14Egyszer éppen egy néma démont űzött ki. Amikor kiment a démon, a néma megszólalt. A tömeget csodálat töltötte el.
15Néhányan azonban így beszéltek:
– Beelzebubnak, a démonok fejedelmének segítségével űzi ki a démonokat.
16Mások meg, hogy próbára tegyék, mennyei jelet követeltek tőle.
17Ő azonban ismerve gondolataikat ezt mondta nekik:
– Minden ország, amelyben belviszály támad, romlásba dől, és kő kövön nem marad.
18Ha a Sátán maga ellen fordul, hogyan maradhat fenn országa? Miért mondjátok, hogy én Beelzebub segítségével űzöm ki a démonokat?
19Ha én Beelzebub segítségével űzöm ki a démonokat, fiaitok kinek a segítségével űzik ki azokat? Ezért ők lesznek bíráitok.
20Ha viszont én Isten ujjával űzöm ki a démonokat, akkor meglepett benneteket Isten országa.
21Ha egy erős ember teljes fegyverzetben őrzi a maga udvarházát, vagyona biztonságban van.
22Ha azonban egy nála erősebb támad ellene, akkor elveszi teljes fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt.
23Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, az szétszór.
24Ha a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong nyugalmat keresve, és nem talál, akkor így szól: „Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem.”
25Amikor odaér, kisöpörve és rendbe szedve találja.
26Akkor elmegy, vesz maga mellé még másik hét, magánál is gonoszabb lelket, bemennek, és ott laknak. Annak az embernek az utóbbi állapota rosszabb lesz az előbbinél.
27Amikor ezt mondta, a sokaságból egy asszony felemelte a hangját, és így szólt hozzá:
– Boldog az anyaméh, amely téged hordozott, és boldogok az emlők, amelyek tápláltak!
28De ő így felelt:
– Még boldogabbak azok, akik Isten szavát hallgatják és megtartják!