²⁰Jaj azoknak, akik azt mondják a rosszra, hogy jó, és a jóra azt, hogy rossz, akik a sötétséget világosságnak, a világosságot pedig sötétségnek mondják, akik azt állítják a keserűről, hogy édes, az édesről pedig azt, hogy keserű! ²¹Jaj azoknak, akik bölcseknek képzelik magukat, és magukat tartják okosnak. ²²Jaj azoknak, akik a borivásban hősök, és vitézek az italok keverésében, ²³akik vesztegetésért igaznak mondják ki a bűnöst, de az igazaknak elvitatják az igazát. ²⁴Ezért ahogyan a tarlót megemésztik a lángnyelvek, és a széna összeroskad a tűzben, úgy korhad el gyökerük. Viráguk elszáll, mint a por, mert megvetik a Seregek URának tanítását, és utálják Izráel Szentjének beszédét. ²⁵Ezért lobbant haragra népe ellen az ÚR, kinyújtja kezét, és megveri. Megrendülnek a hegyek, és annyi lesz a hulla, mint utcán a szemét. Mindezzel nem múlt el haragja, és keze még ki van nyújtva. ²⁶Jelt ad egy távoli népnek, magához szólítja a föld széléről, és az sietve, gyorsan ott terem. ²⁷Nem lesz közte fáradt és botladozó, nem szunnyad egy sem és nem alszik, nem oldódik meg derekán az öv, és nem szakad el saruszíja. ²⁸Nyilai kifenve, íjai mind felajzva már. Lovainak patája mintha kova volna, kerekei olyanok, akár a forgószél. ²⁹Ordítása, mint az oroszláné, ordít, mint a fiatal hímek, morog, és zsákmányt ragad, elviszi menthetetlenül. ³⁰Rámordul azon a napon, mint a morajló tenger. Ha rátekint valaki az országra, sötétséget lát és nyomort: ahol világos volt, elsötétül minden a viharfelhőktől.

KNB SZIT STL BD RUF KG