3 ¹Mindenható Urunk, Izrael Istene, szorongatott lélek és gyötrődő szív kiált hozzád! ²Hallgass meg, Urunk, és légy irgalmas! Vétkeztünk színed előtt. ³Te örökké uralkodol, mi meg elvesszünk örökre? ⁴Mindenható Urunk, Izrael Istene, hallgasd meg Izrael halálra szántjainak és azok fiainak a könyörgését, akik vétkeztek ellened, akik nem hallgattak Uruk, Istenük szavára; ezért szakadtak ránk a csapások. ⁵Ne gondolj többé atyáink bűneire; ebben az órában gondolj inkább saját kezedre és nevedre. ⁶Igen, Urunk, te vagy a mi Istenünk, s mi dicsőítünk téged, Urunk! ⁷Te oltottad szívünkbe félelmedet, hogy segítségül hívjuk a nevedet. Dicsőítünk téged számkivetésünkben, hiszen eltávolítottuk szívünkből atyáink minden gonoszságát, amellyel vétkeztek színed előtt. ⁸Nézd, mi még ma is abban a fogságban vagyunk, amelybe szétszórtál bennünket, hogy iszonyat, átok és büntetés legyünk atyáink minden bűne miatt, akik eltávolodtak az Úrtól, a mi Istenünktől.

3. A BÖLCSESSÉG IZRAEL KIVÁLTSÁGA

⁹Halld meg, Izrael, az élet törvényét, figyeljetek, hogy szert tegyetek a tudásra! ¹⁰Izrael, miért vagy ellenséged országában, miért? Megöregedsz idegen földön? ¹¹Beszennyezed magad halottakkal, s azok közé számítanak, akik leszállnak az alvilágba? ¹²Elhagytad a bölcsesség forrását! ¹³Ha az Úr útjain jártál volna, akkor otthon laknál, békében mindörökké. ¹⁴Tanuld meg, hol van a tudomány, hol az erő, hol az értelem, s akkor megtudod azt is, hol a maradandóság és az élet, hol a szem ragyogása és a béke. ¹⁵De ki fedezte föl a helyét és ki hatolt el kincseihez? ¹⁶Hol vannak a népek vezetői, és azok, akik a föld állatai fölött uralkodtak? ¹⁷Azok, akik az ég madaraival játszottak, azok, akik gyűjtötték az aranyat és az ezüstöt, amelyben az emberek bizakodnak, vagyis azok, akiknek a gazdagsága határtalan volt? ¹⁸Azok, akik annyi gonddal dolgozták meg az ezüstöt, hogy munkájuk felülmúlta a képzeletet? ¹⁹Eltűntek, leszálltak a holtak országába, helyükre mások léptek. ²⁰Fiatalabbak látták meg a napvilágot, és laktak a földön, de ők sem találták meg a tudás útját, ²¹nem fogják fel ösvényeit. Fiaik sem tették magukévá, hanem távol maradtak útjától. ²²Semmit sem ismertek fel belőle Kánaánban, és nem értették meg Temánban. ²³Sem Hágár fiai, akik itt lent keresik az értelmet, sem Midián és Temán kereskedői, ezek a mesemondók és tudni vágyók sem ismerték fel a bölcsesség útját, nem találták meg ösvényeit. ²⁴Ó, Izrael, milyen nagy az Isten hajléka, milyen messze terjed a birtoka: ²⁵nagy és határtalan, magas és mérhetetlen! ²⁶Itt születtek az óriások, a régi kor hírességei, a daliás és harcos emberek. ²⁷De Isten nem választotta ki őket, nem mutatta meg nekik a tudás útját. ²⁸Elvesztek, mert nem volt tudományuk, elvesztek esztelenségük miatt. ²⁹Ki száll fel az égbe, hogy megragadja, és lehozza a felhőkből? ³⁰Ki kel át a tengeren, hogy fölfedezze és idehozza tiszta aranynak? ³¹Senki sem találta meg az útját, nem fogta fel ösvényeit. ³²De ismerte az, aki mindent tud, ő átvizsgálta értelmével; ő, aki mindörökre megalkotta a földet, és betöltötte élőlényekkel; ³³ő, aki küldi a fényt, és az eljön, de ha visszahívja, az remegve engedelmeskedik. ³⁴A csillagok vidáman ragyognak helyükön, ³⁵de ha ő szólítja őket, azt felelik: „Itt vagyunk!” Vidáman csillognak alkotójuk előtt: ³⁶Ő a mi Istenünk, senki sem hasonlít hozzá! ³⁷Ő felkutatta a tudás minden útját, s átadta Jákobnak, a szolgájának, és Izraelnek, akit szeretett. ³⁸Így jelent meg a földön és társalgott az emberekkel.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet