Ataljá magához ragadja a hatalmat – (Vö. 2Kir 11,1-3)

¹⁰Amikor Ataljá, Ahazjá anyja látta, hogy meghalt a fia, fogta magát, és elpusztított Júdában minden gyermeket, aki a királyi családból származott. ¹¹De Jósabat, a király leánya fogta Jóást, Ahazjá fiát, és kilopta őt a király fiai közül, akiket halálra szántak, és őt meg a dajkáját a hálószobába vitte. Így rejtette el őt Ataljá elől Jósabat, Jórám király leánya, Jójádá főpap felesége, aki Ahazjá húga volt; így Jóást nem tudta Ataljá megöletni. ¹²Hat évig rejtegették maguknál, az Isten házában. Az országban pedig Ataljá uralkodott.

Jójádá főpap Jóást teszi királlyá – (Vö. 2Kir 11,4-16)

23 ¹A hetedik évben nekibátorodott Jójádá, és szövetkezett a századosokkal: Azarjával, Jeróhám fiával, Jismáéllal, Jóhánán fiával, Azarjával, Óbéd fiával, Maaszéjával, Adájá fiával és Elísáfáttal, Zikrí fiával. ²Ezek bejárták Júdát, összegyűjtötték Júda valamennyi városából a lévitákat meg Izráel családfőit, és Jeruzsálembe jöttek. ³Az egész gyülekezet szövetséget kötött a királlyal az Isten házában. Ezt mondta nekik Jójádá: A király fiának kell uralkodnia, mert az ÚR ígérete Dávid fiainak szól! ⁴Ezt tegyétek tehát: egyharmada azoknak a papoknak és lévitáknak, akik szombaton lépnek szolgálatba, őrizze az ajtókat, ⁵egyharmada a királyi palotánál, egyharmada pedig a Jeszód-kapunál legyen. Az egész hadinép pedig legyen az ÚR háza udvaraiban. ⁶Senki se menjen be az ÚR házába; csak a papok és a szolgálatukat végző léviták mehetnek be, mert ők szentek. Az egész nép pedig tartsa meg, amit elrendelt az ÚR! ⁷A léviták vegyék körül a királyt, legyen mindenkinek kezében a fegyvere; aki pedig a templomba be akar hatolni, azt meg kell ölni! A király mellett legyetek, akármerre jár!
⁸A léviták és egész Júda mindenben úgy jártak el, ahogyan Jójádá főpap megparancsolta. Mindegyik maga mellé vette az embereit, a szombaton szolgálatba lépők mellett azokat is, akik szombaton letették a szolgálatot, mert Jójádá főpap nem engedte el ezeket a csapatokat. ⁹Jójádá, a főpap pedig odaadta a századosoknak Dávid király lándzsáit, kis és nagy pajzsait, amelyek az Isten házában voltak. ¹⁰Odaállította az egész hadinépet dárdával a kezükben a templom jobb oldalától a templom bal oldaláig, az oltárhoz és a templomhoz, és körülvették a királyt. ¹¹Akkor kivezették a király fiát, és fejére tették a koronát; kezébe adták az uralkodás okmányát, és így királlyá választották, Jójádá és a fiai pedig fölkenték őt, és felkiáltottak: Éljen a király!
¹²Meghallotta Ataljá az odaözönlő nép lármáját, akik a királyt dicsőítették, ezért bement a nép közé az ÚR házába. ¹³Amikor látta, hogy a király ott áll az emelvényen a bejáratnál, a király körül pedig ott vannak a parancsnokok és a kürtösök, az egész köznép meg örül, és fújja a kürtöket, és látta az énekeseket a hangszerekkel, akik a dicsérő énekeket vezették, akkor Ataljá megszaggatta a ruháját, és ezt mondta: Összeesküvés! Összeesküvés!
¹⁴De Jójádá főpap azt parancsolta a haderő élén álló századosoknak: Vezessétek ki a sorok között; ha pedig valaki utánamegy, azt öljétek meg fegyverrel! A főpap ugyanis nem akarta, hogy az ÚR házában öljék meg. ¹⁵Akkor kituszkolták, és amikor a királyi palota kocsibejárójához ért, ott megölték.

Jójádá főpap lerombolja Baal templomát – (Vö. 2Kir 11,17-20)

¹⁶Jójádá azután szövetséget kötött az ÚR, az egész nép és a király között, hogy az ÚR népe lesznek. ¹⁷Azután az egész nép behatolt Baal templomába, és lerombolta azt. Oltárait és bálványképeit összezúzták, Mattánt, Baal papját pedig meggyilkolták az oltárok előtt. ¹⁸Jójádá a papokra és a lévitákra bízta az ÚR háza felügyeletét, ahogyan Dávid osztotta be őket az ÚR házához, hogy égőáldozatokat mutassanak be az ÚRnak, örvendezve – amint az meg van írva Mózes törvényében – és énekelve, Dávid rendelkezése szerint. ¹⁹Kapuőröket rendelt az ÚR háza kapuihoz, hogy ne mehessen be senki, aki bármi okból tisztátalan. ²⁰Majd maga mellé vette a századosokat, az előkelőket és azokat, akik a népen uralkodtak meg az ország egész népét, és lekísérték a királyt az ÚR házából. A Felső-kapun keresztül bevonultak a királyi palotába, és a királyi trónra ültették a királyt. ²¹Az ország egész népe örült, a város pedig nyugodt maradt, noha Atalját megölték fegyverrel.

KNB SZIT STL BD RUF KG