5Amikor azonban az Úr látta, hogy nagy az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve minden gondolata folyton gonoszra irányul,
6megbánta az Úr, hogy embert alkotott a földön, és mélyen bánkódva szívében
7így szólt: »Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem, az embert és a jószágot, a csúszómászót és az égi madarat, mert bánom, hogy alkottam őket!«
7
1Azt mondta erre az Úr Noénak: »Menj be a bárkába, te és egész házad népe, mert téged találtalak igaznak előttem ebben a nemzedékben.
7Bement tehát Noé a bárkába az özönvíz elől, és vele fiai, felesége, és fiainak feleségei.
20És elnevezte az ember a feleségét Évának, mert ő lett az anyja minden élőnek.
Jegyzetek
6,5 Isten »kötve van« a teremtett világhoz (mert szereti): látja, bánkódik rajta.
7,1 Jahvista elbeszélés [J], részben megismétli az eddig elmondottakat. Azok a »tiszta« állatok, amelyeket fel lehetett áldozni Istennek.