26Illő volt ugyanis, hogy ilyen főpapunk legyen: szent, ártatlan, szeplőtlen, a bűnösöktől elkülönített, és fölségesebb az egeknél;
27akinek nincs arra szüksége, hogy mint a papok, minden nap először a saját vétkeikért mutasson be áldozatot, azután a nép vétkeiért, mert ő ezt egyszer s mindenkorra megtette, amikor önmagát feláldozta.
28A törvény ugyanis gyarló embereket rendelt papokká; az eskü szava pedig, amely a törvény után jött, az örökké tökéletes Fiút.
(Zsolt 2,7; 110,4)
8
1Mindabból azonban, amit mondunk, ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a Fölség trónjának jobbján ül az egekben,
(Zsolt 110,1)
2mint a szentély szolgája és az igaz sátoré, amelyet nem ember, hanem az Úr épített.
(Szám 24,6G)
Jegyzetek
7,27 Egyszer s mindenkorra: Krisztus egyetlen áldozata áll az üdvösség művének középpontjában. Korábban előkészítették és ígérték, aztán megvalósult, most számunkra a kegyelem és a remény forrása. Érvényes mindig, mindenki számára. Soha nem fog megismétlődni. Megújul mindennap, amikor gyümölcseiből merítenek a rászorulók. Mindörökre az egyetlen reménye marad az üdvösségre vágyóknak, nemzedékről nemzedékre az eljövendő századokban.