Ketura utódai.

25 ¹Ábrahám vett egy másik feleséget, név szerint Keturát. ²Ez szülte neki Zimránt, Joksánt, Medánt, Midiánt, Isbakot és Suachot. ³Joksán nemzette Sebát és Dedánt. Dedán fiai voltak: az asuriták, a letusiták és a leummiták. ⁴Midián fiai voltak: Efa, Efer, Hanok, Abida és Eldaa. Mindezek Ketura fiai voltak. ⁵Ábrahám egész vagyonát Izsáknak adta. ⁶Ábrahám mellékfeleségének fiait Ábrahám ajándékokkal látta el, és még életében elküldte őket fiától, Izsáktól, kelet felé, a keleti vidékre.

Ábrahám halála.

⁷Ábrahám életkora 175 esztendőt tett ki. ⁸Ábrahám áldással teli korban, megöregedve és az életet megelégelve halt meg, és megtért nemzetségéhez. ⁹Fiai, Izsák és Izmael a machpelai barlangban temették el, a hettita Efron, Cochár fia telkén, Mamrétól keletre, ¹⁰azon a telken, amelyet Ábrahám a hettitáktól megvásárolt. Ott temették el Ábrahámot és feleségét. ¹¹Ábrahám halála után Isten megáldotta a fiát, Izsákot. Izsák a Lachai-Roi forrásnál lakott.

Izmael utódai.

¹²Ezek az utódai Izmaelnek, Ábrahám fiának, akit az egyiptomi Hágár, Sára szolgálója szült Ábrahámnak. ¹³Ezek Izmael fiainak nevei nevük és nemzetségük rendje szerint: Izmael elsőszülötte Nebajot, azután Kedár, Adbeel és Mibszám, ¹⁴Misma, Duma és Massza, ¹⁵Hadad, Tema, Jetur, Nafis és Kedma. ¹⁶Ezek Izmael fiai, és ez a nevük szállásuk és táborhelyük szerint, tizenkét törzsfő törzseik szerint. ¹⁷Izmael életkora 137 évet tett ki, akkor hunyt el. Meghalt és megtért nemzetségéhez. ¹⁸Lakóhelye Havilától Surig terjedt, ami Egyiptomtól keletre, Asszur irányában fekszik. Testvéreivel szemben telepedett le.

III. IZSÁK ÉS JÁKOB TÖRTÉNETE

Ézsau és Jákob születése.

¹⁹Ez Izsáknak, Ábrahám fiának családi története. Ábrahám nemzette Izsákot. ²⁰Izsák negyvenéves volt, amikor Rebekkát, a Paddan-Aramból való aramita Betuelnek a leányát, az aramita Lábán nővérét feleségül vette. ²¹Izsák imádkozott az Úrhoz feleségéért, mert meddő volt. Az Úr meghallgatta, és felesége fogant. ²²Amikor azonban gyermekei rugdalóztak méhében, ezt mondta: „Ha így áll a dolog, miért élek még?!” Elment tehát, hogy megkérdezze az Urat; ²³az Úr ezt válaszolta: „Két nép van a méhedben, méhedből két törzs válik el: az egyik törzs legyőzi a másikat és az idősebb szolgálni fog a fiatalabbnak.” – ²⁴Amikor eljött a szülés ideje, ikrek voltak a méhében. ²⁵Az első kijött, vöröses volt, egészen olyan, mint valami vörös ruha. Ézsaunak nevezték. ²⁶Azután kijött a testvére, keze Ézsau sarkát fogta. Ezért Jákobnak nevezték. Izsák 60 éves volt, amikor megszülettek. ²⁷A gyermekek felnőttek: Ézsau bátor vadász lett, a puszta embere, Jákob pedig egyszerű ember, aki sátránál maradt. ²⁸Izsák Ézsaut szerette, mert szívesen evett vadat. Rebekka ellenben Jákobot szerette.

Ézsau eladja elsőszülöttségét.

