon elment a szukkoti emberekhez, és így szólt: „Itt van Zebach és Szalmunna, akik miatt gúnyolódtatok velem és azt mondtátok: Talán már a kezedben van Zebach és Szalmunna keze, hogy kenyeret adjunk elcsigázott seregednek?” ¹⁶Megragadta a város véneit, aztán fogta a puszta töviseit és bogáncsait, és szétmarcangolta velük a szukkotiakat. ¹⁷Lerombolta Penuel megerősített tornyát is, a város lakóit pedig lemészárolta. ¹⁸Aztán így szólt Zebachhoz és Szalmunnához: „Milyenek voltak azok az emberek, akiket a Táboron megöltetek?” ¹⁹„Hozzád hasonlítottak – válaszolták neki. – Megjelenésre olyanok voltak, mint a király fiai.” „Az én testvéreim voltak, anyám fiai – mondta nekik Gedeon. – Amint igaz, hogy az Úr él, ha élve hagytátok volna őket, nem ölnélek meg benneteket.” ²⁰Akkor így szólt legidősebb fiához, Jeterhez: „Rajta, öld meg őket!” A fiú azonban nem vonta ki kardját, mert félt, hiszen még gyermek volt. ²¹Zebach és Szalmunna így szóltak: „Nos, ronts nekünk magad, hisz amilyen az ember, olyan az ereje.” Erre Gedeon fölkelt és megölte Zebachot és Szalmunnát, és elvette a holdacskákat, amelyek a tevék nyakán lógtak.

Gedeon életének vége.

²²Izrael férfiai azt mondták ekkor Gedeonnak: „Uralkodjál fölöttünk te, fiaid és unokáid, mert kiszabadítottál minket Midián kezéből.” ²³De Gedeon így válaszolt nekik: „Nem uralkodom rajtatok és fiaim sem, hiszen az Úr az uralkodótok.” ²⁴Majd azt mondta nekik: „Volna egy kérésem hozzátok: mindegyiktek adjon nekem egy gyűrűt a zsákmányból.” A legyőzötteknek ugyanis aranygyűrűik voltak, mivel izmaeliták voltak. ²⁵Így szóltak: „Szívesen adunk.” Kiterítette tehát köntösét, és ki-ki odadobta zsákmányából a gyűrűt. ²⁶Az elkért aranygyűrűk súlya 1700 sékel aranyra rúgott, nem számítva a holdacskákat, a fülönfüggőket és a bíborruhákat, amelyeket Midián királyai viseltek, s nem számítva a nyakláncokat sem, amelyek tevéik nyakán lógtak. ²⁷Gedeon efodot készített belőlük, és városában, Ofrában helyezte el. Egész Izrael odaadta magát neki, és ez lett Gedeonnak és családjának csapdája. ²⁸Így Midián megalázkodott Izrael fiai előtt, nem emelte föl többé fejét. Az országban negyven esztendeig nyugalom volt, mindaddig, amíg Gedeon élt. ²⁹Jerubbaál, Joás fia tehát hazatért és házában maradt. ³⁰Gedeonnak hetven olyan fia volt, aki tőle származott, mert több felesége volt. ³¹Szichemi mellékfelesége szintén szült neki egy fiút, s Abimeleknek nevezte el. ³²Gedeon, Joás fia boldog öregség után halt meg, s atyjának, Joásnak sírjában temették el az abiezrita Ofrában. ³³Gedeon halála után Izrael fiai újra összeadták magukat Baállal és istenüknek fogadták Baál-Beritet. ³⁴Izrael fiai nem emlékeztek többé az Úrra, Istenükre, aki kiszabadította őket ellenségeik kezéből. ³⁵Jerubbaál-Gedeon háza iránt sem tanúsítottak hálát azért a sok jóért, amit Izraellel tett.

Abimelek testvérgyilkossága.

D) Abimelek királysága.

