Isten népének hálaéneke

26 ¹Azon a napon ezt az éneket éneklik Júda országában: Erős a mi városunk: az ÚR kőfalat és bástyát állított védelmére. ²Nyissátok ki a kapukat, hadd jöjjön be az igaz nép, amely hűséges maradt! ³Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik. ⁴Bízzatok az ÚRban mindenkor, mert az ÚR a mi kősziklánk mindörökre! ⁵Ő letaszítja a magasból az ott lakókat, lerombolja a megerősített várost, földig lerombolja, a porba taszítja. ⁶Széttapossák majd a lábak: a nincstelenek lábai, a szegények léptei. ⁷Az igaz ember ösvénye egyenes, te egyengeted az igaz ember útját. ⁸Ítéleted idején is benned reménykedtünk, URam, neved dicséretére vágyott a lelkünk. ⁹Lelkem hozzád vágyódik éjjel, teljes szívből kereslek téged. Mert ha ítéletet tartasz a földön, igazságot tanulnak a világ lakói. ¹⁰Ha a bűnös kegyelmet kap, nem tanul igazságot. Becsületes országban is álnokul él, és nem nézi az ÚR fenségét. ¹¹URam, fölemelted kezedet, de nem látják. Majd meglátják, hogy féltőn szereted népedet, és megszégyenülnek: tűz emészti meg ellenségeidet. ¹²URam, te szerzel nekünk békességet, hiszen mindent te tettél, ami velünk történt. ¹³URunk, Istenünk, más urak voltak a gazdáink, nem te, de csak a te nevedet dicsérjük. ¹⁴A halottak nem kelnek életre, az árnyak nem támadnak föl. Ezért mikor megbüntetted és kiirtottad őket, még az emlékezetüket is eltörölted! ¹⁵Megszaporítottad e népet, URam, megszaporítottad e népet, megdicsőítetted magad, mindenfelé kiterjesztetted az ország határait. ¹⁶URam, a nyomorúságban téged kerestek, hozzád kiáltottak szüntelen, amikor fenyítetted őket. ¹⁷Olyanok voltunk előtted, URam, mint a terhes asszony, amikor szülni kezd: amíg vajúdik, folyton kiáltozik fájdalmában. ¹⁸Terhesek voltunk, vajúdtunk, de csak szelet szültünk: nem szereztünk szabadulást az országnak, és nem jöttek emberek a világra. ¹⁹De a te halottaid életre kelnek, föltámadnak a holttesteik! Ébredjetek, és ujjongjatok, kik a porban laktok! Mert harmatod a világosság harmata, és a föld visszaadja az árnyakat. ²⁰Eredj, népem, menj be a szobádba, és zárd magadra az ajtót! Rejtőzz el egy rövid pillanatra, míg elmúlik az ÚR haragja! ²¹Mert jön már lakóhelyéről az ÚR, hogy megfizessen bűneiért a föld lakóinak. A föld föltárja majd a kiontott vért, és nem fedi be többé a meggyilkoltakat.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet