³Gibeón lakói azonban hallva, hogy mit tett Józsué Jerikóval és Aj városával, ⁴a maguk részéről cselhez folyamodtak. Elindultak, és így szerelték föl magukat: elnyűtt zsákokat szereztek szamaraikra meg elnyűtt, megrepedezett és összekötözött borostömlőket, ⁵a lábukra elnyűtt és foltozott sarukat, magukra pedig elnyűtt ruhát. Útravaló kenyerük is mind száraz és csupa morzsa volt. ⁶Így mentek Józsuéhoz a táborba, Gilgálba, és ezt mondták neki meg az izráelieknek: Messze földről jöttünk. Kössetek most szövetséget velünk! ⁷Az izráeliek azonban ezt mondták a hivvieknek: Hátha köztünk laktok, hogyan köthetnénk akkor veletek szövetséget? ⁸Azok ezt mondták Józsuénak: Szolgáid vagyunk. Józsué azonban megkérdezte: Kik vagytok, és honnan jöttetek? ⁹Azok ezt felelték neki: Egy nagyon távoli országból jöttek a te szolgáid Istenednek, az ÚRnak nevéért, mert hallottuk hírét és mindazt, amit Egyiptomban véghezvitt, ¹⁰meg mindazt, amit az emóriak két királyával tett a Jordánon túl: Szíhónnal, Hesbón királyával és az astáróti Óggal, Básán királyával. ¹¹Ezért véneink és országunk lakói ezt mondták nekünk: Vegyetek magatokhoz útravalót, menjetek eléjük, és mondjátok nekik: Szolgáitok vagyunk, kössetek hát szövetséget velünk! ¹²Itt a kenyerünk: még meleg volt, amikor otthon becsomagoltuk az útra, és elindultunk hozzátok, mostanra pedig száraz és csupa morzsa lett. ¹³Ezek a borostömlők is újak voltak, amikor megtöltöttük, most pedig repedezettek. A ruhánk és a sarunk is elnyűtt a nagyon hosszú úton. ¹⁴Ők kezükbe is vették ezeknek az útravalóját, de az ÚR akaratát nem kérdezték meg. ¹⁵Józsué ráállt a békére, és szövetséget kötött velük azzal az ígérettel, hogy életben hagyja őket. A közösség fejedelmei pedig megesküdtek erre.

A gibeóniakat szolgaságra vetik

¹⁶Három nappal azután, hogy szövetséget kötöttek velük, meghallották, hogy a közelből valók, sőt közöttük laknak. ¹⁷Útnak indultak ezért Izráel fiai, és harmadnapra elérkeztek azok városaihoz. Ezek voltak a városaik: Gibeón, Kefírá, Beérót és Kirjat-Jeárím. ¹⁸De nem koncolták fel őket Izráel fiai, mert a közösség fejedelmei megesküdtek nekik az ÚRra, Izráel Istenére. Emiatt zúgolódni kezdett az egész közösség a fejedelmek ellen. ¹⁹De a fejedelmek mind azt mondták az egész közösségnek: Megesküdtünk nekik az ÚRra, Izráel Istenére, nem bánthatjuk tehát őket. ²⁰Ezt tegyük hát velük: hagyjuk életben őket, és akkor nem ér bennünket az ÚR haragja amiatt az eskü miatt, amelyet nekik tettünk. ²¹Majd azt mondták a fejedelmek: Maradjanak életben, de legyenek favágói és vízhordói az egész közösségnek! Így határoztak tehát róluk a fejedelmek.
²²Józsué pedig hívatta őket, és így beszélt hozzájuk: Miért szedtetek rá bennünket? Azt mondtátok: Nagyon messziről érkeztünk. Pedig közöttünk laktok. ²³Legyetek azért átkozottak! Ne fogyjanak ki közületek a szolgák, Istenem házának favágói és vízhordói! ²⁴Azok ezt felelték Józsuénak: Mivel tudomásukra jutott a te szolgáidnak, hogy Istenetek, az ÚR megparancsolta Mózesnek, az ő szolgájának, hogy adja nektek az egész országot, és pusztítsa ki előletek az ország minden lakóját, nagyon féltettük tőletek az életünket, ezért tettük ezt. ²⁵Most már a kezedben vagyunk, bánj velünk úgy, ahogyan jónak és helyesnek látod! ²⁶Józsué pedig ezt tette velük: Megmentette őket Izráel fiainak a kezéből, és így nem gyilkolták le őket, ²⁷de elrendelte Józsué azon a napon, hogy a közösségnek, valamint az ÚR oltárának a favágói és vízhordói legyenek azon a helyen, amelyet majd kiválaszt az ÚR. Így van ez ma is.

KNB SZIT STL BD RUF KG