9 ¹Jerubbaál fia, Abimelek elment Szichembe anyja testvéreihez, és ezeket a szavakat intézte hozzájuk, valamint anyja házának egész nemzetségéhez: ²„Kérlek benneteket, értessétek meg Szichem előkelőivel: Mi jobb nektek? Hetven ember – Jerubbaál minden fia –, vagy csak egy uralkodjék rajtatok? Gondoljatok arra is, hogy én csontotok és húsotok vagyok.” ³Anyja testvérei beszéltek Szichem előkelőivel ezekről a dolgokról. Ezeknek Abimelek felé hajolt a szívük, mert azt mondták: „A testvérünk.” ⁴Adtak neki 70 sékel ezüstöt Baál-Berit templomából, s Abimelek semmirekellő és csavargó embereket fogadott fel rajta, akik aztán csatlakoztak hozzá. ⁵Utána Ofrába ment atyja házába, és megölte testvéreit, Jerubbaál fiait, hetven férfit egy kövön. Csak Jotam, Jerubbaál legkisebb fia menekült meg, mert elrejtőzött. ⁶Azután Szichem előkelői és az egész Bet-Milló összegyűlt, és királlyá kiáltották Abimeleket annak az emlékkőnek a terebintfájánál, amely Szichemben áll.

Jotam meséje és átka.

⁷Hírül vitték ezt Jotamnak. Erre elment és fölállt Gerizim hegyének a csúcsára és harsány hangon így szólt hozzájuk: „Hallgassatok meg Szichem előkelői, akkor Isten is meghallgat benneteket! ⁸Egyszer útra keltek a fák, hogy királyt kenjenek föl – legyen aki uralkodik rajtuk. Így szóltak az olajfához: légy a királyunk! ⁹De az olajfa azt felelte: Elhagyhatnám-e olajomat, amellyel megtisztelik az isteneket és az embereket, hogy a többi fa között járjak-keljek? ¹⁰Akkor a fák így szóltak a fügefához: Gyere, és légy a királyunk! ¹¹De a fügefa így válaszolt nekik: Elhagyhatnám-e édes csemegémet és pompás gyümölcsömet, hogy a többi fa között járjak-keljek? ¹²A fák erre a szőlőtőnek mondták: Gyere és uralkodjál rajtunk! ¹³A szőlőtő így felelt nekik: Elhagyhatnám-e boromat, amely megvidámítja az isteneket és embereket, hogy a többi fa között járjak-keljek? ¹⁴Most a fák mind a tövisbokorhoz fordultak: Gyere, és légy a királyunk! ¹⁵A tüskebokor így válaszolt a fáknak: Ha valóban királlyá akartok kenni, hogy uralkodjam rajtatok, gyertek, és pihenjetek meg árnyékomban. Ha nem, akkor tűz csap ki a tövisbokorból, és megemészti a Libanon cédrusait. ¹⁶Ha tehát helyesen és igazságosan jártatok el, amikor királlyá tettétek Abimeleket, s ha jól bántatok Jerubbaállal és házával, s ha érdemei és tettei szerint viselkedtetek… ¹⁷Atyám ugyanis harcolt értetek, veszélynek tette ki életét, kiszabadított benneteket Midián kezéből, ¹⁸ma mégis fölkeltetek atyám háza ellen, megöltétek fiait, hetven embert ugyanazon a kövön, és Szichem előkelői fölé Abimeleket emeltétek, rabszolgájának fiát, azért, mert testvéretek. ¹⁹Ha tehát helyesen és igazságosan jártatok el ma Jerubbaállal és házával, akkor teljék örömötök Abimelekben, és neki is tibennetek. ²⁰De ha nem, akkor csapjon ki tűz Abimelekből, és eméssze meg Szichem előkelőit és Bet-Millót, s csapjon ki tűz Szichem előkelőiből és Bet-Millóból és eméssze meg Abimeleket.” ²¹Ezután Jotam elmenekült és biztonságos helyen, Beerben telepedett le, távol testvérétől, Abimelektől.

