23Miután igen korán felkelt, fogta két feleségét, két szolgálóját, valamint tizenegy fiát, és átkelt a Jabbok gázlóján.
24Vette őket, átvitte a folyón mindannyiukat, és mindent, ami hozzá tartozott,
25aztán egyedül maradt.
És íme, egy férfi küzdött vele egész virradatig.
26Amikor azt látta, hogy nem tud erőt venni rajta, megérintette csípőjének inát, s a vele való küzdelemben kificamodott Jákob csípőjének ina.
27Aztán arra kérte: »Eressz el, mert elérkezett már a hajnal!« Ő azt felelte: »Nem eresztelek el, amíg meg nem áldasz!«
28Erre a férfi megkérdezte: »Mi a neved?« Ő azt felelte: »Jákob.«
29A férfi ekkor így szólt: »Ne Jákobnak hívjanak ezentúl, hanem Izraelnek! Mert küzdöttél Istennel és az emberekkel, s győzedelmeskedtél!«
30Erre Jákob megkérdezte tőle: »Mondd meg nekem, mi a neved?« Az így felelt: »Miért kérdezed a nevemet?« És azzal megáldotta őt azon a helyen.
31Erre Jákob elnevezte azt a helyet Penuelnek, mondván: »Színről színre láttam itt Istent, mégis megmenekült a lelkem!«
32A nap éppen akkor kelt fel felette, amikor elhagyta Penuelt. A lábára azonban sántított. –
33Emiatt nem eszik meg Izrael fiai mind a mai napig azt az inat, amely a csípőben van: mert ő megérintette Jákob csípőjének inát.
Jegyzetek
32,23 Három hagyomány keveredik a történetben: az Izrael név magyarázata; Penuel (= Isten arca) nevének magyarázata; annak a szokásnak a magyarázata, hogy a combízületet miért nem eszik meg. Az áldást Jákob nem tudja kikényszeríteni, csak kérheti. Nem Jákob (= a csaló) kapja meg Isten áldását, hanem Izrael, a nép ősatyja.