Az engedetlenek veszedelembe jutnak

²⁰A bölcsesség az utcán kiált, a tereken hallatja szavát. ²¹Lármás utcasarkon kiált, a városkapuk bejáratánál mondja mondásait: ²²Együgyűek, meddig szeretitek az együgyűséget, meddig gyönyörködnek a csúfolódók a csúfolásban, meddig gyűlölik az ostobák az ismeretet? ²³Térjetek meg, ha megdorgállak, és én kiárasztom rátok lelkemet, megismertetem veletek igéimet. ²⁴Kiáltottam nektek, de vonakodtatok, kinyújtottam kezem, de senki sem figyelt. ²⁵Semmibe vettétek minden tanácsomat, és feddésemmel nem törődtetek, ²⁶ezért én is nevetek majd a bajotokon, kigúnyollak, ha eljön, amitől rettegtek, ²⁷ha eljön viharként, amitől rettegtek, és megjön forgószélként a bajotok, ha eljön rátok a nyomorúság és az ínség. ²⁸Akkor majd kiáltanak hozzám, de nem válaszolok, keresnek engem, de nem találnak meg, ²⁹mert gyűlölték a tudást, és nem az ÚR félelmét választották; ³⁰nem törődtek tanácsommal, megvetették minden feddésemet. ³¹Ezért majd tetteik gyümölcsét eszik, és megcsömörlenek saját terveiktől. ³²Mert az együgyűeket saját ellenkezésük öli meg, és az ostobákat elbizakodottságuk pusztítja el. ³³De aki rám hallgat, biztonságban lesz és nyugodtan, mert nem rettenti baj. ¹³Boldog az az ember, aki megtalálta a bölcsességet, és az az ember, aki értelmet kap. ¹⁴Mert több haszna van ennek, mint az ezüstnek, és nagyobb jövedelme, mint a színaranynak. ¹⁵Drágább ez a gyöngynél, és semmi sem fogható hozzá, amiben kedved leled. ¹⁶Hosszú élet van a jobbjában, baljában pedig gazdagság és dicsőség. ¹⁷Útjai kedves utak, és minden ösvénye békesség. ¹⁸Élet fája ez azoknak, akik megragadják, és akik rá támaszkodnak, boldogok. ¹⁹Az ÚR bölcsességgel vetette meg a föld alapját, értelemmel erősítette meg az eget. ²⁰Az ő tudása által váltak ketté a mélységes vizek, és harmatoznak a magas fellegek.