²⁹Egy alkalommal Jákob ételt készített. Ézsau éppen kimerülten jött haza a mezőről. ³⁰Ézsau így szólt Jákobhoz: „Adj gyorsan ebből a vörösből, ebből a vörös (étel)ből itt, mert nagyon kimerült vagyok.” Ezért elnevezték Edomnak. ³¹„Előbb add el nekem elsőszülöttségi jogodat” – válaszolta Jákob. ³²Ézsau így szólt: „Na, úgyis meghalok, mit használ nekem az elsőszülöttségi jog?” ³³„Esküdj meg előbb!” – mondta Jákob. Erre megesküdött, és így eladta elsőszülöttségi jogát Jákobnak. ³⁴Jákob pedig adott neki kenyeret és lencsefőzeléket. Evett és ivott, felállt és kiment. Ilyen kevésre becsülte Ézsau az elsőszülöttség jogát.

Izsák Gerárban.

26 ¹Az országban éhínség tört ki. Ez más ínség volt, mint az, amely Ábrahám idejében dühöngött. Ekkor Izsák elment a filiszteus királyhoz, Abimelekhez Gerárba. ²Itt megjelent neki az Úr és így szólt: „Ne menj le Egyiptomba, hanem maradj azon a földön, amelyet mutatok neked. ³Lakjál jövevényként abban az országban. Én veled leszek és megáldalak. Ezt a földet úgyis mind neked és utódaidnak adom, és megtartom eskümet, amelyet atyádnak, Ábrahámnak esküdtem. ⁴Utódaidat megsokasítom, mint az ég csillagait és utódaidnak adom ezt a földet mind, és ivadékodban nyer áldást a föld minden népe, ⁵mert Ábrahám hallgatott szavamra és megtartotta parancsomat, rendelkezésemet és utasításomat.” ⁶Így Izsák Gerárban maradt. ⁷Amikor a helység lakói felesége iránt érdeklődtek, így szólt: „A húgom.” Félt ugyanis azt mondani: „A feleségem”, különben a helység férfiai megölhetnék Rebekka miatt, mert ő szép. ⁸Mikor már hosszabb időt eltöltött ott, a filiszteus király kinézett az ablakán és látta, hogy Izsák szeretgeti feleségét. ⁹Abimelek hívatta Izsákot, és így szólt hozzá: „Egészen biztos, hogy a feleséged, hogyan mondhattad tehát: a húgom!” „Azt gondoltam, hogy miatta meg kell halnom” – válaszolta Izsák. ¹⁰Abimelek folytatta: „Miért tetted ezt? Népünkből valaki könnyen közeledhetett volna az asszonyhoz, s te nagy bűnt hoztál volna ránk.” ¹¹Azután Abimelek megparancsolta az egész népnek: „Aki ezzel a férfival vagy ezzel az asszonnyal erőszakoskodik, halállal bűnhődik.” ¹²Izsák vetett a földön, és abban az esztendőben százszorosan aratott, mivel Isten megáldotta. ¹³Az ember gazdag lett, egyre gazdagabb, amíg nagy jóléthez nem jutott. ¹⁴Voltak juhai, marhacsordái és számos szolgája. Ezért a filiszteusok irigykedtek rá.

A Gerár és Beerseba közti kutak.

¹⁵A filiszteusok betömtek és földdel megtöltöttek minden kutat, amelyet atyjának, Ábrahámnak szolgái még atyja életében ástak. ¹⁶Abimelek pedig így szólt Izsákhoz: „Távozz tőlünk, mert túl hatalmas lettél számunkra.” ¹⁷Ezért Izsák elvonult onnan, sátrát a Gerár völgyében ütötte fel és ott maradt. Azután Izsák újra kiásta a kutakat, amelyet atyjának szolgái ástak, de a filiszteusok Ábrahám halála után betömtek. ¹⁸Ugyanazokat a neveket adta nekik, mint amelyeket Ábrahám adott. ¹⁹Izsák szolgái a völgyben is ástak, és folyóvizű forrást találtak ott. ²⁰Ezért a gerári pásztorok vitába szálltak Izsák pásztoraival. Azt mondták: „A mienk a víz!” ²¹Ő a forrást Eszeknek nevezte, mivel azok vitáztak vele. Azután más kutat ástak. E körül a kút körül is vita támadt, azért Szitnának nevezte. ²²Majd tovább vonult és más kutat ásott. Ezen aztán már nem vitáztak. Ezért a Rechobot nevet adta neki, mivel úgymond: „Az Úr tág teret adott nekünk, hogy terjeszkedhessünk a vidéken.” ²³Innét fölment Beersebába. ²⁴Azon az éjszakán megjelent neki az Úr, és így szólt hozzá: „Atyádnak, Ábrahámnak Istene vagyok. Ne félj, veled vagyok. Megáldalak és megsokasítom utódaidat szolgám, Ábrahám miatt.” ²⁵Erre oltárt épített azon a helyen és segítségül hívta az Úr nevét. Ott verte fel a sátrát, Izsák szolgái pedig kutat ástak ott.