A szichemiek föllázadnak Abimelek ellen.

²²Abimelek három évig uralkodott Izraelen. ²³Isten azonban elküldte a viszály lelkét Abimelek és Szichem előkelői közé, és Szichem előkelői föllázadtak Abimelek ellen. ²⁴Ez azért volt, hogy a Jerubbaál hetven fia ellen elkövetett erőszak visszaszálljon rá, és vérük testvérükre, Abimelekre szálljon, aki megölte őket, meg Szichem előkelőire, akik segítettek neki testvérei meggyilkolásában. ²⁵Szichem előkelői lesbe állítottak ellene egy csapatot a hegy tetején, és kifosztották azokat, akik elhaladtak mellettük az úton. Ezt tudtára adták Abimeleknek. ²⁶Obed fia, Gaal testvéreivel együtt Szichembe érkezett, s Szichem előkelői benne reménykedtek. ²⁷Kimentek a mezőre, leszüretelték a szőlőt, kipréselték a fürtöket, örömünnepet tartottak, és betértek istenük templomába. Ott ettek, ittak és gyalázták Abimeleket. ²⁸Obed fia, Gaal így kiáltott fel: „Kicsoda Abimelek és mi Szichem, hogy alattvalói legyünk? Hát nem Jerubbaál fiának és helytartójának, Zebulnak kellene szolgálnia Szichem atyjának, Hamornak népét? Miért szolgálunk hát neki? ²⁹Bárcsak adná valaki kezembe ezt a népet, mert akkor kiűzném Abimeleket, és azt mondanám neki: Erősítsd meg seregedet és szállj harcba!” ³⁰A város parancsnoka, Zebul meghallotta Obed fiának, Gaalnak szavait és haragra gerjedt. ³¹Hírvivőket küldött Abimelekhez Arumába ezzel az üzenettel: „Obed fia, Gaal testvéreivel együtt Szichembe jött, és ellened lázítja a várost. ³²Ezért készülj föl éjszaka, te és a veled tartó emberek, és állj lesbe a mezőn. ³³Aztán majd reggel, napkeltekor törj ki, és támadd meg a várost. Amikor Gaal és serege kivonul ellened, tedd vele azt, amit tudsz.” ³⁴Abimelek és csapatai éjjel fölkerekedtek, és négy csoportra osztva elrejtőztek Szichemmel szemben. ³⁵Amikor Obed fia, Gaal kiment és megállt a város kapujánál, Abimelek, és a vele levő emberek kitörtek a leshelyről. ³⁶Amikor Gaal meglátta az embereket, így szólt Zebulhoz: „Nézd, sereg ereszkedik le a hegyek csúcsáról.” „Csak a hegyek árnyéka az – válaszolta neki –, azt látod embereknek.” ³⁷Gaal azonban újra megszólalt: „Emberek ereszkednek le a Föld köldökéről és egy csapat érkezik a Jósok tölgyfája felől.” ³⁸Erre Zebul azt mondta neki: „Hol van most a szád? Nem te mondtad: Kicsoda Abimelek, hogy szolgáljunk neki? Hát nem ezek azok az emberek, akiket gyaláztál? Most hát vonulj ki és harcolj Abimelek ellen!” ³⁹Gaal ki is vonult Szichem előkelőinek élén, és harcra kelt Abimelekkel. ⁴⁰Abimelek azonban föléje kerekedett. Gaal futásnak eredt, s emberei közül sokan elestek, amíg a kapuhoz értek. ⁴¹Abimelek azután visszatért Arumába, Zebul pedig kiűzte Gaalt és testvéreit, és nem engedte meg, hogy Szichemben maradjanak.

Jotam átka beteljesedik.

