A királyválasztás

¹⁷Ezután összehívta Sámuel a népet az ÚRhoz Micpába, ¹⁸és így szólt Izráel fiaihoz: Ezt mondja az ÚR, Izráel Istene: Én hoztam föl Izráelt Egyiptomból. Én mentettelek meg benneteket Egyiptomnak és mindazoknak az országoknak a kezéből, amelyek sanyargattak benneteket. ¹⁹Ti pedig most elvetettétek Isteneteket, aki megszabadított benneteket minden bajból és nyomorúságból. Hiszen ezt mondtátok neki: Tégy valakit a királyunkká! Most hát álljatok az ÚR színe elé törzsenként és nemzetségenként! ²⁰És amikor fölvonultatta Sámuel Izráel valamennyi törzsét, a sors Benjámin törzsére esett. ²¹Akkor fölvonultatta Benjámin törzsét nemzetségenként, és a sors Matrí nemzetségére esett. Majd Kísnek a fiára, Saulra esett a sors, de amikor keresték, nem találták. ²²Ekkor újból megkérdezték az URat: Eljött egyáltalán az az ember? És az ÚR ezt felelte: Igen, itt van, elrejtőzött a holmik között. ²³Akkor érte futottak, és előhozták onnan. És amikor odaállt a nép közé, egy fejjel kimagaslott az egész nép közül. ²⁴Akkor Sámuel ezt mondta a népnek: Látjátok, hogy kit választott az ÚR! Hiszen nincs hozzá hasonló az egész nép között! Ekkor ujjongásban tört ki az egész nép, és ezt kiabálták: Éljen a király!
²⁵Sámuel pedig kihirdette a népnek a király jogait, majd beírta egy könyvbe, és azt elhelyezte az ÚR színe előtt. Azután hazaküldte Sámuel az egész népet. ²⁶Saul is hazament Gibeába, és vele ment az a sereg is, amelynek a szívét arra indította az Isten. ²⁷De az elvetemült emberek ezt mondták: Hogyan tudna ez segíteni rajtunk? És megvetették, ajándékot sem vittek neki. Ő azonban úgy tett, mintha ezt észre sem vette volna.

KNB SZIT STL BD RUF KG