2A hetedik napra befejezte Isten a munkáját, amelyet végzett, és a hetedik napon megnyugodott minden munkától, amelyet végzett. 22Azután az Úr Isten asszonnyá formálta a bordát, amelyet az emberből kivett, és odavezette az emberhez.
23Az ember ekkor azt mondta:
»Ez végre csont az én csontomból,
és hús az én húsomból!
Legyen a neve feleség,
mert a férfiből vétetett!«
Jegyzetek
2,23 A héberben szójáték: feleség (íssá) – férfi (ís).
2Hordozzátok egymás terhét, s így teljesíteni fogjátok Krisztus törvényét. 15Mert sem a körülmetélés nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, csak az új teremtmény. 4Ő feláldozta önmagát bűneinkért, hogy kiragadjon minket a jelen gonosz világból, Istenünknek és Atyánknak akarata szerint.
Jegyzetek
1,4 Ebben a levélben rövid a köszöntés, s már ez is tükrözi, hogy a hívek hite milyen nagy veszélynek van kitéve. Már itt hangsúlyozza, hogy Jézus Krisztus feláldozta önmagát értünk.
12 1Kérlek tehát benneteket, testvérek, Isten irgalmasságára, hogy adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen a ti ésszerű istentiszteletetek. 5ugyanúgy vagyunk sokan egy test Krisztusban; egyenként pedig egymásnak tagjai. 15Mi következik tehát ebből? Vétkezzünk, mert nem a törvény, hanem a kegyelem alatt vagyunk? Semmi esetre sem!
Jegyzetek
12,1 Ésszerű: Istennek olyan tisztelete, amely értelmes voltunknak megfelel. Értelmünket a Teremtőtől kaptuk, istentiszteletünket ezért egész értelmes valónkkal ki kell fejeznünk: értelmünkkel, akaratunkkal, külső cselekedeteinkkel, egész életünkkel.