⁴²Másnap a nép kiment a mezőre. Abimelek megtudta. ⁴³Erre fogta seregét, három csoportra osztotta és a mezőn lesbe állította. Amint észrevette, hogy a nép elhagyta a várost, ellenük fordult és megtámadta őket. ⁴⁴Abimelek, és a vele lévő csapat fölfejlődött, és a város kapujának bejáratánál helyezkedett el, a másik két csoport pedig azokra vetette magát, akik a mezőn voltak, és lemészárolták őket. ⁴⁵Abimelek egész nap ostromolta a várost, s el is foglalta. Lakóit lemészárolta, a várost magát lerombolta és beszórta sóval. ⁴⁶Erre a hírre Migdol-Szichem előkelői összegyűltek El-Berit templomának termében. ⁴⁷Abimeleknek tudtul adták, hogy Migdol-Szichem előkelői mind egybegyűltek oda. ⁴⁸Erre Abimelek embereivel együtt fölment a Szalmon hegyére. Kezébe vette fejszéjét, levágott egy faágat, fölemelte és vállára tette, aztán így szólt az emberekhez, akik követték: „Látjátok, hogy én mit teszek. Gyorsan tegyétek ti is azt, amit én.” ⁴⁹Minden ember levágott egy ágat, majd követték Abimeleket és lerakták az ágakat a terem fölé, és tüzet gyújtottak azokra, akik ott voltak. Migdol-Szichem valamennyi lakója elpusztult, mintegy ezer férfi és nő.

Abimelek halála.

⁵⁰Ezután Abimelek Tebec ellen vonult, megostromolta és elfoglalta. ⁵¹Volt a város közepén egy megerősített bástya. Ide menekült a város minden lakója, férfiak és nők egyaránt. Miután bezárták maguk mögött a kaput, fölmentek a torony tetejére. ⁵²Abimelek egészen a toronyig vonult, és megostromolta. Amikor a torony kapujához közlekedett, hogy fölgyújtsa, ⁵³egy asszony Abimelek fejére hajított egy felső malomkövet, és összezúzta a koponyáját. ⁵⁴Erre azon nyomban hívatta fegyverhordozóját és így szólt hozzá: „Vond ki a kardodat és ölj meg, nehogy azt mondhassák rólam az emberek, hogy asszony ölt meg.” Fegyverhordozója átszúrta és meghalt. ⁵⁵Amikor Izrael fiai látták, hogy Abimelek meghalt, ki-ki visszatért a házába. ⁵⁶Isten így fizette vissza Abimeleknek a rosszat, amit atyjával tett, amikor megölte hetven testvérét. ⁵⁷Így fordította vissza Isten Szichem embereinek fejére minden gonoszságukat. Jotamnak, Jerubbaál fiának átka beteljesedett rajtuk.

6. TOLA

10 ¹Abimelek után Dodo fiának, Puának a fia, Tola kelt Izrael védelmére. Isszachár (törzséből) való volt, és Efraim hegyén, Samirban lakott. ²Huszonhárom évig volt bírája Izraelnek, azután meghalt, és Samirban temették el.

7. JAIR

³Utána a gileádi Jair lépett föl, és huszonkét évig bíráskodott Izrael fölött. ⁴Harminc fia volt, akik harminc fiatal szamáron jártak, és akiknek harminc városuk volt. Ezeket ma is Jair városainak nevezik Gileád földjén. ⁵Azután Jair meghalt és Kámonban temették el.

8. JIFTACH

Izrael az ammoniták hatalmában.

