20A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogy előre hírül vitték nekik.
21Amikor eltelt nyolc nap, és körül kellett metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogy az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant.
40A gyermek pedig növekedett és erősödött. Bölcsesség töltötte el, és Isten kegyelme volt rajta.
41Szülei minden évben fel szoktak menni Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
42Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek az ünnepi szokás szerint.
43Az ünnep elmúltával hazafelé indultak. A gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben, szülei azonban nem vették észre.
44Azt gondolták ugyanis, hogy útitársaik között van. Elmentek egynapi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között.
45Mivel nem találták, visszamentek Jeruzsálembe, és ott tovább keresték.
46Három nappal később találtak rá a Templomban. Rabbik körében ült, hallgatta és kérdezgette őket.
47Aki csak hallotta, csodálkozott értelmén és válaszain.
48Amikor szülei meglátták, elcsodálkoztak. Anyja így szólt hozzá:
– Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én aggódva kerestünk.
49Mire ő így válaszolt:
– Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy Atyámnál kell lennem?
50Ők azonban nem értették, amit mondott nekik.
51Lement velük Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Mindezeket a szavakat anyja őrizgette a szívében.
52Jézus pedig növekedett. Gyarapodott bölcsességben. Isten és az emberek örömüket találták benne.