Szövetség Abimelekkel.

²⁶Abimelek eljött hozzá Gerárból bizalmasával, Achuszattal és vezérével, Pichollal. ²⁷Izsák megkérdezte: „Miért jöttök hozzám, hiszen gyűlöltök és elküldtetek magatoktól?” ²⁸Így feleltek: „Saját szemünkkel láttuk, hogy az Úr veled van. Ezért azt mondtuk: Legyen köztünk és közted esküvel megerősített kapcsolat. Szerződést akarunk veled kötni. ²⁹Ne tégy nekünk rosszat, ahogy mi sem bántottunk, hanem csak jót tettünk veled, és engedtük, hogy békében elvonulj. Te az Úr kedveltje vagy!” ³⁰Erre lakomát készített nekik, ettek és ittak. ³¹Másnap reggel kölcsönösen megesküdtek, majd Izsák elbocsátotta őket, s azok békében váltak el tőle. ³²Azon a napon jöttek Izsák szolgái és jelentést tettek a kútról, amelyet ástak: „Találtunk vizet!” – mondták. ³³Ő Sebuának nevezte el. Ezért nevezik a helyet Beersebának mind a mai napig.

Ézsau hettita feleségei.

³⁴Amikor Ézsau 40 éves volt, feleségül vette Jehuditot, a hettita Beeri lányát és Bászmát, a hettita Elon leányát. ³⁵Ezek szívfájdalom voltak Izsák és Rebekka számára.

Izsák áldása.