⁶Izrael fiai újra azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében. Baáloknak, Asztartéknak, valamint Arám, Szidón és Moáb isteneinek, az ammoniták és filiszteusok isteneinek szolgáltak. Elhagyták az Urat, és nem szolgáltak neki. ⁷Az Úr haragja ezért föllángolt Izrael ellen, s a filiszteusoknak és Ammon fiainak kezébe adta őket. ⁸Ezek sanyargatták és elnyomták Izrael fiait ettől az évtől kezdve tizennyolc esztendőn át, Izrael minden fiát, aki az amoriták földjén, Gileádban lakott. ⁹Ammon fiai a Jordánon is átkeltek, hogy megtámadják Júdát, Benjamint és Efraim házát, és Izrael végső nyomorúságra jutott. ¹⁰Izrael fiai akkor az Úrhoz kiáltottak, ilyen módon: „Vétkeztünk ellened, mert elhagytuk az Urat a mi Istenünket és Baáloknak szolgáltunk.” ¹¹Az Úr ezt mondta Izrael fiainak: „Amikor az egyiptomiak, az amoriták, az ammoniták és a filiszteusok, ¹²a szidóniak, Amalek és Midián nyomtak el titeket, és hozzám kiáltottatok, nemde kiszabadítottalak benneteket a kezükből? ¹³Mégis elhagytatok, és más isteneknek szolgáltatok. Ezért nem mentelek meg többé benneteket. ¹⁴Menjetek és könyörögjetek azokhoz az istenekhez, akiket választottatok magatoknak. Azok mentsenek meg benneteket szorongatástok idején.” ¹⁵Izrael fiai így feleltek az Úrnak: „Vétkeztünk. Bánj velünk úgy, amint neked jónak látszik, csak ma szabadíts meg minket.” ¹⁶Eltávolították körükből az idegen isteneket és az Úrnak szolgáltak. Az Úr lelke megindult Izrael nyomorúságán. ¹⁷Ammon fiai összegyűltek és Gileádnál táboroztak. Izrael fiai is összesereglettek és Micpában ütöttek tábort. ¹⁸A nép és Gileád vezérei így szóltak egymáshoz: „Ki lesz, aki vezeti a harcot Ammon fiai ellen? Az lesz Gileád lakóinak a vezére.”

Jiftach bíró lesz.

11 ¹A gileádi Jiftach vitéz harcos volt. Egy parázna nőnek volt a fia. Gileád nemzette Jiftachot. ²Ám a felesége is szült Gileádnak fiakat és lányokat, s amikor ennek az asszonynak a fiai felnőttek, elkergették Jiftachot. Azt mondták: „Te nem részesülsz atyánk örökségében, mert idegen asszony fia vagy. ³Jiftach elmenekült testvérei elől, és Tob földjén telepedett le. Nincstelen embereket gyűjtött maga köré és portyázott velük. ⁴Abban az időben Ammon fiai harcba bocsátkoztak Izraellel. ⁵Amikor Ammon fiai megtámadták Izraelt, Gileád vénei fölkeresték Jiftachot Tob földjén, ⁶és így szóltak hozzá: „Gyere és légy a vezérünk, hogy harcolhassunk Ammon fiai ellen.” ⁷Jiftach azonban így válaszolt Gileád véneinek: „Ti gyűlöltetek és elűztetek atyám házából. Miért jöttök most hozzám, amikor bajban vagytok?” ⁸Gileád vénei erre azt mondták Jiftachnak: „Valóban ezért jöttünk most hozzád: Gyere velünk, harcolj Ammon fiai ellen, s te leszel a vezérünk és Gileád minden lakójának a feje.” ⁹Jiftach így felelt Gileád véneinek: „Ha visszavisztek, hogy harcoljak Ammon fiai ellen és ha az Úr kezembe adja őket, vezéretek leszek.” ¹⁰„Az Úr legyen a tanú közöttünk – válaszolták Gileád vénei. – Érjen balszerencse minket, ha nem teszünk meg mindent, amit mondasz.” ¹¹Jiftach tehát elment Gileád véneivel. A nép fejévé és vezérévé tette, és Jiftach megismételte föltételeit Micpában az Úr előtt.

Jiftach vitája az ammonitákkal.

¹²Jiftach követeket küldött az ammoniták királyához, és ezt üzente neki: „Mi van köztem és közted, hogy harcot indítottál földem ellen?” ¹³Ammon fiainak királya így felelt Jiftach követeinek: „Mivel Izrael elfoglalta földemet, amikor kivonult Egyiptomból, az Arnontól a Jabbokig és a Jordánig, add most vissza békességgel.” ¹⁴Jiftach újra követeket küldött Ammon fiainak királyához, ezzel az üzenettel: ¹⁵„Ezt mondja Jiftach: Izrael nem foglalta el sem Moáb földjét, sem Ammon fiainak földjét. ¹⁶Amikor ugyanis Izrael kivonult Egyiptomból, a pusztában vándorolt egészen a Sás-tengerig, majd Kádesbe ért. ¹⁷Akkor Izrael követeket küldött Edom királyához, hogy mondják meg neki: Engedd meg, kérlek, hogy átvonuljak földeden, Edom királya azonban nem egyezett bele. Elküldött Moáb királyához is, de ő is visszautasította, így Izrael Kádesben maradt. ¹⁸Majd a pusztában vándorolt, megkerülte Edom és Moáb földjét és eljutott a Moáb földjétől keletre eső vidékre. Az Arnonon túl ütött tábort, de Moáb határát nem lépték át, mert hiszen az Arnon Moáb határa. ¹⁹Izrael ezután követeket küldött Szichonhoz, az amoriták királyához, aki Hesbonban uralkodott. Ezt üzente neki Izrael: Engedd meg kérlek, hogy átvonuljak földeden a nekem rendelt helyre. ²⁰Szichon azonban nem engedte meg, hogy Izrael átvonuljon földjén, összegyűjtötte egész seregét, tábort ütött Jahacban és megtámadta Izraelt. ²¹Az Úr, Izrael Istene azonban Szichont és egész seregét Izrael kezébe adta. Izrael győzött, és az amoritáktól, akik ezen a vidéken éltek, egész földjüket elfoglalta. ²²Így birtokba vették az amoriták egész földjét az Arnontól a Jabbokig, és a pusztától a Jordánig. ²³Tehát az Úr, Izrael Istene űzte el az amoritákat népe, Izrael elől. S most visszaköveteled? ²⁴Amit Kamos, a te istened szerzett neked, az vajon nem a tiéd-e? Ugyanígy az is a miénk, amit az Úr, a mi Istenünk szerzett. ²⁵Különb akarsz lenni, mint Balak, Cippor fia, Moáb királya? Kezdett ő vitát Izraellel? Vagy viselt ellene háborút? ²⁶Amikor Izrael letelepedett Hesbonban és a hozzá tartozó helységekben, Jazerben és a hozzá tartozó helységekben, valamint azokban a városokban, amelyek az Arnon partján vannak (háromszáz esztendeje), miért nem szerezted vissza őket akkor? ²⁷Ami engem illet, én nem vétettem ellened, de te igazságtalanul bánsz velem, amikor harcot indítasz ellenem. Ítéljen hát ma az Úr, a bíró Izrael és Ammon fiai között!” ²⁸Az ammoniták királya azonban nem hallgatott Jiftach üzenetére, amelyet az hozzá intézett.

Jiftach fogadalma és győzelme.

²⁹Az Úr lelke akkor Jiftachra szállt, s ő bejárta Gileádot és Manasszét, bejárta a gileádi Micpát, és a gileádi Micpától Ammon fiai mögé került. ³⁰Jiftach fogadalmat tett az Úrnak, és ezt mondta: „Ha kezembe adod Ammon fiait, ³¹akkor aki elsőnek lép ki házam kapuján, hogy elém jöjjön, amikor győztesen visszatérek az Ammon fiaival vívott csatából, az legyen az Úré, azt bemutatom égőáldozatul.” ³²Jiftach felvonult Ammon fiai ellen, hogy megütközzék velük, és az Úr kezébe adta őket. ³³Megverte őket Aroertől egészen Minnit vidékéig (húsz várost) és Abal-Keramimig. Ez óriási vereség volt, és Ammon fiai megalázkodtak Izrael fiai előtt. ³⁴Amikor Jiftach visszatért Micpából házába, a lánya ment eléje, dobszóra táncolva. Egyetlen gyermeke volt. Rajta kívül se fia, se lánya nem volt. ³⁵Amikor meglátta, megszaggatta ruháját, és így szólt: „Ó, leányom, balszerencsét hozol rám! Épp te vagy, aki nyomorúságba taszítasz?! Köteleztem magam az Úr színe előtt és nem vonhatom vissza.” ³⁶„Atyám – felelte neki –, ha elkötelezted magad az Úrnak, tégy velem fogadalmad szerint, amelyet tettél, mert az Úr megadta neked, hogy bosszút állhass ellenségeiden, Ammon fiain.” ³⁷Azután ezt mondta atyjának: „De engedd meg nekem, hogy két hónapra elmehessek a hegyek közé, és barátnőimmel elsirathassam szüzességemet.” ³⁸„Menj!” – felelte neki és elbocsátotta két hónapra. Erre elment és barátnőivel a hegyekben siratta szüzességét. ³⁹Amikor eltelt a két hónap, visszatért atyjához, s az teljesítette fogadalmát, amit tett. Még nem ismert férfit. Így keletkezett Izraelben az a szokás, ⁴⁰hogy Izrael leányai minden évben négy napon át siratják a gileádi Jiftach lányát.

Efraim háborúja Gileád ellen.

12 ¹Efraim lakói összegyűltek, átkeltek Szafonnál a Jordánon, és így szóltak Jiftachhoz: „Amikor Ammon fiai ellen hadba vonultál, miért nem hívtál minket is, hogy veled menjünk? Elégetünk házaddal együtt!” ²Jiftach így válaszolt nekik: „Nagy vitám volt – népemnek és nekem –, és Ammon fiai szorongattak. Hívtalak benneteket, hogy segítsetek, de nem szabadítottatok ki a kezükből. ³Amikor láttam, hogy senki se jön segítségemre, kockára tettem életemet, s kivonultam Ammon fiai ellen, és az Úr kezembe adta őket. Miért vonultatok fel ma ellenem?” ⁴Jiftach összegyűjtötte Gileádból az összes férfit és harcba bocsátkozott Efraimmal. A gileádiak megverték Efraimot, mert ezek azt mondták: „Ti gileádiak csak efraimi szökevények vagytok Efraim és Manassze között.” ⁵Ekkor Gileád megszállta a Jordán gázlóit Efraimmal szemben, és amikor Efraim szökevényei közül valaki azt mondta: „Szeretnék átmenni”, akkor a gileádi emberek megkérdezték tőle: „Efraim fiai közül való vagy?” Ha azt válaszolta, hogy nem, ⁶akkor ezt mondták neki: „Mondd akkor: sibbolet!” Erre azt mondta: „szibbolet”, mert nem tudta pontosan kiejteni. Nyomban megragadták, és a Jordán gázlójánál megölték. Negyvenkétezer ember esett el akkor Efraimból. ⁷Jiftach hat évig volt bírája Izraelnek, azután meghalt a gileádi Jiftach, és városában, Gileádban temették el.

9. IBSZÁN

⁸Utána a betlehemi Ibszán lett Izrael bírája. ⁹Harminc fia és harminc lánya volt. Lányait idegenbe adta feleségül, fiainak meg harminc lányt szerzett. Hét évig volt Izrael bírája, ¹⁰aztán meghalt Ibszán, és Betlehemben temették el.

10. ELON

¹¹Utána a Zebulunból való Elon lett bíró Izraelben, és tíz évig kormányozta Izraelt. ¹²Azután meghalt a Zebulunból való Elon, és Zebulun városában, Elonban temették el.

11. ABDON

¹³Utána a piratoni Hillel fia, Abdon lett bíró Izraelben. ¹⁴Negyven fia és harminc unokája volt, s ezek hetven szamáron jártak. Nyolc évig kormányozta Izraelt. ¹⁵Azután meghalt Abdon, a piratoni Hillel fia, és Piratonban temették el, Efraim földjén, az amalekiták hegységén.

KNB SZIT STL BD RUF KG