5Az egyik előnyben részesíti az egyik napot a másikkal szemben, a másiknak meg minden nap egyforma. Mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében!
6Aki jelentőséget tulajdonít az egyik napnak, az Úrért tulajdonít neki jelentőséget. Aki eszik, az Úrért eszik, hiszen hálát ad Istennek. Aki pedig nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálát ad Istennek.
7Közülünk ugyanis senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának.
8Mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.
9Mert Krisztus azért halt meg, és azért kelt életre, hogy mind a holtakon, mind az élőkön uralkodjék.
10Akkor te miért ítéled meg testvéredet? Vagy te miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé.
11Meg van írva ugyanis: Amint igaz, hogy élek – mondja az Úr –, előttem fog meghajolni minden térd, és minden nyelv magasztalni fogja Istent.
12Tehát mindegyikünk önmagáról fog számot adni [Istennek].