4 ¹Sámuel szava egész Izraelnek szólt. Éli nagyon megöregedett, s fiai folytatták üzelmeiket az Úr színe előtt.

2. A SZÖVETSÉG LÁDÁJA A FILISZTEUSOKNÁL

Izrael fiainak veresége és a láda zsákmányul ejtése.

4 ¹Abban az időben Izrael hadba vonult a filiszteusok ellen, és Eben-ha-Ezer mellett ütött tábort. ²A filiszteusok Afek közelében táboroztak. A filiszteusok csatasorba álltak Izrael ellen. Nehéz küzdelem volt, és Izrael vereséget szenvedett a filiszteusoktól: mintegy négyezer ember elesett a nyílt mezőn a csatában. ³Amikor a nép visszatért a táborba, Izrael fiainak vénei így szóltak: „Miért engedte meg ma az Úr, hogy a filiszteusok legyőzzenek bennünket? Ide hozzuk Silóból Istenünk ládáját, akkor eljön közénk, és kiszabadít minket ellenségeink kezéből.” ⁴A nép tehát elküldött Silóba, és elhozatta onnan a Seregek Urának ládáját, aki a kerubok fölött trónol. Éli két fia, Hofni és Pinchász kísérte a ládát. ⁵Amikor az Úr ládája a táborba ért, egész Izrael örömujjongásban tört ki, úgyhogy beleremegett a föld. ⁶A filiszteusok hallották az örömujjongást, és megkérdezték: „Mit jelent a héberek táborában ez a hangos ujjongás?” Amikor megtudták, hogy az Úr ládája a táborba érkezett, ⁷a filiszteusokat félelem fogta el, mert azt mondták: „Istenük eljött hozzájuk a táborba.” És így beszéltek: „Jaj nekünk, hisz ilyen még nem fordult elő! ⁸Jaj nekünk! Ki szabadít ki minket ennek a hatalmas Istennek a kezéből? Ez az az Isten, aki az egyiptomiakat mindenféle csapással sújtotta a pusztában. ⁹Szedjétek hát össze minden erőtöket, és legyetek férfiak, filiszteusok, nehogy a héberek szolgaságába kerüljetek, amint ők voltak a ti szolgaságotokban. Bizonyuljatok férfinak és harcoljatok!” ¹⁰A filiszteusok küzdöttek, és Izrael fiai vereséget szenvedtek. Menekültek, ki-ki a maga városába. Vereségük nagyon súlyos volt: Izrael fiai közül harmincezer gyalogos elesett. ¹¹Az Isten ládáját is zsákmányul ejtették, és Élinek mindkét fia meghalt, Hofni is, Pinchász is.

Éli halála.

¹²Benjamin fiai közül az egyik elmenekült a csatatérről, és még aznap Silóba ért. Ruhája meg volt szaggatva, és hamu volt a fején. ¹³Amikor megérkezett, Éli ott ült egy széken a kapuban és leste az utat, mert szíve aggódott az Isten ládájáért. Amikor az ember odaért és elmondta a városnak a hírt, az egész város jajgatásban tört ki. ¹⁴A nagy jajgatás hallatára Éli megkérdezte: „Mit jelent ez a nagy zajongás?” Erre az ember sietve odament hozzá, és elmondta Élinek a hírt. ¹⁵Éli kilencvennyolc esztendős volt, és szeme elhomályosult, úgyhogy már nem látott semmit. ¹⁶Az ember jelentette Élinek: „A táborból jövök, ma menekültem el a csatából.” Az megkérdezte: „Mi történt fiam?” ¹⁷A hírhozó ezt válaszolta: „Izrael megfutamodott a filiszteusok elől. A nép súlyos vereséget szenvedett, a két fiad elesett, és az Isten ládáját is zsákmányul ejtették.” ¹⁸Amikor az Isten ládájáról beszélt, ez hátraesett a széken, keresztben, a kapun át, kitörte a nyakát és meghalt, mert már öreg volt és elnehezült. Negyven esztendeig kormányozta Izraelt.

Pinchász feleségének halála.

¹⁹Menye, Pinchásznak a felesége áldott állapotban volt, közel a szüléshez. Amikor meghallotta az Isten ládája zsákmányul ejtésének, apósa és férje halálának hírét, összeesett és szült, mert hirtelenül rájöttek a fájások. ²⁰Mivel haldoklott, a körülötte levő asszonyok így beszéltek hozzá: „Ne aggódj, fiút szültél!” De nem felelt, nem vetett rá ügyet. ²¹A fiút Ikabodnak nevezte el. Ezzel azt akarta mondani, hogy „odavan Izrael becsülete”, az Isten ládájának, valamint apósának és férjének elvesztése miatt. ²²Így beszélt: „Kiveszett Izraelből a becsület, mert zsákmányul ejtették az Isten ládáját.”

A láda a filiszteusok kezén.

5 ¹A filiszteusok tehát zsákmányul ejtették az Isten ládáját, és Eben-ha-Ezerből Asdódba vitték. ²Ráadásul fogták a filiszteusok az Isten ládáját, aztán Dágon templomába vitték, és Dágon mellett állították fel. ³Amikor azonban Asdód lakói másnap fölkeltek és Dágon templomába mentek, lám, Dágon ott feküdt arccal a földön az Úr ládája előtt. Fölemelték Dágont, és visszatették a helyére. ⁴Ám amikor a következő nap korán fölkeltek, lám, Dágon újra ott feküdt arccal a föld felé fordulva az Úr ládája előtt. Dágon feje és két keze ott volt levágva a küszöbön, csak a törzse maradt meg Dágonnak. ⁵Ezért Dágon papjai és akik Dágon templomát látogatják, mind a mai napig nem lépnek Asdódban Dágonnak a küszöbére. ⁶Az Úr keze súlyosan ránehezedett Asdód lakóira. Rémületbe estek, mert daganattal sújtotta őket, Asdódot és környékét. ⁷Amikor Asdód lakói látták, mi történt, kijelentették: „Izrael Istenének ládája nem maradhat tovább körünkben, mert keze súlyosan ránk és istenünkre, Dágonra nehezedett.” ⁸Ezért mind összehívták a filiszteusok vezéreit, és megkérdezték tőlük: „Mit csináljunk Izrael Istenének ládájával?” Így határoztak: „Gátba kell vinni Izrael Istenének ládáját.” Oda vitték hát Izrael Istenének ládáját. ⁹Amikor azonban elvitték oda, az Úr keze ránehezedett a városra, és nagyon nagy rémületet keltett. Lesújtott a városbeli férfiakra, apraja-nagyjára, úgyhogy daganatok keletkeztek rajtuk. ¹⁰Ekkor Ekronba küldték a ládát. Amikor Isten ládája Ekronba ért, Ekron lakói felkiáltottak: „Azért hozták ide Izrael Istenének ládáját, hogy egész népemmel együtt elpusztítsanak!” ¹¹Aztán mind összehívták a filiszteusok vezéreit és így szóltak hozzájuk: „Vigyétek vissza Izrael Istenének ládáját a helyére, és ne pusztítsatok el engem s népemet.” Mert nagy halálfélelem uralkodott az egész városban, annyira rájuk nehezedett az Úr keze. ¹²Azokon az embereken ugyanis, akik nem haltak meg, daganatok keletkeztek, és a város jajkiáltása az égig hatolt.

KNB SZIT STL BD RUF KG