Dávid Keilában.

23 ¹Jelentették Dávidnak: „A filiszteusok ostrom alá fogták Keilát és fosztogatják a szérűket.” ²Dávid megkérdezte az Urat: „Kivonuljak ellenük és megverjem a filiszteusokat?” Az Úr ezt válaszolta Dávidnak: „Vonulj ki, verd meg a filiszteusokat és szabadítsd fel Keilát!” ³De emberei így szóltak Dávidhoz: „Nézd, már itt Júdában is folyvást rettegünk. Hát még ha kivonulunk Keila alá a filiszteusok csapatai ellen!” ⁴Dávid újra megkérdezte az Urat, s az Úr ezt a választ adta neki: „Indulj, és menj le Keilába, mert a kezedbe adom a filiszteusokat!” ⁵Dávid tehát Keilába vonult embereivel és harcba bocsátkozott a filiszteusokkal. Zsákmányul ejtette jószágukat, és súlyos vereséget mért rájuk. Így Dávid fölszabadította Keila lakóit. ⁶Amikor ugyanis Achimelech fia, Ebjatár Dávidhoz menekült, magával vitte az efodot, és szintén lement Keilába. ⁷Amikor Saulnak hírül vitték, hogy Dávid levonult Keilába, Saul kijelentette: „Isten a kezembe adta, hiszen maga vágta el az útját, amikor kapukkal és zárakkal ellátott városba ment.” ⁸Ezért Saul az egész népet hadba szólította, hogy vonuljon Keila alá, s vegye ostrom alá Dávidot és embereit. ⁹Amikor Dávid megtudta, hogy Saul gonoszságot forral ellene, azt mondta Ebjatár papnak: „Hozd ide az efodot!” ¹⁰Aztán imádkozott Dávid: „Uram, Izraelnek Istene! Szolgád azt hallotta, hogy Saul Keilába szándékozik jönni, hogy miattam lerombolja a várost. ¹¹Csakugyan kivonul Saul, amint hallotta szolgád? Uram, Izraelnek Istene, add tudtára szolgádnak!” Az Úr ezt felelte: „Kivonul.” ¹²Dávid megkérdezte: „Kiszolgáltatnak engem és embereimet Saulnak Keila lakói?” Az Úr így válaszolt: „Kiszolgáltatnak.” ¹³Akkor Dávid elindult embereivel – mintegy hatszázan voltak –, elhagyta Keilát, és erre-arra portyáztak. Amikor Saulnak jelentették, hogy Dávid kivonult Keilából, felhagyott a hadjárattal. ¹⁴Dávid a pusztában, barlangokban tanyázott; Szif pusztáinak hegyei közt élt. Saul folyvást a nyomában volt, de az Úr nem adta kezére.

KNB SZIT STL BD RUF KG