27 ¹Mikor Izsák megöregedett és szeme elhomályosult, úgyhogy nem látott, magához hívta idősebb fiát, Ézsaut, és így szólt: „Fiam!” „Itt vagyok” – felelte. ²Akkor azt mondta: „Látod, hogy megöregedtem, halálom napját azonban nem tudom. ³Vedd azért vadászszerszámodat, a tegezt és az íjat, menj ki a mezőre, és ejts nekem vadat. ⁴Készítsd el ízletesen, ahogy szeretem. Hozd be nekem, majd megeszem, hogy a lelkem megáldjon, mielőtt meghalok.” ⁵Rebekka hallgatózott, amikor Izsák fiával, Ézsauval beszélt. Ézsau kiment a mezőre, hogy vadat ejtsen atyja számára. ⁶Rebekka akkor így szólt fiához, Jákobhoz. „Éppen most hallottam, hogy atyád mondta bátyádnak, Ézsaunak: ⁷Szerezz vadat és készítsd el ízletesen, majd eszem belőle és megáldalak az Úr színe előtt, mielőtt meghalok. ⁸Most tehát, fiam, hallgass rám, arra, amit mondok neked. ⁹Menj ki gyorsan a nyájhoz és hozz onnan két szép kecskegidát! Én elkészítem atyádnak ízletesen, ahogy szereti. ¹⁰Te beviszed atyádnak, hogy megegye és megáldjon, mielőtt meghal.” ¹¹Jákob ezt válaszolta anyjának, Rebekkának: „De bátyám, Ézsau, szőrös férfi, én pedig sima vagyok. ¹²Hátha megtapogat atyám. Akkor olyan leszek a szemében, mint aki tréfát űz vele, s átka ér áldása helyett.” ¹³De anyja megnyugtatta: „Az átok, ami neked szól, érjen engem! Hallgass csak rám, menj és hozd ide nekem!” ¹⁴Elment hát, elhozta és odaadta anyjának. Anyja pedig elkészítette ízletesen, ahogy atyja szereti. ¹⁵Rebekka ezután elővette idősebb fiának, Ézsaunak legjobb ruháját, ami nála volt a házban, s ráadta fiatalabb fiára, Jákobra. ¹⁶A kecskegidák bőrével pedig befödte karját és sima nyakát. ¹⁷Azután kezébe adta fiának, Jákobnak az ízletes ételt és a kenyeret, amit készített. ¹⁸Ez így ment be atyjához és megszólította: „Atyám!” „Itt vagyok” – válaszolta. „Ki vagy te, fiam?” ¹⁹Jákob ezt mondta atyjának: „Ézsau vagyok, elsőszülötted. Megtettem, amit parancsoltál. Ülj fel tehát és egyél a vadból, hogy megáldjon a lelked.” ²⁰Izsák megkérdezte fiát: „Hogyan találtál valamit ilyen gyorsan, fiam?” „Az Úr, a te Istened hozta utamba” – válaszolta. ²¹Izsák így szólt Jákobhoz: „Lépj közelebb, hogy megtapogassalak fiam, valóban a fiam, Ézsau vagy-e vagy sem.” ²²Jákob odalépett atyjához, Izsákhoz, az megtapogatta, és mondta: „A hang Jákob hangja, de a kar Ézsau karja.” ²³Nem ismerte fel, mivel a karja szőrös volt, mint bátyjának, Ézsaunak a karja. Ezért ráadta áldását. ²⁴Megkérdezte: „Valóban te vagy hát a fiam, Ézsau?”„Az vagyok” – válaszolta. ²⁵„Tedd akkor elém – mondta –, hadd egyem fiamnak zsákmányából, hogy lelkem megáldjon.” Eléje tette és evett. Aztán bort hozott neki, és ő ivott. ²⁶Majd atyja, Izsák így szólt hozzá: „Gyere közelebb, és csókolj meg, fiam!” ²⁷Odalépett hozzá és megcsókolta. Amikor megérezte ruhája illatát, e szavakkal áldotta meg: „Lám, fiam illata olyan, mint a termékeny föld illata, amit az Úr megáldott. – ²⁸Isten adjon neked az ég harmatából és a föld kövérségéből búzát és bort bőségben. – ²⁹Népek szolgáljanak neked és nemzetek hódoljanak előtted. Légy ura testvéreidnek, s hajoljanak meg előtted anyád fiai. – Legyen átkozott, aki átkoz, és áldott, aki áld téged.” ³⁰Amikor Izsák épp befejezte Jákob megáldását és Jákob kijött atyjától, bátyja, Ézsau hazaérkezett a vadászatból. ³¹Ő is ízletes ételt készített, bevitte apjának és azt mondta: „Ülj fel atyám, és egyél fiad vadászatából, hogy megáldjon a lelked.” ³²Atyja, Izsák így szólt: „Ki vagy te?” „Elsőszülötted, Ézsau vagyok” – felelte. ³³Erre Izsák szerfölött megijedt és azt kérdezte: „Ki volt akkor az, aki elejtett egy vadat és behozta nekem? Én jóhiszeműen ettem belőle, mielőtt jöttél volna és megáldottam. Áldott is marad.” ³⁴Amikor Ézsau apja szavát hallotta, hangosan, elkeseredve felkiáltott és ezt mondta apjának: „Áldj meg engem is, atyám!” ³⁵Az így válaszolt: „Öcséd csellel jött és elvitte áldásodat.” ³⁶Erre így szólt: „Joggal nevezték Jákobnak. Már kétszer becsapott. Elvette elsőszülöttségi jogomat és most az áldást is elvitte tőlem.” Majd megkérdezte: „Számomra nem tartogattál áldást, atyám?” ³⁷Izsák e szavakkal felelt: „Nézd, úrrá tettem fölötted és minden testvérét szolgául adtam neki. Elláttam búzával és borral. Mit tehetek még érted, fiam?” ³⁸Ézsau így szólt apjához: „Csak egy áldásod van-e atyám? Áldj meg, atyám!” Izsák hallgatott, mire Ézsau elkezdett hangosan sírni. ³⁹Apja felelt Ézsaunak és így szólt: „Nézd, lakóhelyed messze lesz a termékeny földtől és messze az ég harmatától. ⁴⁰Kardodból kell élned és testvérednek kell szolgálnod. De ha rugdalódzol, lerázod igáját magadról.” ⁴¹Ézsau ettől fogva gyűlölte Jákobot az áldás miatt, amellyel apja megáldotta. Ézsau így szólt magában: „Nemsokára közeledik a gyász ideje atyám halála miatt, akkor majd leütöm testvéremet, Jákobot.” ⁴²Rebekkával közölték idősebb fiának szavait. Ezért odaküldött és hívatta ifjabb fiát, Jákobot, és így szólt hozzá: „Nézd, testvéred, Ézsau bosszút forral ellened, agyon akar ütni. ⁴³Hallgasd meg hát tanácsomat, fiam! Kelj útra és menekülj testvéremhez, Lábánhoz, Háránba. ⁴⁴Maradj nála egy ideig, amíg bátyád haragja lecsillapul. ⁴⁵Ha majd bátyád haragja enged irányodban és elfelejti, amit tettél vele, érted küldök és elhozatlak onnan. Miért vesztenélek el mindkettőtöket egy napon?”

Jákob távozása.

⁴⁶Ezután Rebekka így szólt Izsákhoz: „Meguntam életemet a hettita nők miatt. Ha Jákob is ilyen hettita nőt vesz feleségül, mint ez itt, egy az ország leányai közül, akkor mi marad még nekem az életből?” 28 ¹Erre Izsák hívatta Jákobot és megáldotta. Utasítást adott neki, és így szólt: „Ne végy magadnak feleséget Kánaán leányai közül. ²Kelj útra és menj Paddan-Aramba, Betuelnek, anyád atyjának házába és onnan vegyél feleséget magadnak, Lábánnak, anyád testvérének leányai közül! ³A mindenható Isten áldjon meg, tegyen termékennyé, sokasítson meg, hogy a népek sokaságává légy! ⁴Adja neked Ábrahám áldását, neked és veled együtt utódaidnak, hogy az idegen földet, amelyet Isten Ábrahámnak adott, sajátodul megkapjad.” ⁵Így bocsátotta el Izsák Jákobot, az meg elment Paddan-Aramba, Lábánhoz, az aramita Betuel fiához, Jákob és Ézsau anyjának, Rebekkának testvéréhez.

Ézsau újabb házassága.

⁶Ézsau megtudta, hogy Izsák megáldotta Jákobot és Paddan-Aramba küldte, hogy onnan hozzon feleséget, s hogy áldásával együtt utasítást adott neki: „Ne végy feleséget a kánaániták lányai közül”, ⁷és hogy Jákob hallgatott apjára és anyjára, s elment Paddan-Aramba. ⁸Ézsau így megtudta, hogy a kánaániak leányai nem tetszenek apjának, Izsáknak. ⁹Ezért elment Izmaelhez és feleségeihez, még feleségül vette Machalatot, Izmaelnek, Ábrahám fiának leányát, Nebajot testvérét.

Jákob álma.

¹⁰Jákob elindult Beersebából, és Háránba ment. ¹¹Eljutott egy helyre és ott maradt éjszakára, mert a nap már leszállt. Fogott egy követ azon a helyen, feje alá tette támasznak és lefeküdt azon a helyen aludni. ¹²Álma volt: íme, egy létra volt a földre állítva, s a hegye az eget érte. S lám, Isten angyalai fel­ és lejártak rajta. ¹³Íme, az Úr fölötte állt, és így szólt: „Az Úr vagyok, atyádnak, Ábrahámnak Istene és Izsák Istene. A földet, amelyen pihensz, neked és utódaidnak adom. ¹⁴Nemzetséged olyan lesz, mint a föld homokja, ki kell terjesztened nyugatra és keletre, északra és délre, általad s utódaid által nyer áldást a föld minden népe. ¹⁵Nézd, én veled vagyok. Mindenütt oltalmazlak, ahová mégy, és visszavezetlek erre a földre. Nem hagylak el, amíg véghez nem viszem, amit megígértem neked.” ¹⁶Jákob fölébredt álmából és így szólt: „Valóban az Úr van ezen a helyen és én nem tudtam.” ¹⁷Megborzadt, és azt mondta: „Milyen félelmetes ez a hely, valóban itt van az Isten háza és itt van az ég kapuja.” ¹⁸Amikor Jákob másnap reggel fölébredt, vette a követ, amelyen fejét nyugtatta, felállította emlékkőül és olajat öntött rá. ¹⁹A helynek a Bétel nevet adta: azelőtt Lusznak hívták a várost. ²⁰Jákob fogadalmat tett: „Ha Isten velem lesz és védelmez az úton, amelyen most járok, s ad kenyeret ennem, és ruhát, amit fölveszek magamra, ²¹és ha egészségben visszatérek atyám házába, akkor az Úr lesz az én Istenem. ²²Ez a kő, amelyet emlékkőül felállítottam, az Isten háza lesz, és mindenből, amit adsz nekem, hűségesen tizedet adok neked.”

KNB SZIT STL BD RUF KG