A béke korszaka (2-4. v. vö. Mik 4,1-3)

2 ¹Ezt az igét kapta látomásban Ézsaiás, Ámóc fia Júdáról és Jeruzsálemről: ²Az utolsó napokban szilárdan fog állni az ÚR házának hegye a többi hegy fölött, és kimagaslik majd a halmok közül. Özönlik majd hozzá valamennyi nép. ³Eljön a sok nép, és ezt mondják: Jöjjetek, menjünk föl az ÚR hegyére, Jákób Istenének házához! Tanítson minket útjaira, hogy az ő ösvényein járjunk. Mert a Sionról jön a tanítás, és az ÚR igéje Jeruzsálemből. ⁴Igazságot szolgáltat a nemzetek között, ítéletet hoz minden nép ügyében. Kardjaikból ezért kapákat kovácsolnak, lándzsáikból pedig metszőkéseket; nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul. ⁵Jákób háza, jöjjetek, járjunk az ÚR világosságában!

Isten elítéli a bálványimádókat

⁶Eltaszítottad népedet, Jákób házát, mert tele vannak keleti szokásokkal, varázslást űzőkkel, mint a filiszteusok, és idegenekkel barátkoznak. ⁷Tele van az ország ezüsttel, arannyal, kincseinek se szeri, se száma. Tele van az ország lovakkal, harci kocsijainak se szeri, se száma. ⁸Tele van az ország bálványokkal, kezeik csinálmánya előtt borulnak le, amit ujjaikkal csináltak. ⁹Ezért meg kell hajolnia az embernek, meg kell alázkodnia a halandónak, és te nem bocsátasz meg nekik. ¹⁰Menj a sziklák közé, rejtőzz a porba az ÚR félelmetes fensége és méltósága elől! ¹¹Megalázza a kevély tekintetű embert, a halandók nagyságát porba hajtja. Csak az ÚR magasztaltatik föl azon a napon. ¹²Mert jön a Seregek URának napja minden kevély és magas ellen, mindenki ellen, aki nagyra tartja magát, de majd meg kell alázkodnia; ¹³a Libánon minden cédrusa ellen, amelyek magasra emelkednek, a Básán minden tölgyfája ellen; ¹⁴minden magas hegy ellen és minden kiemelkedő halom ellen, ¹⁵minden büszke torony ellen és minden erős vár ellen, ¹⁶minden Tarsís-hajó ellen és minden gyönyörű gálya ellen. ¹⁷Porba hajtja az ember büszkeségét, és megalázza a halandók nagyságát. Csak az ÚR magasztaltatik föl azon a napon. ¹⁸A bálványok pedig semmivé lesznek egészen. ¹⁹Bebújnak majd a sziklabarlangokba és a föld repedéseibe az ÚR félelmetes fensége és méltósága elől, amikor fölkel, hogy megrémítse a földet. ²⁰Azon a napon odadobja az ember a vakondoknak és a denevéreknek ezüst- és aranybálványait, amelyeket azért csinált, hogy leboruljon előttük. ²¹Bebújnak a sziklák szakadékaiba és a kőszálak hasadékaiba az ÚR félelmetes fensége és méltósága elől, amikor fölkel, hogy megrémítse a földet. ²²Ne bízzatok az emberben, hiszen csak lehelet van az orrában: mire lehet hát becsülni?

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet