A Rómaiakhoz írt levél

8 A keresztények élete a Lélekben¹Nincs tehát már semmi kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak. *²Mert a Krisztus Jézusban való élet Lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől. *³Ami ugyanis lehetetlen volt a törvénynek, mert a test erőtlenné tette, azt Isten megtette. Elküldte a bűn miatt saját Fiát a bűnös testhez hasonló testben, és kárhoztató ítéletet hozott a bűn ellen a testben, ⁴hogy a törvény által megkövetelt igazságosság beteljesedjék mibennünk, akik nem élünk test szerint, hanem Lélek szerint.
   ⁵A testi ember ugyanis a testi dolgokra törekszik, a Lélek embere pedig a Lélek dolgaira törekszik. ⁶Mert a test törekvése a halál, a Lélek törekvése pedig élet és béke, ⁷mivel a test törekvése ellenszegülés az Istennek, mert nem veti alá magát Isten törvényének, hiszen nem is képes rá. ⁸Márpedig a test szerinti ember nem lehet kedves Isten előtt.
   ⁹Ti azonban nem test szerinti, hanem Lélek szerinti emberek vagytok, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. Akiben viszont nincs meg Krisztus Lelke, az nem az övé.
   ¹⁰Ha azonban Krisztus bennetek van, a test ugyan halott a bűn miatt, ám a Lélek életet ad a megigazulás által.
   ¹¹Ha annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor Ő, aki feltámasztotta Jézus Krisztust a halálból, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által.
   ¹²Ennélfogva, testvérek, nem vagyunk a test lekötelezettjei, hogy a test szerint éljünk. ¹³Ha ugyanis a test szerint éltek, meghaltok, de ha a Lélekkel megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok. ¹⁴Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. ¹⁵Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét csak féljetek, hanem a gyermekké fogadás Lelkét, amely által azt kiáltjuk: „Abba, Atyánk!”
   ¹⁶A mi lelkünkkel együtt maga a Lélek tesz tanúságot, hogy Isten fiai vagyunk. ¹⁷Ha pedig fiai, akkor örökösök is: Isten örökösei, Krisztusnak pedig társörökösei – ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.
   A világ megváltásának reménye¹⁸Azt tartom ugyanis, hogy mindaz, amit most szenvedünk, nem mérhető össze a jövendő dicsőséggel, amely meg fog nyilvánulni rajtunk.
   *¹⁹Mert a teremtett világ sóvárogva várja, hogy Isten fiai megnyilvánuljanak. ²⁰Hiszen a teremtett világ hiábavalóságnak van alávetve, nem önként, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, ²¹hogy a teremtett világ is felszabadul majd a romlandóság szolgaságából Isten fiai dicsőségének szabadságára. *²²Tudjuk ugyanis, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és vajúdik mindmáig. ²³De nemcsak az, hanem mi is, akik magunkban hordjuk a Lélek zsengéit: mi magunk is sóhajtozunk bensőnkben, és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását. ²⁴Üdvösségünk ugyanis reménybeli. Ha látjuk azt, amit remélünk, az nem reménység, hiszen ki remélné azt, amit lát? ²⁵Ha tehát azt reméljük, amit nem látunk, akkor várjuk is állhatatosan.
   ²⁶Gyöngeségünkben pedig segítségünkre van a Lélek, mert nem tudjuk, mit kérjünk úgy amint kell, ám maga a Lélek jár közben értünk szavakba nem foglalható sóhajtásokkal. ²⁷Aki pedig vizsgálja a szíveket, az tudja, hogy mi a Lélek szándéka, mert ő Isten szerint jár közben a szentekért.
   ²⁸Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden a javukra válik, azoknak, akiket elhatározása szerint meghívott. ²⁹Mert akiket eleve ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy hasonlók legyenek Fia képmásához, és így ő elsőszülött legyen a sok testvér között. ³⁰Akiket pedig eleve elrendelt, azokat meg is hívta; akiket meghívott, azokat megigazultakká is tette; akiket pedig megigazultakká tett, azokat meg is dicsőítette.
   A hívők bizonyossága³¹Mit mondjunk tehát mindezek után? Ha Isten velünk, ki ellenünk? ³²Ő, aki saját Fiát sem kímélte, hanem odaadta értünk, mindnyájunkért, ne ajándékozna vele együtt mindent nekünk? ³³Ki lenne vádlója Isten választottjainak? Talán Isten, aki a megigazulást adja? ³⁴Ki lenne hát az, aki kárhoztat? Talán Krisztus Jézus, aki meghalt, mi több, fel is támadt, Isten jobbján van, és közben is jár értünk?
   ³⁵Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság vagy szorongatás? Üldözés, éhség, mezítelenség, veszedelem, vagy kard? ³⁶Amint írva van:

„Miattad gyilkolnak minket naphosszat,
olybá vesznek, mint a leölésre szánt juhokat.” (Zsolt 44,23) 

   ³⁷De mindezeken győzedelmeskedünk azáltal, aki szeret minket. ³⁸Abban ugyanis biztos vagyok, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem jövendők, sem erők, ³⁹sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat minket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.