Látomás a mennyei lovasról

⁷Dárius uralkodásának második esztendejében, a tizenegyedik hónapnak, azaz sebát hónapnak a huszonnegyedik napján szólt az ÚR igéje Zakariás prófétához, Berekjá fiához, aki Iddó fia volt: ⁸Ezt láttam az éjszaka: Valaki, egy vörös ló hátán ülve, a mirtuszfák között állt a völgyben, mögötte vörös, fakó és fehér lovak voltak.
⁹Ezt kérdeztem: Mik ezek, URam? Egy angyal pedig, aki velem beszélt, ezt mondta nekem: Majd én megmagyarázom neked, hogy mik ezek.
¹⁰Ekkor megszólalt az, aki a mirtuszfák között állt, és ezt mondta: Ezeket az ÚR azért küldte, hogy járják be a földet. ¹¹Megszólították az ÚR angyalát, aki a mirtuszfák között állt, és ezt mondták: Bejártuk a földet, és az egész föld nyugodt és békés. ¹²Az ÚR angyala erre azt mondta: Seregek URa! Mikor könyörülsz meg végre Jeruzsálemen és Júda városain? Hiszen már hetven éve tart a haragod!
¹³Az ÚR jóságos szavakkal, vigasztaló szavakkal válaszolt a velem beszélő angyalnak. ¹⁴A velem beszélő angyal pedig ezt mondta nekem: Hirdesd, hogy így szól a Seregek URa: Szánalomra indultam Jeruzsálem iránt és a Sion iránt, nagy-nagy szánalomra! ¹⁵És nagyon-nagyon haragszom az elbizakodott népekre, mert amikor én csak kicsit haragudtam, ők a teljes romláson fáradoztak.
¹⁶Azért ezt mondja az ÚR: Irgalommal fordulok Jeruzsálemhez, templomom fel fog épülni benne – így szól a Seregek URa –, és feszítenek még ki mérőzsinórt Jeruzsálemben. ¹⁷Hirdesd még azt is, hogy így szól a Seregek URa: Bővelkedni fognak még városaim minden jóban, megvigasztalja még az ÚR a Siont, és továbbra is Jeruzsálem lesz a választottja.

KNB SZIT STL BD RUF KG