A bölcsesség mindennél nagyobb kincs

8 ¹Nem kiált-e a bölcsesség, nem hallatja-e szavát az értelem? ²Kiáll a magaslatok ormára, az útra, a keresztutakra. ³A városba vivő kapuknál, a bejáratoknál hangosan kiált. ⁴Hozzátok kiáltok, férfiak, szavam az emberekhez szól. ⁵Legyetek okosak, ti, együgyűek, legyetek értelmesek, ti, ostobák! ⁶Hallgassatok rám, mert fontos dolgokat mondok, ha felnyitom ajkamat, helyes, amit mondok. ⁷Mert szám igazságot szól, ajkam utálja a gonoszt. ⁸Számnak minden szava igaz, nincs bennük csalárdság vagy hamisság. ⁹Mind világosak az értelmeseknek, és az ismeretre vágyóknak érthetők. ¹⁰Intésemet fogadjátok el, ne az ezüstöt, inkább a tudást, mint a színaranyat! ¹¹Mert értékesebb a bölcsesség az igazgyöngynél, és nem fogható hozzá semmiféle drágaság. ¹²Én, a bölcsesség, együtt lakom az okossággal, és nálam van a megfontolt tudás. ¹³Aki féli az URat, gyűlöli a rosszat. A kevélyt és a kevélységet, a helytelen utat meg az álnok beszédet gyűlölöm. ¹⁴Enyém a tanács és a jutalom, én vagyok az értelem, enyém a hatalom. ¹⁵Általam uralkodnak a királyok, és rendelkeznek igazságosan a fejedelmek. ¹⁶Általam vezetnek a vezérek, és ítélkeznek igazságosan az elöljárók. ¹⁷Szeretem azokat, akik engem szeretnek, megtalálnak engem, akik keresnek. ¹⁸Gazdagság és megbecsülés van nálam, maradandó vagyon és igazság. ¹⁹Gyümölcsöm drágább az aranynál, a színaranynál is, és jövedelmem a színezüstnél. ²⁰Az igazság ösvényén járok és a törvénynek az útjain, ²¹hogy örökséget adjak az engem szeretőknek, és megtöltsem kincstárukat. ²²Az ÚR útjának kezdetén alkotott engem, művei előtt réges-régen. ²³Az ősidőkben formált engem, kezdetben, mielőtt a föld létrejött. ²⁴Mikor még nem voltak mélységek, megszülettem, mikor még nem voltak tele a források vízzel. ²⁵Mielőtt a hegyek helyükre kerültek, a halmok létrejötte előtt megszülettem; ²⁶amikor még nem alkotta meg a földet, a rónákat, még a világ legelső porszemét sem. ²⁷Ott voltam, amikor megszilárdította az eget, amikor kimérte a látóhatárt a mélység fölött. ²⁸Amikor megerősítette odafönt a fellegeket, amikor felbuzogtak a mélység forrásai, ²⁹amikor határt szabott a tengernek, hogy a víz át ne léphesse partját, amikor kimérte a föld alapjait, ³⁰én már mellette voltam mint kedvence, és gyönyörűsége voltam mindennap, színe előtt játszadozva mindenkor. ³¹Játszadoztam földje kerekségén, és gyönyörködtem az emberekben. ³²Ezért, fiaim, hallgassatok rám, mert boldogok, akik megőrzik útjaimat! ³³Hallgassatok az intésre, hogy bölcsek legyetek, és ne hanyagoljátok el azt! ³⁴Boldog ember az, aki hallgat rám, ajtóm előtt vigyázva mindennap, ajtófélfáimat őrizve. ³⁵Mert aki engem megtalál, az életet találja meg, és kegyelmet nyer az ÚRtól. ³⁶De aki vétkezik ellenem, magának árt, gyűlölőim mind a halált szeretik.

A bölcsesség és a balgaság hívogatása

9 ¹A bölcsesség házat épített magának, hét oszlopot faragott hozzá. ²Levágta marháját, megfűszerezte borát, és megterítette asztalát. ³Lányokat küldött ki, hogy így kiáltsanak a város magasan fekvő pontjain: ⁴Aki tapasztalatlan, térjen be ide! Az esztelennek pedig ezt mondja: ⁵Jöjjetek, egyetek a kenyeremből, és igyatok fűszerezett boromból! ⁶Hagyjátok el az együgyűséget, és éltek, járjatok az értelem útján! ⁷Aki meginti a csúfolódót, maga fog pironkodni, aki megfeddi a bűnöst, magát szennyezi be. ⁸Ne fedd meg a csúfolódót, mert meggyűlöl téged, de fedd meg a bölcset, az szeretni fog téged! ⁹Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz, tanítsd az igazat, és ő gyarapítja tudását! ¹⁰A bölcsesség kezdete az ÚRnak félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet. ¹¹Mert általam sokasodnak meg napjaid, és gyarapodnak életed évei. ¹²Ha bölcs vagy, magadnak vagy bölcs, ha csúfolódó vagy, magad vallod kárát. ¹³A balgaság fecsegő asszony, együgyű, és semmit sem tud. ¹⁴Kiül háza ajtajába egy székre a város magaslatán. ¹⁵Így szólítja meg az arra járókat, akik egyenes ösvényeken járnak: ¹⁶Aki tapasztalatlan, térjen be ide! Az esztelennek pedig ezt mondja: ¹⁷A lopott víz édes, az eldugott kenyér kedves. ¹⁸De nem tudják, hogy az árnyak vannak ott, és vendégei a holtak hazájának mélyére kerülnek.

KNB SZIT STL BD RUF KG