Keresés a Bibliában

14Miután ott aludt azon az éjszakán, abból, amije volt, kiválasztott ajándékul bátyjának, Ézsaunak 15kétszáz kecskét, húsz bakot, kétszáz juhot és húsz kost, 16harminc szoptatós tevét csikóstul, negyven tehenet és húsz bikát, húsz nőstény szamarat és tíz szamárcsikót. 17Aztán külön-külön elküldte szolgáival ezeket a nyájakat, a szolgáinak pedig meghagyta: »Vonuljatok előttem úgy, hogy szabad tér legyen az egyes nyájak között!«
18A legelöl lévőnek azt parancsolta: »Ha találkozol bátyámmal, Ézsauval, és megkérdezi tőled: ‘Kié vagy?’ vagy: ‘Hová mégy?’ vagy: ‘Kié az, amit terelsz?’, 19ezt feleld neki: Jákobé, a te szolgádé. Ajándékba küldte ezt uramnak, Ézsaunak, és ő maga is jön utánunk.«
20Hasonló parancsot adott a másodiknak, a harmadiknak és mindazoknak, akik a nyájakat hajtották: »Ugyanezekkel a szavakkal szóljatok Ézsauhoz, ha találkoztok vele, 21és tegyétek hozzá: A te szolgád, Jákob maga is követi utunkat. – Azt gondolta ugyanis: Megengesztelem az ajándékkal, amely elöl halad, csak azután kerülök a színe elé. Talán kegyelmes lesz irántam!«
22Az ajándék elindult tehát előtte, ő maga pedig akkor éjjel a táborban aludt.
23Miután igen korán felkelt, fogta két feleségét, két szolgálóját, valamint tizenegy fiát, és átkelt a Jabbok gázlóján. 24Vette őket, átvitte a folyón mindannyiukat, és mindent, ami hozzá tartozott, 25aztán egyedül maradt.
És íme, egy férfi küzdött vele egész virradatig. 26Amikor azt látta, hogy nem tud erőt venni rajta, megérintette csípőjének inát, s a vele való küzdelemben kificamodott Jákob csípőjének ina. 27Aztán arra kérte: »Eressz el, mert elérkezett már a hajnal!« Ő azt felelte: »Nem eresztelek el, amíg meg nem áldasz!« 28Erre a férfi megkérdezte: »Mi a neved?« Ő azt felelte: »Jákob.« 29A férfi ekkor így szólt: »Ne Jákobnak hívjanak ezentúl, hanem Izraelnek! Mert küzdöttél Istennel és az emberekkel, s győzedelmeskedtél!« 30Erre Jákob megkérdezte tőle: »Mondd meg nekem, mi a neved?« Az így felelt: »Miért kérdezed a nevemet?« És azzal megáldotta őt azon a helyen. 31Erre Jákob elnevezte azt a helyet Penuelnek, mondván: »Színről színre láttam itt Istent, mégis megmenekült a lelkem!«
32A nap éppen akkor kelt fel felette, amikor elhagyta Penuelt. A lábára azonban sántított. –

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

32,23 Három hagyomány keveredik a történetben: az Izrael név magyarázata; Penuel (= Isten arca) nevének magyarázata; annak a szokásnak a magyarázata, hogy a combízületet miért nem eszik meg. Az áldást Jákob nem tudja kikényszeríteni, csak kérheti. Nem Jákob (= a csaló) kapja meg Isten áldását, hanem Izrael, a nép ősatyja.